Rjabkovye

Rjabkovye

kétöves nyírfajd
tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:DeuterostomesTípusú:akkordokatAltípus:GerincesekInfratípus:állkapcsosSzuperosztály:négylábúakKincs:magzatvízKincs:SzauropsidákOsztály:MadarakAlosztály:fantail madarakInfraosztály:Új szájpadlásKincs:NeoavesOsztag:Ryabkoiformes (Pterocliformes Huxley , 1868 )Család:Rjabkovye
Nemzetközi tudományos név
Pteroclidae Bonaparte , 1831
Szinonimák
  • Pteroclididae

A Ryabkovye ( lat.  Pteroclidae )  a madarak családja, a madarak ( Pteroclidiformes ) rendjéből egyedüliként [ 1] . Ezek közé tartozik a 16 faj , amelyek gyakoriak Eurázsia és Afrika száraz sztyeppéin és félsivatagjain . Ennek a családnak a képviselői megjelenésükben és viselkedésükben nagyon hasonlítanak egymásra. Ők a vadászat tárgyai .

Filogenetikai eredet

A nyírfajd filogenetikai eredete és taxonómiai helyzete régóta vitatott. Néha számos közös vonás szerint a gallialakúak , a galambok , a lilealakúak vagy a gólyák rendjei közé sorolták őket . A nyírfajd azonban annyira különbözik például a galliformestől, hogy önálló sorrendben kezdtek kiemelkedni, egyfajta átmenetet képezve a galliformes és a galambok között.

Megjelenés és életmód

A Ryabkovye közepes méretű madarak, amelyek a fogoly méretétől a galamb méretéig változnak . Testhossza 23-40 cm, súlya 150-400 g.

Általános megjelenésükben galambokhoz hasonlítanak, kis fejük és rövid csőrük van, orrlyukait nem takarja húsos duzzanat, gyenge, alacsony, rövid lábujjakkal , erősen rögzített kezdetleges vagy teljesen hiányzó hátsó ujjal, éles, a gyors repüléshez igazodó hosszú szárnyak és hosszú ék alakú farok . Nemcsak a törzs tollas, hanem a lábak sípcsontja is, és a közönséges sajban még a lábujjak is. A sűrű tollazat és a vastag bőr védelmet nyújt a túlmelegedés ellen, a saji esetében pedig a fagy ellen.

Minden Ryabkovye jól repül, de rosszul fut. Nyílt, többnyire homokos sztyeppeken állományokban élnek .

Barnássárga, tarka színük a barnától a zöldesig terjedő variációkkal tökéletesen harmonizál e sztyeppék általános hátterével. A leggyakoribbak azonban a homokszínű vagy vöröses színű nyírfajd, fekete vonalakkal vagy vonásokkal. Veszély esetén a nyírfajd a földhöz tapad, teljesen láthatatlanná válik a vadász szeme előtt .

Füvek és cserjék magvaival táplálkoznak .

Reprodukció

Fészkeléshez párokra törnek. A fészkek egyszerű mélyedések a talajban .

A kuplung 3-4 sárgásszürke , sötét foltokkal borított tojásból áll , amelyek magukhoz a madarakhoz hasonlóan kis távolságban teljesen megkülönböztethetetlenek a környező talaj általános hátterétől. Mindkét nem kotlik a tojásokat. A fiókák látva kelnek ki, vastag pehely borítja. Szüleik a golyva böfögésével etetik őket, víztelen helyeken pedig itatóhelyekre repülnek, és a golyvában vagy a has vizes tollaiban vizet hoznak a fiókáknak.

Elosztás

Rjabkovye Dél- és Délnyugat-Európa, Ázsia és Észak -Afrika sztyeppei és sivatagi vidékeit részesíti előnyben , azonban nem kizárólag ezekhez kötődnek. A madagaszkári nyírfajd Madagaszkár zöld dombos területein , a szenegáli fajd pedig a víztestek közelében .

