Az Esperente ( Hung. eszperente ) egy népszerű magyar nyelvű játék. Az Esperente nyelvben az egyetlen megengedett magánhangzó az e betű . Az Esperente -ben néha úgy beszélnek magyarul, hogy írásról van szó, úgy használva a szót, mintha az igazi nyelv lenne.
Az Esperente kedvenc formái közé tartoznak az esperente nyelvre „lefordított” definíciók, közmondások és más népszerű kifejezések, sőt a költészet, köztük a magyar himnusz is. Internetes fórumok [1] és blogok [2] léteznek Esperente nyelven. Ahhoz, hogy egy szövegben valamit csak az e magánhangzón keresztül kifejezzünk , nyelvi diszlokációkra van szükség, amelyek általában viccesek, és ennek eredményeként időnként megjelennek az irodalmi értékek.
Bár az egyetlen megengedett magánhangzó az e , a nyelvészek különbséget tesznek nyílt e ( e ) és zárt e ( ë ) között. Bodolai Géza [3] verseinek tanulmányai szerint Erne Shimoni vezetése szerint a magyar nyelvben az e magánhangzó 17,1%-os, az ë -8,9%-os gyakorisággal fordul elő, ami összesen 26%. Ez a meglehetősen magas frekvencia az Esperente létezésének alapja.
Az Esperente név Karinti Frigyestől származik , aki a 20. század elején az eszperantó nyelv nevéből alkotta meg , de maga a játék már hosszabb gyökerekkel rendelkezik. Varjas János debreceni professzor már 1755-ben írt egy 275 soros verset, amelyben magánhangzóként csak e -t és é -t használt . Edesh Gergely (1763–1847), derechkei lelkész , számos irodalmi kísérlet szerzője egyetlen magánhangzó alapján írt rövid verseket, mint például az „ Öt görög öt törököt dögönyöz örökös gyönyörök közt ”. A 19. században az e egyhangzós nyelvek kedvelői közé tartozott Oros Ádám egerszaloki plébános is .
A 20. század elején a New York Literary Cafe vendégei lelkesedtek az Esperenteért , ahol kitalálták a játék nevét [4] .
Népszerű gyerekdal:
Boci, boci tarka: Tehenek gyermeke, tehenek gyermeke fekete pettyekkel tele, sem szerve, mellyel zengzeteket felvegyen, sem szerve, mellyel legyeket elhessegessen…Definíciók:
Esperente (magyar eszperente): Rengeteg e-vel szerkesztett nyelv. Humor (magyar humor): Elme nedve Cinema (Hungarian mozi): Egy hely tele termekkel, se termekben fenekeknek teremtett helyekkel. Jegyet veszel, mellyel beengednek, helyedet megkeresed, s letelepszel. Kedvesed melletted, feje tenyeredben, s beceneveket rebegtek. Egy leplet lestek, mely emberek jelennek meg (persze nem elvenek, mert ezek felvett jelenetek), s feleselnek, szeretkeznek, verekednek. Nem egyszer megnevettetnek, de lehetnek kegyetlenek, s megrettenthetnek. Egyes esetekben emberek mellett, esetleg rengeteg beste szerepel, s csepp gyermekeknek kedvence egy sereg szerzet, melyeket meglett emberek festettek, szellemes, kedves lelket lehelve nem egybe. Jelenleg rengetegen nem mennek el e helyre. Ehelyett tekercseket vesznek, s ezeket egy fekete szerkezettel leperegtetve lelnek kedvet e jelenetekben.Közmondás:
Don't dig a hole for another, you will fall into it yourself (Hungarian Aki másnak vermët ás, maga esik bele): Ember, mely embernek vermet termel, helyette eshet bele.Vers (nyitott e -vel és zárt ë -vel is jelölve )
Petőfi Sándor FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA… Falu vegen kurta kocsma, Oda rug ki a Szamosra, Mëg is látná magát benne, Ha azéj nem közelogne. Az ejszaka közeledik, A világ lëcsëndesëdik, Pihen a komp, kikotottek, Benne hallgat a sötetseg. De a kocsma bëzzëg hangos! Munkalodik a cimbalmos, A legenyek kurjogatnak, Szinte rëng bele az ablakba. "Kocsmárosne, aranyvirág, Ide a legjobbik borat, Vén lëgyën, mint a nagyapám, Es tuzes, mint ifju babam! Húzd rá cigany, huzzad jobban, Táncolni valo kedvem van, Eltáncolom a penzemet, Kitáncolom a lelkëmet!" Bekopognak az ablakon: "Në zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az urasag, Mert lefeküdt, alunni vágy." "Ördög bújjék az uradba, Të pedig mënj a pokolba!… Húzd rá, cigány, csak azert is, Ha mindjárt az ingëmért is!" Mëgint jőnek, kopogtatnak: "Csëndesebben vigadjanak, Isten áldja mëg kendtëket, Szëgény édësanyám beteg.” Feleletët ëgyik sëm ad, Kihorpentik boraikat, Veget vetik a zenenek S hazamennek a legenyek. szerző ismeretlen TELEPSZËGLETËN SZESZËLDE… Telepszëgletën szeszëlde csermely mellett elhelyëzve, benne kedve tetszelëgne, tëszëm fël, nem estelëdne. Egek rëndre estelëdnek, erek, berkëk csëndesëdnek. Dereglye sëm mëgy kërësztbe, hever e fekete csëndbe. Szeszëlde bëzzëg nem csëndes, zëng-pëng benne zene rëndës. Szesz ereje szërteterjed, embërëknek kedve gerjed. Hej, mënyecske, kedves lelkëm, erjedt hëgylevet këll nyelnëm! Lëgyën hetven esztendeje, de meg heves szesz ereje! Zenemestër, sebësebben! Kerekëdëtt fene kedvem. Keresetëm szërteverëm, lelkëmet mëg eltemetëm. Mëgjelënnek rëndëlettel: csëndesebben kedvetekkel! Telep feje heverëdne, esetleg elszëndërëdne! Lëgyën vele beste lelke, të mëg eredj fene helyre! Zene zëngjën, szëdte-vëtte, pëndëlyëmnek lëhet veszte! Ësmëg mënnek, reteszt vernek: Lëgyenek csëndesek kendtëk! Szentëk lelke lëgyën velëk, kedves ëgyetlenëm beteg. Feleletët ëgy mëg nem tëtt, berekesztnek szesznyeletët. Zene menten befejezve, s szërtemënnek csëndesëdve.