| Lazar Vulfovich Shapiro | |
|---|---|
| Lazar Vulfovich Shapiro, 1996 | |
| Születési dátum | 1928. május 7 |
| Születési hely |
|
| Halál dátuma | 2006. július 24. (78 évesen) |
| A halál helye | |
| Polgárság |
Szovjetunió → Oroszország → Izrael |
| Foglalkozása | gyermekíró |
| Irány | gyermekirodalom |
| Műfaj | költészet, próza |
| A művek nyelve | orosz |
Lazar Vulfovich Shapiro ( Cherven , 1928 . május 7. – Tel Aviv , 2006 . július 24. ) orosz gyermekíró [1] .
Lazar Vulfovich Shapiro 1928. május 7-én született a fehéroroszországi Cherven városában [1] . Lázár apja erdőszakember volt, és az 1930-as évektől családjuk Karéliában, Petrozsényban élt [1] .
1952-ben végzett a PetrSU -n . 1952-ben egy Vedlozero falu iskolájába küldték , ahol Urho Ruhanen igazgatóként dolgozott , akivel később barátságba kerültek [1] .
Feleségül vette Faina Szemjonovna Shapirót (született Shapiro). 1957. január 7-én Tatyana és Olga született Lazar Shapiro családjában. Olga Lazarevna Shapiro meseíró lett, "The Magic Umbrella" című könyve 2000-ben jelent meg Tel-Avivban [2] . 1979. szeptember 3-án Olga súlyos állapotban hagyta el otthonát, és nem tért vissza. Tatyana Lazarevna gyermekíró lett [3] , tagja az Izraeli Orosz Ajkú Írók Szövetségének [4] .
Lázár Vulfovics a karél íróval, Dmitrij Jakovlevics Gusarovval is barátkozott [1] .
1993 óta Izraelben él [5] . Sokáig betegeskedett, az utóbbi években megvakult. 2006. július 24-én halt meg Tel Avivban [1] .
A példázatok fontos és gyakran használt irodalmi forma volt Vulfovich Lázár [1] műveiben .
A karéliai kiadóban 1961 és 1970 között hét gyermekkönyve jelent meg [1] [6] :
Lazar Vulfovich gyerekkönyveinek jó hősei nemcsak együtt érezhetnek valaki más bánatával, hanem örülhetnek valaki más sikerének, lásd a „Ki végzett?” című történetet. [8] .
1963-ban a "Fiúk zseblámpákkal" című cikkében I. P. Lupanova azt írta, hogy L. V. Shapiro, V. M. Danilov , E. G. Savelyeva könyvei "jó gondolattal vannak kiemelve" [9] . E. I. Markova folytatja ezt a gondolatot, megjegyezve, hogy az 1960-as és 1970-es évek „kedves” irodalma „nem a barát / ellenség, hanem a barát + barát elvén működik”. Ezért az idegen gyorsan a sajátjává válik ("Egy rendkívüli kirándulás" című történet), a tanárt rokonnak nyilvánítják ("Cowberry Jam") [10] . A fiataloknak szóló irodalomban ez a megközelítés nem működik, nem mindenki bizonyul közelinek és barátnak („Short Memory”, „My Restless Friend”, „Strict Teacher”) [10] .
Az Iosif Gin a felnőtteknek szóló könyvekre utal: „Barátaim”, „Így volt”, „Szigorú tanár” [1] .
Lázár Vulfovich könyveinek szövegeit a külföldiek orosz oktatásában használják [11] .