Annensky, Innokenty Fedorovich

A stabil verziót 2022. június 4-én nézték meg . Ellenőrizetlen változtatások vannak a sablonokban vagy a .
Innokenty Annensky
Álnevek Ó, én.; An-iy, I.; A-sky, I.; Senki; Ó, Nick. (Senki); Senki [1]
Születési dátum 1855. augusztus 20. ( szeptember 1. ) .( 1855-09-01 )
Születési hely
Halál dátuma 1909. november 30. ( december 13. ) (54 évesen)( 1909-12-13 )
A halál helye
Polgárság  Orosz Birodalom
Foglalkozása költő , drámaíró , műfordító , irodalomkritikus , filológus , előadó
Több éves kreativitás 1880-1909 _ _
Irány szimbolizmus
Műfaj költészet
A művek nyelve orosz
Díjak
Szent Vlagyimir 3. osztályú rend Szent Anna rend 2. osztályú Szent Stanislaus 2. osztályú rend Szent Anna 3. osztályú rend
A Lib.ru webhelyen működik
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon
Wikiidézet logó Idézetek a Wikiidézetben

Innokenty Fedorovich Annensky ( 1855. augusztus 20. ( szeptember 1. )  , Omszk  – 1909. november 30. ( december 13. )  , Szentpétervár )) - orosz költő, drámaíró és műfordító, kritikus. Irodalom- és nyelvkutató, a Carszkoje Selo-i férfigimnázium igazgatója .

Bátyja Nyikolaj Fedorovics Annenszkij .

Életrajz

Innokenty Fedorovich Annensky 1855. augusztus 20-án  ( szeptember 1. )  született Omszkban , Fjodor Nyikolajevics Annenszkij (1815.07.22-1880.03.27) [3] [4] és Natalia Petrovna Annenskaya (született Karamolina) családjában. vagy Karmalin; 1814? - 10/25/ .1889 vagy 1891). Apja a Nyugat-Szibériai Főigazgatóság osztályvezetője volt.

1859-ben a család Tomszkba költözött , ahol apját a tartományi kormány elnökévé nevezték ki [5] .

Édesapám 1860-ban különleges beosztású tisztviselői állást kapott a Belügyminisztériumban , és a család visszatért Szibériából Szentpétervárra [5] , amelyet korábban 1849-ben hagytak el.

Rossz egészségi állapot, amelyet fia, Valentin Krivich-Annensky is hangsúlyoz apjáról írt emlékirataiban, Innokenty Annensky magániskolában, majd a 2. szentpétervári progimnáziumban tanult (1865-1868).

1869-től, betegségszünet után, két és fél évig tanult V. I. Berens magángimnáziumában. 1872-1874-ben bátyja , Nyikolaj , enciklopédikusan művelt ember, közgazdász , populista segítségével otthon készült az érettségi vizsgákra. 1875-ben sikeresen letette az érettségi vizsgát a "Császári Filantropikus Társaság" gimnáziumában, és belépett a Szentpétervári Egyetem Történelem- és Filológiai Karára . [5]

Miután 1879-ben kandidátusi diplomát szerzett az egyetemen, 1879-1891-ben az ősi nyelvek és az orosz irodalom tanáraként szolgált a Gurevich gimnáziumban [5] [6] .

1879 szeptemberében feleségül vette Nadezhda (Dina) Valentinovna Khmara-Borschevskaya (1841-1917). 1880 júniusában Annenskyéknek fiuk született, Valentin [5] .

1887. augusztus 25-én államtanácsossá léptették elő .

Hamarosan a kijevi Galagan Kollégium (1891. január - 1893. október), majd - a 8. szentpétervári gimnázium (1893. október 27. - 1896. október 16.) [7] és a carszkojeszeloi gimnázium (október 16. ) igazgatója lett. , 1896 – 1906. január 2) . Az 1905-1906 közötti zűrzavaros időkben feljebbvalói véleménye szerint általa tanúsított túlzott lágysága volt az oka e posztjáról való eltávolításának [8] . 1906-ban Szentpétervárra helyezték át körzeti felügyelőnek, és 1909-ig maradt ebben a beosztásban, amikor nem sokkal halála előtt nyugdíjba vonult. Előadásokat tartott az ókori görög irodalomról a Higher Courses for Women- en .

