A biofília ( más görög szóból βίος - "élet" és φιλία - "szeretet") egy személyiségtulajdonság, amely az élőlények és a teremtés iránti szeretetre irányul (biofil jelleg). A biofília fogalmát először Erich Fromm fejtette ki a The Soul of Man (1964), majd az Anatomy of Human Destructiveness (1973) című művében. Az ellenkező fogalom a nekrofília . A nekrofília legszélsőségesebb formái Fromm szerint a teljes pusztulás utáni vágy formájában nyilvánulnak meg, és mentális patológiák . A biofília azonban, mint az ellenkezője, az alkotás vágyában és az élet és minden élőlény iránti szeretetben fejeződik ki.
A biofília nem különálló tulajdonsága az embernek, hanem egy belső totális irányultság, amely meghatározza gondolkodásmódját és cselekvését [1] . A legtöbb embernek vegyes a nekrofil és biofil hajlam [1] . A biofília kialakulásának egyik feltétele a gyermekkori meleg és szeretetteljes kapcsolat másokkal [1] .
A biofil gondolkodású ember inkább a létezésről szól, mint a birtoklásról. Az újra törekszik, nem a régi fenntartására vagy helyreállítására. A biofil intelligenciával és szeretettel igyekszik teremteni és megnyilvánulni az életben , nem pedig erővel vagy pusztító erővel.
A biofil etika a következő kritériumokkal rendelkezik a jó és a rossz között :
„Minden jó, ami az életet szolgálja; gonosz minden, ami a halált szolgálja. Az élet imádata jó.”
Eredeti szöveg (német)[ showelrejt] Gut ist alles, was dem Leben dient; bose ist alles, was dem Tod dient. Gut ist die Ehrfurcht vor dem Leben. - E. Fromm. "Az emberi destruktivitás anatómiája"A kifejezést E. O. Wilson , a szociobiológia megalapítója tette népszerűvé . A Biophilia a címe 1984-ben megjelent könyvének, amelyet többször kiadtak. Wilson úgy határozta meg a biofíliát, mint "veleszületett hajlamot az életszerű és életszerű folyamatokra összpontosítani".
Szótárak és enciklopédiák |
---|