Baranta

Baranta vagy barymta ( chagat.  بارانتا  - "kölcsönös rablás" [1] , Kaz. barymta  - "követett engem" [2] , "amivel tartozom" [3] ) - marhák lefoglalása a török ​​nomád népektől, mint mód bosszúból neheztelésért vagy kártérítésért.

Leírás

Az „Orosz Történelmi, Földrajzi, Politikai és Polgári Lexikonban” (1746), amelynek szerzője V. N. Tatiscsev volt , ez áll: „Ezt ők teszik meg a tulajdonosok között, amikor az egyik megsérti a másikat, majd a sértett igazságot kér, és ha nem szabadul meg tőle, akkor marhát vagy befogható embereket keres, majd közvetítőket választanak, akik a körülmények vizsgálata után odateszik, amihez vissza kell térniük. [négy]

Dahl magyarázó szótára ezt írja: „ A Baranta abban különbözik a katonai razziáktól, hogy a támadók a vérbosszútól tartva lőfegyverek, sőt éles fegyverek nélkül mennek el, és égési sérüléseket szenvednek lándzsa, fenék és ostor helyett . [5]

A kazahoknál , ha a bűnös fél különböző ürügyekkel megtagadta a kun kifizetését, a biysi bíróság vagy a vének tanácsa ( akszakálok ) hivatalosan is döntött a barymtáról, azaz elismerte a károsult jogát bizonyos számú a vétkes félhez tartozó állatok közvetlenül a legelőről. Ők is barymtoval megsértve a legelők határait, a zsákmány egyenlőtlen elosztásával, valamint a szokásos sztyeppei életmód egyéb megsértésével. A barymta után szükségszerűen számlát készítettek.

A török ​​nyelvű nomád népek hagyományos jogában a barymta két vonatkozásban jelenik meg: a) szokásjogi bíróság (a kazahok, kirgizek , karakalpakok , nógák stb. biysbírósága) által engedélyezett intézkedésként, ill. b) lincselésként . Lényegében a barymta a helyreállító igazságszolgáltatás aktusa, vagyis a klán megsértett joga visszaáll, ha nem találnak igazságot ( tendik  - egyenlőség) megbékélési megállapodás formájában (bitim - a kazahoknál, butum - a kazahoknál). kirgiz, bitig - többek között törökök), kollektív állatlopáshoz folyamodnak. Etimológiai vonatkozásban a barymta két szó-jelentésből áll: barym  - az enyém, jogosan hozzám tartozik (tartozik) tulajdon, ta  - cselekvés, jelentése: elvétel. A tartalom szerint a barymta kényszercselekmény. A kényszerítés akkor jogszerű, ha azt a szokásjogi bíróság szankcionálta , ebben az esetben a barymtát napközben, a szarvasmarha törvényes tulajdonosának előzetes figyelmeztetése mellett végezték el. A szankcionált barymtának köszönhetően a hagyományos jogban egységes eljárás alakult ki a megtorlás és a különféle bírságok összegének kiszámítására.

Oroszul a baranta az állatállomány ellopását is értette. A barant résztvevőt barantnak vagy barantachnak [6] [5] nevezték (a kazah kifejezés barymtashi).

Az RSFSR 1926. évi büntető törvénykönyvében és az Üzbég SSR első büntető törvénykönyvében a baranta a helyi szokások maradványait alkotó bűncselekmények közé sorolta. Az RSFSR Büntetőtörvénykönyvének 200. cikke a barantat úgy határozta meg, mint "állatállomány vagy egyéb tulajdon jogosulatlan eltulajdonítása, eltulajdonítás nélkül, kizárólag abból a célból, hogy az áldozatot vagy hozzátartozóit arra kényszerítsék, hogy elégtételt adjanak a bűncselekményért, vagy megjutalmazzák az anyagi kárt" . ] .

A jelenlegi helyzet

A modern Kazahsztánban a barimta az állatok, leggyakrabban lovak szokásos ellopása, titokban vagy nyíltan, csordák vagy egyes fejek ellopásával. A kazahsztáni szarvasmarha-lopások szervezett bűnözői csoportok formáját és mértékét öltötték. A Kazah Köztársaság Legfőbb Ügyészsége szerint 2020 10 hónapjában a marhalopással okozott kár meghaladta az 1 milliárd tengeteget. Ebből az összegből a bűncselekmények nyomozása során összesen mintegy 170 millió tenget sikerült visszafizetniük az áldozatoknak. Az ilyen bűncselekmények felderítési aránya továbbra is alacsony, és nem haladja meg a 40%-ot.

Reflexió az irodalomban

A 19. század elejétől a „barymta” szokás leírása a szépirodalomba, majd a néprajzi irodalomba került.

A híres orenburgi író, P. M. Kudryashov (1797-1827) hasonló cselekményt használt "Abdryash" című történetében. [nyolc]

Az orosz néprajzi irodalomban a kost először egy orosz diplomata, egy külön szibériai hadtest fordítója, F. M. Nazarov jegyzetei említik , „Jegyzetek Közép-Ázsia egyes népeiről és földjeiről” (Szentpétervár, 1821).