Szent Anna 2. (1898) és 3. osztályú, Szent Sztanyiszlav 2. osztályú renddel tüntették ki. (1893), Szent Vlagyimir 3. osztály. (1905); 1896. január 1-től - valóságos államtanácsos [9] .

Az 1880 -as évek elejétől nyomtatott formában jelent meg tudományos recenziókkal, kritikai cikkekkel, pedagógiai kérdésekkel foglalkozó cikkekkel. Az 1890 -es évek elejétől a görög tragédiák tanulmányozásába kezdett ; több éven keresztül óriási munkát végzett, amikor oroszra fordított, és kommentálta Euripidész egész színházát . Ugyanakkor több eredeti tragédiát írt Euripidész cselekményei és a Famira-kifared című "Bacchic dráma" alapján (az 1916-1917-es évadban a Kamaraszínház színpadán játszották). Francia szimbolista költőket fordított ( Baudelaire , Verlaine , Rimbaud , Mallarmé , Corbière , A. de Regnier , F. Jamm és mások). Az első Csendes dalok című verseskötete 1904-ben jelent meg Nick álnéven. T-o”, amely a rövidített nevet és vezetéknevet utánozza, de „Senki” szóvá fejlődik (ezt a nevet Polyphemus Odysseusnak adták ).

1909. november 30-án (december 13-án) Annensky hirtelen meghalt a szentpétervári Tsarskoselsky pályaudvar lépcsőjén szívroham következtében. A kazanyi temetőben temették el Carszkoje Selóban (ma Puskin városa). Annensky fia, a filológus és költő, Valentin Annensky (Krivich) kiadta Cipruskoporsóját (1910) és Posztumusz verseit (1923).

Irodalmi tevékenység

Dramaturgia

Annensky négy darabot írt - "Melanippa, a filozófus" (1901), "Ixion király" (1902), "Laodamia" (1906) és "Famira-kifared" (1906, posztumusz, 1913-ban) - az ókori görög szellemben Euripidész elveszett tragédiáinak cselekményei és modorának utánzása.

Fordítások

Annensky lefordította oroszra mind a 17 tragédiát , ami eljutott hozzánk , valamint Euripidész 1 szatírdrámáját . Horatius , Goethe , Müller , Heine , Baudelaire , Verlaine , Rimbaud , Renier , Sully-Prudhomme , Longfellow műveinek versfordításait is előadta .

I. F. mindig azt mondta, hogy a nagy író olvasói nemzedékeiben él, és minden korszak a maga módján érti őt, megtalálja benne - ismét mindenki a magáét - válaszokat és visszhangokat; tréfásan hozzátette, hogy Euripidész őként reinkarnálódott. Ez a reinkarnálódott és ezért közeli, nekünk kedves Euripidész az, aki most megvan.

- A. A. Mukhin . I. F. Annensky (gyászjelentés) Kiadások

Innokenty Annensky és az egzisztencializmus

Spivak Rita az „I. Annensky, a szövegíró, mint orosz egzisztencialista költő" hasonlítja össze Annensky költészetét és az egzisztencializmust . Azt állítja, hogy Annensky attitűdjét tekintve az egzisztencialista lírai költők közé tartozott. A költő dalszövegében olyan fogalmak szerepelnek, mint Isten, lelkiismeret, vágyakozás, gyötrelem, kétségbeesés. T. A. Bogdanovich Annensky levelében ezt írja: „Isten keresése – Fontanka 83. Megtörő taps Istennek… a lelkiismereten. Keresd Istent péntekenként… Micsoda cinizmus!” Kierkegaard azt mondta: „Isten a csend. Amiről nem lehet beszélni, azt el kell hallgatni.” Spivak azt írja, hogy Annensky keserű iróniával tud beszélni a Megváltóról. Annensky gyakran ír a gondolat gyötrelméről. Ez teszi őt rokonságba az egzisztencializmus megalapítójával, Soren Kierkegaarddal . Kierkegaard különösen ezt írta: „Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki szívében vágyakozást rejteget; szája úgy van elrendezve, hogy a belőlük kiszűrődő sírások és nyögések csodálatos zenévé változnak. Az "Íj és húrok" című versében Annensky ugyanezt a gondolatot fejezi ki lírai formában:

