Tengerészeti emlékmű Laboe-ban
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt hozzászólók, és jelentősen eltérhet a 2014. december 23-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 6 szerkesztést igényelnek .| Látás | |
| Tengerészeti emlékmű Laboe-ban | |
|---|---|
| 54°24′43″ s. SH. 10°13′50″ K e. | |
| Ország | |
| Elhelyezkedés | Labe |
| Építészeti stílus | expresszionizmus |
| Építészmérnök | Gustav August Munzer [d] |
| Az alapítás dátuma | 1936 |
| Anyag | tégla |
| Weboldal | deutscher-marinebund.de/… ( német) |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Laboe-i haditengerészeti emlékmű ( németül Marine-Ehrenmal Laboe ) az első világháborúban elesett német tengerészek tiszteletére állított emlékmű. Később a második világháborúban elesett német haditengerészet katonáinak emlékműveként is tekintették.
Az 1954. május 30-i Német Tengerészeti Unióhoz való átadás óta az emlékmű minden nemzet tengerészeinek emlékezetévé vált, akik örökre a tengeren maradtak, és az óceánokon való békés hajózás szimbólumává vált. A közeli U-995 tengeralattjáróval együtt több mint 14 millióan keresték fel az emlékművet 1954 és 2004 között.
Építkezés kezdete
Az elhunyt tengerészek emlékművének felállításának ötlete a német haditengerészet elöljárója és akkoriban a duisburgi Marine-Kameradschaft (Tengerészeti Klub) elnöké, Wilhelm Lammertzé (németül: Wilhelm Lammertz). 1925-ben ezt kérte az Unió 1925-ös erfurti alapító kongresszusán. Labe közössége egy évvel később petíciót nyújtott be egy tengeri halotti emlékmű felállításáért. Az építési költségek körülbelül 700 000 birodalmi márkát tettek ki, amelyet Kiel város kincstárából és adományokból finanszíroztak.
Az emlékmű projektje Gustav August Munzer német expresszionista építészé (németül Gustav August Munzer), és egy 85 méteres torony, amely a tengert, a földet és az eget összekötő lángokra emlékeztet.
1927. augusztus 8-án a kieli védelmi komplexum egykori tüzértornyának területén letették a leendő alapozás alapkövét. Az építkezés a kezdés után 101 nappal határozatlan időre befagyott a közelgő gazdasági válság miatti finanszírozás hiánya miatt.
Csak 1933 júniusában kezdték meg újra az építkezést a területen. 3 év után elkészült a halottak emlékműve, és 1936. május 30-án ünnepélyesen felavatták. Maga a torony 72 m magas volt; a korlát felső széle 85 m-rel a Balti-tenger szintje felett van. A tetején van egy kilátó, amely 341 lépcsőn vagy 2 lifttel közelíthető meg.
Irodalom
- Dieter Hartwig: Das Marine-Ehrenmal in Laboe. Kontinuität und Wandel einer nationalen Gedenkstätte. In: Nordlichter: Geschichtsbewußtsein und Geschichtsmythen nördlich der Elbe. Beiträge zur Geschichtskultur, Band 27. Böhlau, Köln 2004, ISBN 3-412-10303-9 .
- Dieter Hartwig (Szöveg), Reinhard Scheiblich (Fotók): Für die Ewigkeit, zeitlos, klar… das Marine-Ehrenmal in Laboe. Kolostor, Hamburg 2004, ISBN 3-934613-75-6 .
- Thorsten Prange: Das Marine-Ehrenmal in Laboe - Geschichte eines deutschen Nemzeti szimbólumok. Brune, Wilhelmshaven 1996, ISBN 3-930510-63-4 (Dissertation Universität Kiel 1996).
- Hannes Hansen: Vorschlag, das Marine-Ehrenmal zu Laboe von dem amerikanischen Künstler Christo einpacken zu lassen. Neuer Malik-Verlag, Kiel 1986, ISBN 3-89029-953-9 .
 A közösségi hálózatokon | |
|---|---|
| Tematikus oldalak | |
| Bibliográfiai katalógusokban |