P. P. Szemjonov-Tian-Sanszkij orosz tudós-geográfus és botanikus , aki 1856-1857 -ben a Tien Shan körül tett kirándulást, a kosok szokásában látta az egyik okot a kirgiz törzsek "önkéntes" bekebelezésére az Orosz Birodalomhoz. :

Issyk-Kulban a helyzet a következő volt. A háború az Issyk-Kul-medencét birtokló két karakirgiz törzs között még javában zajlott. Kína névleges alattvalói - az istennők, akiket a kokand alattvalók kiszorítottak - a sarybagisok a teljes Issyk-Kul-medencéből, az Issyk-Kul-medence hozzájuk tartozó keleti felét igyekeztek visszaszerezni, ezért úgy döntöttek, hogy belépnek. tárgyalásokba kezdett a Nagy Horda végrehajtójával az orosz állampolgárság felvételéről, kikötve ezt az állampolgárságot, azonnali védelmet biztosítva nekik az őket legyőző ellenségekkel szemben. Ez volt a karakirgizekkel kapcsolatban annak a folyamatnak a kezdete, amelyen az egész kirgiz sztyeppe keresztülment, a Kis Hordától kezdve, nemzedékről nemzedékre az orosz állampolgárságig. Minden klán, amely belépett, megszabadult a már orosz állampolgárságú klánoktól, és győzelmesen harcolhatott a következő, még független klánnal, ahogyan Oroszország pártfogása és védelme alatt érezte magát. Aztán a következő nemzedék, amelyet minden oldalról lehetséges ellenségek vettek körül, kénytelen volt saját üdvösségét keresni az orosz állampolgárságra való áttérés során.

[9]

A 19. század második felében egy hasonló gyakorlatot ír le Chokan Valikhanov , amely már akkor fajult el, hogy váltságdíjat zsaroltak ki nomádok fegyveres különítményei által az elhaladó karavánokból .

Makszimov egyszer megemlíti a 19. századi, széles körben ismert „Szibéria és büntetőszolgaság” című szociológiai művében (ma „a Birodalom Katorga”).

Lásd még

• Karymta  – vérbosszú.

Jegyzetek

1. ↑ Pave de Courteil A. török-keleti szótár: Destine Principalement A Faciliter La Lecture Des Ouvrages de Baber, d'Aboul-Gazi Et de Mir-Ali-Chir-Nevai . - A l'imprimerie imperiale, 1870. - S. 146. - 562 p.
2. ↑ Az Orosz Birodalmi Földrajzi Társaság feljegyzései / szerk. P. A. MATVEEV - Szentpétervár. , 1878. - T. 8. - S. 235.
3. ↑ Martin V. Jog és szokások a sztyeppén: A középső zsuz kazahjai és az orosz gyarmatosítás a 19. században . - Sanat, 2009. - S. 167. - 263 p. — ISBN 9789965664823 .
4. ↑ Orosz történelmi, földrajzi, politikai és civil lexikon (hozzáférhetetlen link) . Letöltve: 2012. április 18. Az eredetiből archiválva : 2012. július 14.. (határozatlan) 
5. ↑ 1 2 Az élő nagy orosz nyelv magyarázó szótára archiválva 2012. április 25-én.
6. ↑ N. M. Przhevalsky. Zajszantól HAMIN ÁT TIBETIG ÉS A FELSŐ SÁRGA FOLYÓIG . Letöltve: 2012. április 18. Az eredetiből archiválva : 2012. június 2. (határozatlan)
7. ↑ Az RSFSR büntető törvénykönyve az 1926-os kiadásról A Wayback Machine 2017. március 14-i keltezésű archív példánya // Jogi, szabályozási és műszaki dokumentáció elektronikus alapja.
8. ↑ A decembrista mozgalom visszhangjai . Letöltve: 2012. november 9. Az eredetiből archiválva : 2012. május 14.. (határozatlan)
9. ↑ Semyonov-Tian-Shansky P.P. Utazás a Tien Shan archív példányához 2018. október 31-én a Wayback Machine -nél . - M., 1958.

Irodalom

• Barant // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.
• Vjatkin M. P. Batyr Srym . - M. - L .: A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója, 1947. - S. 124-126. — 392 p. (újra kiadva, Almaty, 1998).
• Zimanov S. Z. Kazahsztán politikai rendszere a 18. század végén és a 19. század első felében. - Alma-Ata: Nauka, KazSSR, 1960. - S. 133, 187.
• Barymta // Szovjet Történelmi Enciklopédia : 16 kötetben / Szerk. E. M. Zsukova . - M . : Szovjet enciklopédia , 1962. - T. 2.
• Nazarov F. M. Megjegyzések Ázsia középső részének néhány népéhez és földjéhez / Előz. és készülj fel. V. A. Romodin szövege; kb. V. A. Romodin és V. A. Urvalov. — M .: Nauka , GRVL, 1968. — 80 p. - ( orosz utazók a keleti országokban ).
• Khubbitdinova N. A. A „barimta” szokás művészi tükrözése P. M. Kudryasheva „Abdryash” című történetében (az orosz-baskír folklór és az irodalmi kapcsolatok problémájáról) / N. A. Khubbitdinova // A Cseljabinszki Állami Egyetem közleménye. 2009. 13. szám  (elérhetetlen link)  - P.134-138.

Linkek

• A barymta szerepe a kazahok hagyományos társadalmában Archiválva : 2013. december 6. a Wayback Machine -nél

Szótárak és enciklopédiák	Nagy Szovjet (1 kiadás)