Bramea európai

Az európai brahmea [1] [2] ( lat. Brahmaea europaea = Acanthobrahmaea europaea ) a lepkefélék családjába tartozó lepkefaj . Az első példányt 1963. április 18-án fogták .

Szinonimák:

• Acanthobrahmaea europaea Hartig, 1963
• Brahmaea (Acanthobrahmaea) europaea Hartig, 1963

Leírás

Szárnyfesztávolság hím 60-65 mm, nőstény 65-80 mm. A szárnyak szélesek, lekerekítettek. Alkonyatkor és éjszaka aktív.

Évente egy generáció fejlődik ki. A pillangók repülési ideje  rövid, három-négy hétig tart március végétől május elejéig, a csúcsaktivitás április első felében [3] [4] . A lepkék az éjszaka elején, közvetlenül naplemente után aktívak, és még nagyon alacsony hőmérsékleten is képesek repülni, még havazás közben is [5]

Tojás állapot 12-15 nap [6] . A hernyók gyorsan nőnek és fejlődnek. A hernyók takarmánynövényei: Fraxinus angustifolia , Phyllirea latifolia [7] [8] [9] [10] . A Ligustrum vulgare és a Fraxinus ornus [7] etetése is lehetséges . A földben bábozódnak, ahol a báb a következő tavaszig hibernált. A báb hasi szakaszain található tüskék valószínűleg támogatják a báb aktív mozgását a talajban [7] .

Tartomány

Olaszországban endemikus [7] [11] . A faj csak nagyon kis területen fordul elő (a fajnak legfeljebb 12 lelőhelye ismert) [7] , elsősorban a Keselyű-hegy környékén, valamint több helyen a Basento és a Cavone folyók völgyében Potenza és Matera tartományokban. [7]

Tölgyesek és gyertyánosok által uralt vegyes, széles lombú ártéri erdőkben él , sűrű galagonya bozóttal és 250-800 méteres tengerszint feletti magasságban [7] .

Jegyzetek

1. ↑ L. V. Kaabak, A. V. Szocsivko . A világ pillangói / G. Wilchek - 1. - Moszkva: Avanta +, 2003. - S. 84-86. — 184 p. - (A legszebb és leghíresebb). — 10.000 példány. — ISBN 5-94623-008-5 , ISBN 5-98986-071-4 .
2. ↑ Kochetova N.I. Élniük kell. Pillangók. — M.: Agropromizdat, 1990. — 64 p. — ISBN 5-10-001808-9 .
3. ↑ Laplanche G. 1973. Chasse en Lucanie, Mont Vulture (Lep. Brahmaeidae, Rhopalocera). Alexanor, 8(3): 105–107
4. ↑ Spicciarelli R., Fimiani P. 2004. Chasse en Lucanie, Mont Vulture (Italie méridionale). Alexanor, 22 (7) (2002): 411–415. Stella E. 1987. La Bramea, falena made in Italy. Airone, VII(74): 116–123
5. ↑ Dufay C. 1970. L'éthologie d'Acanthobrahmaea europea (Hartig) (Lep. Brahmaeidae). Alexanor, 6(6): 249–260
6. ↑ Spicciarelli R. 2013. La Riserva Naturale Orientata di Grotticelle 1963-2013. 50 anni dalla Scoperta della Bramea. CorpoForestale dello Stato, Unità Territoriale per la Biodiversità, Potenza, 157 pp
7. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 Mosconi F.; et al. (2014). "Áttekintés a legkiemelkedőbb itáliai endemikus lepkéről, a Brahmaea (Acanthobrahmaea) europaea (Lepidoptera: Brahmaeidae)". Fragmenta Entomologica. 46:1–9.
8. ↑ Spicciarelli R. 1997. Primi reperti di larve di Acanthobrahmaeaeuropaea (Hrtg.) (Lepidoptera: Brahmaeidae) su Phyllirealatifolia L. Entomologica, 31: 191–195.
9. ↑ Bilek A. 1965. Die raupe von Brahmaea europaea Hartig 1963, und deren Aufzucht aus dem Ei. Bollettino dell'Associazione Romana di Entomologia, 20 (1): 5–8
10. ↑ Bilek A. 1967. Das Ergebnis meiner Zucht von Acanthobrahmaea europaea Hartig, 1963. En Beitrag zur Variationsbreitedieser Art (Lep., Brahmaeidae). Zeitschrift der Wiener entomologischen Gesellschaft, 52: 88–90
11. ↑ Nässig WA, Naumann S. 2010. Saturniidae és Brahmaeidae of the Palaearctic Region: hány faj létezik? Entomologica romanica, 15:17–20

Linkek

• Brahmaea europaea (Hartig, 1963), Brahmaeidae, Brahmaeinae