| A Néphadsereg 11. dandára „Szabadság” | |
|---|---|
| fényesít 11 Brygada Armii Ludowej "Wolność" | |
| " Piast sas" - a Népi Hadsereg emblémája | |
| Létezés évei | 1944 |
| Ország | Lengyelország |
| Tartalmazza | Ludov hadsereg |
| Részvétel a | A második világháború |
A „Szabadság” Néphadsereg 11. dandárja ( lengyelül 11 Brygada Armii Ludowej „Wolność” ) a Néphadsereg partizán egysége , amely 1944 -ben a náci Németország által megszállt Lengyelország területén működött .
1944 őszére jelentős számú szovjet állampolgár tartózkodott a németek által megszállt Lengyelország területén - hadifoglyok és koncentrációs táborok foglyai, akik közül sokat a németek kényszermunkára használtak, valamint szökevényeket (köztük elhagyott katonákat is). a " keleti légiókból "), akik illegális helyzetben voltak. Ekkor már több ezer szovjet állampolgár csatlakozott az ellenállási mozgalom lengyel antifasiszta szervezeteihez.
1944. szeptember 13-án a Ludovai Hadsereg III. kerületének parancsnoka aláírta a Ludovai Hadsereg 11. dandárának létrehozásáról és a dandárparancsnok kinevezéséről szóló 1944. szeptember 13-i 57. számú parancsot [1] .
A dandár személyi állományát főleg szovjet hadifoglyokból toborozták . A dandárparancsnok a Vörös Hadsereg hadnagya, Sztyepan Rjascsenko, a komisszár V. T. Markitenko hadnagy, a vezérkari főnök pedig Leonyid Zlobin hadnagy volt. A brigád teljes létszáma mintegy 200 fő volt [2] .
A dandár partizánjai közül hárman nemzetiségük szerint németek voltak, egy német csendőr, aki önként állt át a partizánok oldalára [3] .
A létrehozás pillanatától kezdve a Néphadsereg 10. és 11. dandárja bekerült a Néphadsereg szovjet alakulatába ( Zgrupowanie Radzieckie Armii Ludowej ), amelynek parancsnoka T. F. Novak (" Péter ") ezredes [4] .
A brigád a lengyel Kielce vajdaság területén működött. 1944 augusztus-szeptemberében az 1. Ukrán Front csapatainak harcai során a Sandomierz hídfőnél a dandár a német csapatok hátuljában tevékenykedett (a dandár öt lépcsőt kisiklott, két hidat felrobbantott és öt járművet semmisített meg a nácikkal. ) [5] .
1944. szeptember 29-30-án a dandár (más AL egységekkel együtt) részt vett a Gruska melletti ütközetben, majd a védelmi csata befejezése után a parancsnokság parancsára áttörésre ment és áttörte a bekerítést. (a feladatot teljesítették, de ebben az éjszakai ütközetben a dandár vesztesége 32 ember meghalt és 97 sebesült volt) [6] .
Miután a frontvonal 1944 októberében megközelítette a dandár tevékenységi területét, a dandár átlépte a frontvonalat, és belépett a szovjet csapatok helyszínére [7] .