Belső megtérülési ráta (belső megtérülési ráta, belső megtérülési ráta eng. belső megtérülési ráta , IRR) - kamatláb , amelynél a jövőbeni pénzbevételek jelenértéke és az induló befektetés értéke kiegyenlítődik, a nettó jelenérték ( NPV) értéke 0. Az NPV-t a mai napig diszkontált fizetési folyam alapján számítják ki.
Anthony Atkinson kanadai professzor szerint a belső megtérülési ráta a befektetéstől elvárt tényleges megtérülési ráta értéke [1] .
A CF fizetési folyamat esetében , ahol a kifizetés években ( ), és a kezdeti befektetés a belső megtérülési ráta összegében a következő kifejezésből kerül kiszámításra:
vagy
A táblázatokban a pénzügyi függvények közé tartozik a belső megtérülési ráta kiszámítására szolgáló függvény. Az OpenOffice.org Calc az IRR függvényt használja a belső megtérülési ráta kiszámításához. Az IRR-t a Microsoft Excel vagy az OpenOffice.org Calc „Útmutató az illeszkedéshez” opciójával határozhatja meg .
Példa: Év Fizetések folyamata 0-100 1+120 NPV számítás: i = kamatláb NPV = -100 +120/[(1+i/100)^1] Az IRR kiszámítása (százalékban): NPV=0 -100 +120/[(1+IRR/100)^1] = 0 IRR = 20A befektetési döntések meghozatalakor az IRR-t használják az alternatív befektetések arányának kiszámításához. Ha több, eltérő IRR-értékű projekt közül választunk, a maximális IRR-értékű projekt kerül kiválasztásra. Ez a kritérium nem kerül alkalmazásra, ha a pénzáramok a vizsgált időszakban többször is előjelet váltanak.
A pénzügyi eszközök belső megtérülése az a kamatláb, amely mellett az adott pénzügyi eszköz jövőbeli fizetési folyamának jelenértéke egybeesik annak piaci árával . Az így meghatározott belső megtérülési ráta megegyezik a befektetés belső megtérülési rátájával egy adott pénzügyi időpillanatban.
A kötvények belső hozamának meghatározásához gyakran egy hozzávetőleges "kereskedő" képletet használnak: , ahol
A belső megtérülési ráta számítási módja és a jelenérték mutató között az az összefüggés, hogy a belső megtérülési ráta mutatója a diszkontráta azon szintjét tükrözi , amelyen a kapott jövedelem jelenértéke mínusz az induló befektetés összege. (nettó jelenérték) egyenlő lesz nullával. Minél magasabb diszkontrátának kell lennie ahhoz, hogy a kapott jövedelem nettó jelenértéke nullára csökkenjen, annál előnyösebb ez a befektetés.
A belső megtérülési ráta azon a feltételezésen alapul, hogy a befektetés lejárata (lejárata) előtt befolyt pénzáramokat a belső megtérülési rátával megegyező mértékben újra befektetik, és ez változatlan marad.
Egy befektetés akkor tekinthető támogathatónak, ha a belső megtérülési ráta magasabb, mint a pénzügyi eszközbe történő befektetés minimális elfogadható megtérülési rátája.
A kötvények belső megtérülési rátáját lejáratig számított hozamnak nevezzük . A kötvény lejárati hozama eltérhet a kamatszelvénytől, ha a kötvényt a névértéktől eltérő áron értékesítik .
A jegybank előírásai szerint a bankok kötelesek feltüntetni az EIR -t - az effektív kamatlábat (az első cikkben megadott képlet szerint számítva). Ezt a kamatlábat a hitelfelvevő önállóan ki tudja számítani a táblázatszerkesztő és az IRR képlet segítségével (Microsoft Excelben IRR). A képlet sajátossága miatt ugyanabban a cellában meg kell szoroznia az eredményt a fizetési időszakkal (havi fizetés esetén - 12, napi fizetés vagy nem szabványos ütemezés esetén - 365) kerekítés nélkül. Például a „10-10-10” jóváírásnál –9000 kerül rögzítésre (vagyis –10000+1000 az áruk költsége mínusz a pénztárosnak fizetett összeg, amelyre nem biztosított jóváírás) 1000 (az A2-A11 cellákban , azaz 10-szer) =IRR(A1:A11*12)
A nagyobb pontosság érdekében használja a következő képletet: XIRR (openoffice) −9000 2011/01/15 1000 02/15/2011 1000 03/15/2011 … (10-szer) XIRR(A1:A11;B1:B11%)=26,44
Azaz a járadék kifizetése (az időszak minden napján) 1,13-szorosára növelte az effektív kamatlábat.
Ez a képlet más célokra is használható (például egy évre szóló utazási jegy vásárlása a havi fizetéssel szemben).