Andorra (játék)
Az Andorra ( németül Andorra ) Max Frisch svájci drámaíró színműve, amelyet 1961-ben írt [1] . Az eredeti szöveg egy prózai vázlatból származik, amelyet Frisch írt a naplójába, és a címe "Der andorranische Jude" (Az andorrai zsidó). Andorra Frisch darabjában fiktív, és nem reprezentálja a spanyol és francia határon fekvő Andorra valódi államát . Frisch kijelentette, hogy az "Andorra" nevet csak munkacímnek szánták, de később szívesen használta az "andorraiak" kifejezést, és megtartotta a címet az egész darab végső vázlatánál.
Németországban az Andorra továbbra is Frisch egyik leghíresebb színdarabja.
Drámai technika
Andorra az epikus színház egyik példája (a klasszikus színházzal szemben), amelyet Bertolt Brecht népszerűsített a 20. század elején. Az epikus színház célja, hogy elgondolkodtassa a közönséget a darabban bemutatott fontos kérdésekről, gondolatokról, hogy a közönség aktív kritikai megfigyelőként kialakíthassa saját racionális véleményét.
Frisch az ún. „ Verfremdungseffekt ”, az elidegenedés hatása , az egész műben, hogy a közönséget elhatárolják a történésektől, hogy ők maguk is reflektálhassanak a műben tárgyalt témákra, és ne csak belemerüljenek a cselekménybe. Frisch azért használja ezeket a technikákat, mert olyan drámai helyzetet akart teremteni, amelyben egy szereplőt összetévesztenek egy zsidóval, holott valójában nem az. A darab minden szereplője és eseménye a mű eme központi gondolatának engedelmeskedik.
Elidegenedési hatás Andorrában
- A szereplők többsége (Andri, Barblin és esetleg a Tanár kivételével) egydimenziós sztereotípia, nélkülözi a legtöbb személyiségjegyet, mivel kizárólag a cselekmény továbbfejlesztése miatt vannak jelen a darabban (pl. , a Főnök, aki állítólag követ dob, amivel megöli Señorát) , vagy példákat mutasson az előítéletekre (például Carpenter pénzzel dolgoztatja Andrit). Ellenkező esetben a személyiségük teljesen lényegtelen a cselekmény szempontjából, és ez csak ront a fontoson, ha ezeknek a szereplőknek [feltárt] személyiségük lenne.
- A legtöbb szereplőnek még neve sincs, ehelyett Frisch bizonyos szakmák képviselőjeként jeleníti meg őket, mint például a Tulajdonos (lakást bérbeadó személy). Csak bizonyos vonásokat ábrázolnak, olyanokat, amelyek fontosak a cselekmény alakulása szempontjából, mint például a doktor közelsége.
- Az "Andorra" nincs szakaszokra osztva, mint egy klasszikus színházi mű. Ehelyett különböző hosszúságú és szerkezetű "képekre" ( német Bilder ) van felosztva .
- A "képek" között van egy ún. " Vordergrundszenen " (első jelenetek), ahol egy szereplő áll az ún. „tanúdobozt”, és elköveti az ún. "vallomás" egy feltételezett tárgyaláshoz (bár a pap kivételével mindenki azt állítja, hogy ártatlan). Ezek a jelenetek lebontják a cselekményt és a feszültséget, így időt adnak a közönségnek, hogy átgondolják a látottakat.
- A darab feszültsége szertefoszlik, hiszen a két legnagyobb megrázkódtatás már az elején a néző elé tárul: a Műsorvezető „vallomásaiban” elmondja, hogy Andri valójában a Mester fia, és többször hangoztatják, hogy valami rossz fog történni. Andri.
A műben tárgyalt témák
A darabot 15 évvel a második világháború vége után írták, és inkább a kulturális előítéletek feltárása, semmint a háború elmélkedése. Ez azonban nem csak az előítéletekről szól: a darab szereplői sokat nyerhetnek abból, hogy Andri zsidó: a Tanító irgalmas szamaritánusként mutatkozhat be, a Katona megkaphatja Barblint, az Ács pénzt kereshet; még egy pap is kimutathatja keresztény rokonszenvét egy kívülálló iránt. A meszelés motívuma, amellyel az előadás kezdődik és véget is ér, a képmutatásra, mint központi témára mutat rá.
Egy másik visszatérő téma az emberek cipője, és az, hogy hogyan képviselik a viselőikre osztott szerepeket. Ezt az ötletet valószínűleg a „más helyébe tedd magad” kifejezés ihlette (angolul és németül ez a kifejezés szó szerint így hangzik: képzelj el valakit valaki más helyébe). Az előadás végén Andri cipője a színpadon marad; Barblin arra kéri a többi szereplőt, hogy ne nyúljanak hozzájuk, amíg vissza nem tér, pedig a néző tudja, hogy Andri már halott.
A filmművészetben
- Andorra, 1976 Rend. Diagoras Chronopoulos és Dimitris Papakonstadis.
Jegyzetek
- ↑ Jekaterina Loicsenko. Andorra a Német Színház színpadán . Deutsche Allgemeine Zeitung (2019. április 5.). Letöltve: 2020. július 26. Az eredetiből archiválva : 2020. július 26.
Irodalom
- Liukkonen, Petri Max Frisch (nem elérhető link) . Könyvek és írók (kirjasto.sci.fi) . Finnország: Kuusankoski Public Library. Archiválva az eredetiből 2009. július 6-án.
- Kissel, Howard Evil rosszul ábrázolva . New York Daily News (2002. április 25.). Hozzáférés időpontja: 2015. július 2. Az eredetiből archiválva : 2016. március 7.
Bibliográfia
- Hadrien Buclin: "Surmonter le passé?" In: Schweizerische Zeitschrift für Geschichte, 2013/2, S. 233-249.
 Tematikus oldalak | ||||
|---|---|---|---|---|
| Szótárak és enciklopédiák | ||||
| ||||