A század ( németül: Geschwader ) a Luftwaffe szervezeti egysége a második világháborúban. A legnagyobb autonóm és oszthatatlan taktikai szintű egység. A Luftwaffe századai homogének voltak: vadászgép, bombázó stb. Átlagosan 100-120 repülőgépből állt a század.
A Luftwaffe fő taktikai egysége a légi csoport ( németül: Gruppe ) volt, amely megközelítőleg 30 repülőgépből állt [1] . Egy másik taktikai egység a század ( Német Staffel ) volt: 9-10 repülőgép. Minden csoporthoz rendszerint három század tartozott [Megjegyzés. 1] .
A század három (a háború elején) vagy négy csoportból állt. A csoportokat római számokkal jelölték I-től IV-ig. Ennek megfelelően az 52. vadászrepülőszázad harmadik csoportjának kijelölése a III./JG52. [Jegyzet 2] .
A század a Luftwaffe legnagyobb taktikai egysége volt, amelynek viszonylag állandó összetétele volt [2] . Igény szerint századokból alakultak a légi hadosztályok és a légiflották.
A légi hadosztály (később légihadtestnek nevezték el) a légiflotta részeként, minden típusú harci egységből (bombázó (beleértve a búvárkodást), vadászrepülőgépet és felderítőt is tartalmazott, 200–300–700–750 repülőgép lehetett [2] .
A háború folyamán és a különböző hadműveleti színtereken a légiflották és légihadosztályok száma jelentősen megváltozott. A háború különböző időszakaiban a légiflotta mérete a minimum 200-300 repülőgéptől a maximum 1250 repülőgépig terjedt [2] .
Minden osztagnak saját taktikai száma és rövid betűs neve volt, a század típusától függően:
Például egy vadászszázad rövidítése JG volt (a német Jagdgeschwader szóból ). Ennek megfelelően az 52. Luftwaffe vadászrepülőszázad a JG52-t kapta.
A századparancsnok ( németül: Geschwaderkommodore ) őrnagytól ezredesig besorolt tiszt volt . A századok törzstisztjei, bár adminisztratív feladatokat láttak el, rendszerint jelentős tapasztalattal rendelkeztek a repülési munkában (pilóták, navigátorok stb.) és részt vettek a harci feladatokban.