Kocsis, ne hajtsa a lovakat

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. január 2-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 11 szerkesztést igényelnek .
Kocsis, ne hajtsa a lovakat
Dal
Végrehajtó Agrippina Granskaya
Kiadási dátum 1915 [1]
Felvétel dátuma 1914
Műfaj Románc
Nyelv orosz
címke "Extrafon", "Zonofon", "Írás Ámor" stb.
Zeneszerző Jakov Feldman
Lírikus Nicholas von Ritter

Kottakiadás:       1914 [2] .
Kottakiadó :  Nikolai Davingof
Sorozat: "Cigányélet", 452. [2]

Wikiforrás logó Szöveg a Wikiforrásban
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A „Coachman, ne hajts lovat”  egy orosz románc , amelyet a 20. század elején hoztak létre . A szavakat Nyikolaj Aleksandrovics (vagy Alekszejevics) von Ritter költő írta 1905 - ben, és Yakov Lazarevics Feldman zeneszerző 1914 -ben zenésítette meg . 1915 - től vált ismertté a nagyközönség előtt a „Vezess, kocsis!” című románc válaszaként. Az 1910-es években nagy népszerűségre tett szert. Oroszországban [3] .

Történelem

A jövőbeli románc "Kocsis, ne hajtsd a lovakat" szavait a híres költő , Nyikolaj Alekszandrovics (vagy Alekszejevics) von Ritter írta a 20. század elején Oroszországban , 1905-ben versként, amely a szerző szerint szándék, ez a válasz a „Vezess, kocsis!” románcra. Ez a vers később nagy népszerűségre tett szert, amikor Jakov Lazarevics Feldman ( 1884-1950 ) zeneszerző romantikájában testesült meg . Elena Ukolova orosz romantikakutató azt írja, hogy nem lehet egyértelműen megmondani, hol találkozott Yakov Feldman Nikolai von Ritterrel. Ukolova szerint ez a Yambora moszkvai kiadóban történhetett meg. Ennek eredményeként 1915 elejére Feldman két románcot készített Ritter versei alapján . Az egyik csak az volt, hogy „Kocsis, ne hajts lovat!”. Ukolova azt írja, hogy a románc időben jelent meg, mert egybeesett a társadalomban lebegő hangulattal [1] .

A románc zenei változatát Feldman Agrippina Szergejevna Granszkaja orosz énekesnőnek , Feldman akkori feleségének ajánlotta. Feldman és Granszkaja 1913 januárjában találkozott Voronyezsben, és azóta 15 éven át Feldman minden zenei művét neki szentelte [1] . 1914-ben a románc jegyzeteit és szövegét a Cigányélet című sorozatban publikálta Nikolai Davingoff kiadó , jelezve a Granszkaja iránti elkötelezettséget, és válaszként a Hajj, kocsis! [2] .

1915-ben a "Coachman, don't drive horses" című dal első verziója a Granskaya -hoz tartozott , amely énekesnőként széleskörű hírnevet hozott neki. Ezt követően létrehozták a románc előadásának férfi változatát [1] .

Nem sokkal megjelenése után a romantika nagy népszerűségre tett szert. 1916- ban Jevgenyij Bauer orosz rendező, színházi tervező és forgatókönyvíró némajátékfilmet forgatott ugyanezzel a névvel: "Kocsis, ne hajtsd a lovakat" , amely a románc egyfajta filmadaptációja volt. (A film a mai napig nem maradt fenn.)

1920-ban, Szovjet-Oroszországban a románcot, amint Rita Bolotskaya kutató beszámol a Szobeszednyik újság oldalain, állítólag betiltották "osztályellenes jelenségként és összeegyeztethetetlen a kommunizmus eszméivel", és "törölték minden repertoárról" . ] . Azonban ezt írja tovább: „Valószínűleg nem volt egyetlen stúdió sem, amely ne tisztelgett volna a Coachman előtt. Még a szovjet hatóságok tilalma sem tudta elzárni az oxigént ettől a románctól, úgyis énekelték, a szavakat és a zenét pedig őszintén népiesnek tartották” [1] . És évekkel később visszatért a közönséghez a "Coachman, ne hajts lovat" című romantika, amely egyenrangú helyet foglal el a legnépszerűbb énekművekkel.

A románc szövegének szerzője , Nikolai von Ritter egyes kiadók szerint [1] az 1917 -es forradalom után elhagyta Oroszországot . Ez az állítás azonban vitatható, hiszen más életrajzírói még azt a pontos címet is megnevezik, amelyen 1919 elején még Kijevben lakott: a Bibikovszkij körút 26. számú házában . Később azonban nem találtak róla információt.

A zene szerzője, Yakov Feldman pedig Szovjet-Oroszországban maradt. 1925-ben, amikor a románc első előadója , Agrippina Granskaya meghalt, Ya. L. Feldman sorozatot adott ki utolsó románcaiból elhunyt feleségének szentelve. A zeneszerző maga zenészként és karmesterként dolgozott különböző városokban, és 1950-ben halt meg.

Példák változatos előadások felvételeire

Vélemények

Megjegyzendő, hogy Vlagyimir Viszockij „Picky Horses” című dala és ez az onnan származó népszerű kifejezés szorosan összefonódik a „Kocsis, ne hajts lovat” című romantikával [4] .

Publikációk

Borítók

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 Bolotskaya Rita. Az orosz romantika zsidó szerzője . - Beszélgetőtárs , 2004 , augusztus. Az eredetiből archiválva : 2013. november 11.
  2. ↑ 1 2 3 4 Cigányélet. 452. szám. N. Davingoff kiadása , 1914.
  3. ↑ Smirnova A. I., Mlechko A. V., Kompaneets V. V. et al. Literature of Russian Foreign Foreign ("első kivándorlási hullám": 1920-1940): / A tábornok alatt. szerk. Dr. Philol. tudományok, prof. A. I. Szmirnova. - Volgograd: VolGU Kiadó, 2003. - T. 1. - S. 229-230. — 244 p. — ISBN 5-85534-733-8 .
  4. ↑ Sinyachkin V. P., Bragina M. A., Dronov V. V., Krass N. A., Tarasov E. F. A külföldi hallgatók nyelvi tudatának kialakulásának nyelvi és kulturális vonatkozásai az orosz nyelv tanulmányozása során / V. M. Filippov tudományos szerkesztése alatt. - Tankönyv. juttatás .. - Moszkva: RUDN Egyetem, 2008. - S. 164-165. — 364 p.

Linkek