"Az íj mindent megértett, megnyugodott,
S minden visszhangzott a hegedűben...
És ez kín volt számukra,
amit az emberek zenének gondoltak."

Annensky számos versét tekintve egzisztenciálisnak nevezhetjük:

„Elhalványul-e a csillag az égen,
Folytatódik-e a földi kínzás;
Soha nem imádkozom,
nem tudom, hogyan kell imádkozni.
Az idő kioltja a csillagot,
A kínzást úgyis legyőzzük...
Ha templomba megyek,
ott állok farizeussal.
Vele zuhanok le,
Vele kelek fel, örvendezek...
Csak bennem, miért
tétovázik, sóvárog a vámos?..»

Kierkegaard és Annensky hozzáállása és világnézete lényegében megegyezik. Ezt írja a nagy dán az Egy csábító naplójában: „A világ, amelyben élünk, tartalmaz egy másik világot, távoli és ködös, amely ugyanabban a viszonyban van az elsővel, mint egy varázslatos világ közönséges színpadi produkciójával. , olykor színházban ábrázolják e közönségesek közé, és vékony fátyolfelhő választja el tőle. A fátylon át, mintha ködön át, egy másik világot lát az ember, légies, éteri, más minőségű és összetételű, mint az igazi. Sok ember, aki anyagilag a való világban él, lényegében nem ehhez a világhoz tartozik, hanem ahhoz a másik világhoz. A „Gogol művészeti idealizmusa” című cikkében Innokenty Annensky ezt írta: „Két világ vesz körül bennünket, és valószínűleg két világból állunk: a dolgok világából és az eszmék világából (...) Az alkotó által belénk fektetett vágy miatt, mindig arra törekszünk, hogy a dolgok világát közelebb hozzuk a spirituális világhoz, megtisztítva, megvilágosítva és felemelve halandó testi életét a rajta lévő ideális világ isteni érintésével, és ez a létezésünk egész szépsége és értelme.

Irodalmi hatás

Annensky irodalmi hatása a szimbolizmus után keletkezett orosz költészet áramlataira ( acmeizmus , futurizmus ) igen nagy. Annensky „A harangok” című költeményét joggal nevezhetjük az első orosz futurisztikus költeménynek. A „Világok között” című verse képezte A. Vertinsky és A. Sukhanov románcainak alapját. Annensky befolyása nagymértékben érinti Pasternakot és iskoláját, Anna Akhmatovát , Georgij Ivanovot és sokakat. Annensky irodalomkritikai cikkeiben, amelyeket részben két „Elmélkedések könyvében” gyűjtött össze, ragyogó példákat hoz fel az orosz impresszionista kritikára, igyekszik a műalkotást úgy értelmezni, hogy tudatosan folytatja önmagában a szerző munkáját. Annensky már az 1880-as évek kritikai és pedagógiai cikkeiben a formalisták előtt szorgalmazta a műalkotások iskolai formáinak szisztematikus tanulmányozását.

A gimnázium igazgatói tevékenysége

A gimnázium igazgatói pozíciója mindig I. F. Annenskyre nehezedett. 1900 augusztusában A. V. Borodina levelében ezt írta:

Azt kérdezed tőlem: "Miért nem mész el?" Ó, mennyit gondolkodtam rajta... Mennyit álmodoztam róla... Talán nem is lenne olyan nehéz... De tudod mit gondolsz komolyan? Van-e erkölcsi joga a klasszicizmus meggyőződéses védelmezőjének, hogy ledobja zászlóját egy olyan pillanatban, amikor minden oldalról gonosz ellenségek veszik körül?