Osztályozás

Jelenleg a Ryabkovye egy független rendet és családot képvisel, amely 16 fajból áll két nemzetségben [1] :

A családot korábban a galambszerű madarak rendjén belül alrendnek ( Pterocletes ) tekintették. Ugyanakkor a tibeti saja külön nemzetségbe került, a homoki fajok közül pedig valamivel kevesebb fajt (14 helyett 12) különítettek el.

A volt Szovjetunió területén Dél- Kazahsztánban és Közép-Ázsiában két fajdfaj él : a homoki sivatagokat kedvelő fehérhasú fajd és a kavicsos lábánál élő fajdfajd. Mindkét faj vándorló.

Genetika

Molekuláris genetika

A lerakódott szekvenciák többsége a nyírfajdrend genetikailag leginkább vizsgált képviselőjéhez, a sárgarigóhoz ( P. gutturalis ) tartozik.

Genomika

2014-ben elvégezték a sárgarigó ( P. gutturalis ) [2] teljes genomiális szekvenciájának szekvenálását . A P. gutturalis genom viszonylag jó összeállítási minősége miatt a faj fontos az összehasonlító genomikában a madárgenomok evolúciójának tisztázásában [3] .

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Gill F., Donsker D. & Rasmussen P. (Szerk.): Turacos , túzok, kakukk, mezitek, homokivirág  . NOB madárviláglista (v11.2) (2021. július 15.). doi : 10.14344/IOC.ML.11.2 . Hozzáférés időpontja: 2021. augusztus 16.
  2. ↑ Összeállítás: GCA_000699245.1: Pterocles gutturalis Genom  szekvenálás . Európai Nukleotid Archívum (ENA) . EMBL – EBI (2014. október 29.). Letöltve: 2015. március 14. Az eredetiből archiválva : 2015. március 14..
  3. ↑ Zhang G., Li C., Li Q., ​​​​Li B., Larkin DM, Lee C., Storz JF, Antunes A., Greenwold MJ, Meredith RW, Ödeen A., Cui J., Zhou Q. , Xu L., Pan H., Wang Z., Jin L., Zhang P., Hu H., Yang W., Hu J., Xiao J., Yang Z., Liu Y., Xie Q., Yu H., Lian J., Wen P., Zhang F., Li H., Zeng Y., Xiong Z., Liu S., Zhou L., Huang Z., An N., Wang J., Zheng Q. , Xiong Y., Wang G., Wang B., Wang J., Fan Y., da Fonseca RR, Alfaro-Núñez A., Schubert M., Orlando L., Mourier T., Howard JT, Ganapathy G., Pfenning A., Whitney O., Rivas MV, Hara E., Smith J., Farré M., Narayan J., Slavov G., Romanov M.N., Borges R., Machado JP, Khan I., Springer MS, Gatesy J. ., Hoffmann FG, Opazo JC, Håstad O., Sawyer RH, Kim H., Kim KW, Kim HJ, Cho S., Li N., Huang Y., Bruford MW, Zhan X., Dixon A., Bertelsen MF , Derryberry E., Warren W., Wilson RK, Li S., Ray DA, Green RE, O'Brien SJ, Griffin D., Johnson WE, Haussler D., Ryder OA, Willerslev E., Graves GR, Alström P ., Fjeldså J., Mindell DP, Edwards SV, Braun EL, Rahbek C., Burt DW, Ho ude P., Zhang Y., Yang H., Wang J., Avian Genome Consortium, Jarvis ED, Gilbert MT, Wang J. Az összehasonlító genomika betekintést nyújt a madárgenom evolúciójába és adaptációjába  (angol)  // Science  : Journal. – Washington, DC , USA: American Association for the Advancement of Science , 2014. – Vol. 346. sz. 6215 . - P. 1311-1320. — ISSN 0036-8075 . - doi : 10.1126/tudomány.1251385 . — PMID 25504712 . Archiválva az eredetiből 2015. február 16-án.  (Hozzáférés: 2015. február 16.)

Irodalom

Linkek