28. Schutzmannschaft zászlóalj

28. lett Schutzmannschaft „ Bartas ” zászlóalj _ _  _

Történelem

Formáció

A zászlóalj megalakítása 1942 februárjában kezdődött Liepájában. A zászlóaljnak biztonsági zászlóaljnak kellett volna lennie, mivel Liepájában ekkorra már szinte nem volt egészséges katonakorú férfi. Az új 28. „Bartas” zászlóaljban nemcsak a fronton megsebesült katonák, hanem idősek és néhány más zászlóalj katonája is helyet kapott. K. Musins ​​hadnagy lett az első parancsnok.

Március 10-ig a zászlóaljban 8 tiszt, 10 oktató (altiszt) és 106 katona állt, de jure ők voltak az 1. század, Balodi E. hadnagy parancsnoka. Március folyamán a 2., 3. és 4. század önkéntesei érkeztek a zászlóaljba, március 11- től A. Gramatis szakaszparancsnok irányította a zászlóaljat. Április 29. és május 15. között Lettországban nagybirtokosokat hívtak be a zászlóaljba.

Fegyverzet és tisztek

A zászlóalj fegyverzete angol puskákból, orosz és szovjet géppuskákból és öntöltő puskákból, német kézigránátokból és kis számú szovjet géppisztolyból állt. A 28. zászlóalj letteknek csak az ukrajnai szovjet partizánok elleni harcok után sikerült megszerezniük a legtöbb fegyvert. A zászlóalj egyenruhája nem különbözött a lett hadsereg egyenruhájától, de később a lettek német egyenruhát kaptak.

Május 26-án személycserék kezdődtek a zászlóalj vezetésében: Hauptmann Borhardsch átkerült egy másik zászlóaljhoz, helyére Hauptmann Ziverkropsch került. Június 9-én Gramatins szakaszparancsnokot Rigába helyezték át, pozícióját E. Schmits százados vette át. Június 11-én Kunaushi főhadnagy helyett az adjutánsi posztot Winters főhadnagy vette át.

Önkéntes toborzás és képzés

A zászlóalj 1942 februárjától június végéig intenzív hadgyakorlatokat folytatott, mivel nagy részét képzetlen, de harci elszántsággal teli katonák alkották. Május 14-én a zászlóalj 35 katonája tett esküt a liepajai Szent Anna-templomban. Május 19-én az állami gimnázium épületében a 25. „Abavas”, a 28. „Bartas” és a 268. „Erglu” transzparensek átadására került sor, a transzparensek átadását Blaus J. polgármester vezette. Az istentisztelet után, ahol a zászlóalj katonáit Liepaja érseke áldotta meg, mindhárom zászlóalj részt vett az ünnepélyes felvonuláson.

Június 1 -jén és 2 -án további Liepaja polgárait fogadták be a 24. "Talsu" és a 28. "Bartas" zászlóaljba. Június 1-jén istentiszteletet tartottak a Szent Anna templomban, minden istentisztelet az „Isten áldja Lettországot” szavakkal zárult. Június 2-án a kouroui gyakorlótéren a zászlóaljak ünnepélyes felvonulására került sor Knecht német parancsnok vezetésével. A felvonulás végén Knecht beszéddel szólt a zászlóalj katonáihoz, majd parancsot adott Németország és Lettország himnuszának előadására. Ekkor 533 katona volt a zászlóaljban (52 főtiszt, 61 főtiszt és 420 katona).

1942. június 30- án a zászlóalj Krivoj Rogba érkezett , ahol biztonsági őrként szolgált. A katonák őrizték az új utat, amely mintegy 30 kilométerre húzódott a várostól. A 3. század főhadiszállása Dnyipropetrovszktól délre , a zászlóalj többi része Dnyipropetrovszk és Pavlograd között volt (egy század Pavlogradban, a másik kettő Pavlogradtól 10 km-re). Ugyanitt szolgált a 17. „Vidzemes” és a 23. „Gaujas” zászlóalj is. Július 11-én a 28. zászlóalj a tervezett időpont előtt visszatért Rigába.

Pavlogradi hadművelet

1943-ban a Vörös Hadsereg egységei betörtek a balparti Ukrajnába, átkelve a Dnyeperen. A szovjet csapatoknak sikerült áttörniük a Dnyipropetrovszk-Kremencsug vonalig, és elérték a Fekete-tengert. A „Hitler Youth” SS-hadosztály mindkét része és a lett Schutzmannschaft zászlóaljak kimerítő védelmi csatákban vettek részt. A súlyos veszteségek ellenére a szovjet csapatoknak sikerült legyőzniük a Hitlerjugendot, ráadásul a zászlóaljak többsége is vereséget szenvedett.

A 28. zászlóalj 3. százada N. Lekmanis főhadnagy vezetésével részt vett a Pavlogradért vívott védelmi harcokban. A szovjet csapatok ekkorra 9 kilométerre voltak Pavlogradtól. Ez idő alatt a lettek komolyan megerősítették a várost, stratégiailag előnyös pozíciókat foglalva el a város ipari területén. A letteknek német és olasz csapatok nyújtottak segítséget.

A német és szovjet elfogott fegyverekkel felszerelt letteknek sikerült a katonák egy részét kivonniuk a városból, mindössze egy sebesültet veszítettek, ami meglepő volt ennél a társaságnál. A város ostroma azonban nem állt meg: a szovjet csapatoknak sikerült bekeríteni Pavlogradot. A németek és az olaszok sikertelenül próbálták áttörni a védelmet, a 28. Schutzmannschaft zászlóalj mintegy 26 katonája pedig áttörési kísérlet közben szovjet hadifogságba került. A 3. század katonái közül nagyon kevés élte túl a Pavlogradért vívott csatákat (kettő túlélő súlyosan megsebesült), és valójában megszűnt létezni.

1943 júniusában a zászlóalj maradványai megérkeztek Krivoy Rogba, három héttel később új fegyverekkel felszerelve Rigába mentek. Július 12-én a 28. zászlóalj egyes részei Rigába érkeztek, július 15-én pedig feloszlatták a zászlóaljat. A katonák továbbra is a Lett Önkéntes Légióban teljesítettek szolgálatot, a 34. ezred 3. zászlóaljánál.

Irodalom

Phil Nix, George Jerome, A Harmadik Birodalom egységes rendőri erői 1933-1945, 2006

Linkek

•  28. BARTAS ZÁSZLALJ _ _ _  _