- Innokenty Annensky. Kedvencek / Összeáll. I. Podolszkaja. - M . : Pravda, 1987. - S. 469. - 592 p.

B. E. Raikov professzor , a 8. Szentpétervári Gimnázium egykori diákja, Innokenty Annensky-ról írt emlékirataiban:

... akkoriban egyáltalán semmit sem tudtak költői kísérleteiről. Csak filológiai témájú cikkek, jegyzetek szerzőjeként ismerték, verseit megtartotta magának, nem publikált semmit, pedig akkor már negyven éves volt. Mi, iskolások, csak egy magas, vékony, egyenruhás alakot láttunk benne, aki néha megfenyegetett minket egy hosszú, fehér ujjával, de általában nagyon távol tartotta magát tőlünk és az ügyeinktől.

Annensky az ősi nyelvek buzgó védelmezője volt, és gimnáziumában magasra tartotta a klasszicizmus zászlaját. Alatta szabadidőtermünk mind ógörög freskókkal volt kifestve, a gimnazisták pedig az ünnepek alkalmával görögül játszották Szophoklész és Euripidész darabjait, ráadásul antik viseletben, szigorúan a kor stílusához [11] .

Címek Szentpéterváron

Memória

Jegyzetek

  1. ↑ Masanov I. F. Orosz írók, tudósok és közéleti személyiségek álneveinek szótára: 4 kötetben - M .: All-Union Book Chamber, 1956-1960.
  2. ↑ 1 2 Nikonov V. A. Annensky // Rövid irodalmi enciklopédia - M .: Szovjet enciklopédia , 1962. - T. 1.
  3. ↑ Nyikolaj Iljics Annenszkij (1773-1845) fia .
  4. ↑ Polgári rangok listája IV. Javítva 1874. január 15-én. - 26. o
  5. ↑ 1 2 3 4 5 Innokenty Annensky. Reflexiók könyvei / A kiadványt N. T. Ashimbaeva , I. I. Podolskaya , A. V. Fedorov készítette . — M.: Nauka. 1979. - S. 670-672 - 680 p.
  6. ↑ F. F. Fidler tanúskodik arról, hogy 1890-ben tanítottak a gimnáziumban.
  7. ↑ A 8. gimnázium következő igazgatója Karl Vasziljevics Focht volt.
  8. ↑ Annensky gimnáziumi igazgatói posztjáról való távozásának oka Vs. A. Rozsgyesztvenszkij a Carszkoje Selo gimnázium tanára, V. I. Orlov szerint jelezte, hogy ez „közvetlen szolgálati büntetés” , amiért megpróbálta megvédeni a „lázító fiatalokat” a közoktatási miniszter előtt ( Rozsgyesztvenszkij V. Életoldalak . irodalmi emlékiratok. - M.- L., 1962, - S. 100). Ugyanakkor a forradalmian gondolkodó fiatalok köreiben Annenskyt nem tekintették „a sajátjaiknak”.
  9. ↑ Polgári rangok listája IV. 1909. szeptember 1-jén javítva. - S. 244.
  10. ↑ Annensky I. F. Előadások az ókori irodalomról - Szentpétervár, 1909. P. G. DEMIDOVA JAROSZLÁV, OROSZORSZÁG. [1] PDF  (16,3  KiB )
  11. ↑ Raikov B.E. Az élet útján: önéletrajzi esszék. 2 könyvben. Szentpétervár: Kolo , 2011. Könyv. 1. S. 149-150.
  12. ↑ Az omszki önkormányzati könyvtárak központosított rendszere . Letöltve: 2010. augusztus 27. Az eredetiből archiválva : 2013. május 11.
  13. ↑ Minden Pétervár - Minden Petrográd (1894-1917), interaktív tartalomjegyzék . Letöltve: 2016. november 10. Az eredetiből archiválva : 2016. szeptember 16..

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz