Vaszilij Stan püspök ( rom. Episcopul Vasile Stan ; 1875. január 30. – 1945. április 13.) – a román ortodox egyház püspöke, máramarosi püspök .
1875. január 30-án született az erdélyi Alsó-Alba megyei Sohodol községben, Ausztria-Magyarország [1] (ma Alba megye , Románia) parasztcsaládban [2] .
Brada , Beiush és Brassó gimnáziumában tanult . 1893-tól 1896-ig a nagyszebeni Teológiai és Pedagógiai Intézetben tanult. 1898-1902-ben a bukaresti egyetem filozófiai karán tanult Romániában [3] . Aktív szereplője volt az erdélyi románok összefogásának [2] .
1902-ben kinevezték a Nagyszeben városi Teológiai és Pedagógiai Intézet román nyelv tanárává [3] .
1906-ban diakónussá szentelték.
1908-ban védte meg doktori disszertációját.
1911-1914-ben a Vatra Scolară című nagyszebeni pedagógiai kiadvány szerkesztője volt.
1913-ban szentelték pappá [3] .
Erdély Romániával való újraegyesítése után 1919-ben a nagyszebeni Andrei Shagunáról elnevezett normál iskola igazgatójává nevezték ki. Ezt a posztot 1927-ig töltötte be. Ebben az időszakban iskolai évkönyvek kiadója [3] .
1921 - ben főpapi rangra emelték . 1925-ben, miután megözvegyült, szerzetesi fogadalmat tett a koziai kolostorban. 1927-ben archimandritai rangra emelték, és a Szebeni Főegyházmegye titkára lett [3] .
1928. október 14-én avatták fel Reshinar püspökévé, a Szebeni Főegyházmegye helytartójává [4] .
1937. július 1-jén megalakult a Máramarosi Egyházmegye a bukovinai metropolissal . 1938. november 1-jén a Vissarion (Puyu) metropolita elnökletével megtartott választmányi gyűlésen Vaszilij püspököt a máramarosi székhelyre választották. A király november 14-i rendeletével megerősítette a választást, Vissarion metropolita pedig 1938. november 17-i fővárosi levelében jóváhagyta azt. 1937-ben Máramarosban 49 pap, 35 zsoltáríró, 82 templom és 24 plébániaház volt. 74 plébánia és 229 leányvállalat működött. A leányplébániák nagy számát az magyarázza, hogy az ortodox hitre áttérő falvak egy részét képviselik, de mivel még nem rendelkeztek rendszeresített plébániával, ideiglenesen a legközelebbi rendszerezett plébániához kerültek [5].
A náci Németország és a fasiszta Olaszország második bécsi választottbírósága 1940. augusztus 30- i döntésével Észak-Erdélyt (Észak-Máramarost is beleértve) Magyarországnak engedték át , aminek következtében a máramarosi egyházmegye beszüntette tevékenységét, névleges vezetője Vaszilij püspök maradt. és Nagyszebenben (Dél-Erdély) élt [6] . Ekkor lefoglalták a rezidenciát, megszüntették az intézményeket, lebontották a püspöki kápolnát, gépfegyverrel lelőtték a rezidencián lévő kereszteket, elidegenítették a harangokat, elkobozták az egyházmegye vagyonát és adományait. A falvakban a papokat megalázták és bántalmazták, sokakat bebörtönöztek, és szinte mindenkit elűztek [2] .
1945. április 13-án hunyt el Nagyszebenben [3] [7] .