Cselakovszkij, Frantisek Ladislav

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2015. május 15-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 3 szerkesztést igényelnek .
Frantisek Ladislav Celakovsky
cseh František Ladislav Čelakovský

Janr Vilimek F. Cselakovszkij portréja
Álnevek Marcian Hromotluk , Žofie Jandová [1] , Žofie Huberová [1] , Žofie Gruberová [1] , Marcian Hromotluk Konárovic [1] és Marcián Hromotluk [1]
Születési dátum 1799. március 7( 1799-03-07 )
Születési hely Strakonice Habsburg Monarchia
Halál dátuma 1852. augusztus 5. (53 évesen)( 1852-08-05 )
A halál helye Prága
Állampolgárság (állampolgárság)
Foglalkozása regényíró , költő , műfordító , irodalomkritikus
Autogram
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Frantisek Ladislav Celakovsky ( cseh. František Ladislav Čelakovský , 1799. március 7., Strakonice Habsburg Monarchia  - 1852. augusztus 5. , Prága ) - cseh költő , író , kritikus , műfordító , filológus , újságíró , néprajzkutató és Slav cseh nemzetiségű újjáélesztő alakja , tanár, Jan Kollarral együtt a "szláv viszonosság" gondolatának egyik fő hírnöke .

Életrajz

Egy szegény asztalos fia. Iskola óta szeretem a verseket. Szegénysége ellenére elsősorban német könyveket vásárolt, megtagadva magától a legszükségesebbeket. A Prágai Egyetem Filozófiai Karán tanult . A nehéz anyagi helyzet miatt kénytelen volt abbahagyni tanulmányait, és a České Budějovice -i Líceum tanára lett . Az órákon Jan Hus birodalomban betiltott műveit olvasta , amiért elbocsátották állásából. Tovább tanított Linzben és Prágában.

A pánszlavista eszmék összehozták a linzi lengyelekkel és szlovénokkal, majd Dobrovsky, J. Jungman és V. Ganka munkáival . A csehországi rosszul fizetett irodalmi és tudományos munka miatt nem vetett meg egyetlen művet sem. Évek óta foglalkozik lektorálással, kormányzati aktusok fordításával stb.

1829-ben F. Cselakovszkij meghívást kapott a Moszkvai Egyetem szláv nyelvjárások tanszékére . Ugyanakkor Ganka és P. Safarik meghívást kapott Oroszországba . F. Cselakovszkij eleinte örömmel vállalta, hogy Oroszországba utazik, és elodázta távozását azzal, hogy elfogadta F. Palackij ajánlatát, hogy házitanító legyen Kinsky hercegnél .

1833-ban a Prague News című újság szerkesztője lett. Miután az újságban megjelent egy cikk, amely I. Miklós császár lengyelekkel, az 1830. novemberi felkelés résztvevőivel szembeni politikáját kritizálta , a bécsi orosz nagykövet felhívta az osztrák kormány figyelmét az újság trükkjére. F. Cselakovszkij elvesztette szerkesztői és egyetemi kiadványok korrektori állását.

1838-tól Kinsky herceg könyvtárosaként dolgozott .

1841-ben a porosz kormány felkérte, hogy tartson előadást a szlavisztika témájában, és a szláv irodalom professzora lett a Breslaui Egyetemen . 1849-ig tartott itt előadásokat, amikor is meghívták a prágai egyetem szláv irodalom tanszékére .

1852-ben halt meg. A prágai Olshansky temetőben temették el .

Kreativitás

F. Cselakovszkij költői tevékenységének kezdete 1822-re nyúlik vissza, amikor is megjelent eredeti és fordított verseinek első gyűjteménye: „Smišenĕ baśnĕ”. A versek gördülékeny versszaka, komoly és mély tartalma azonnal felhívta rájuk a figyelmet. Egy évvel később megjelentek szatirikus költeményei, amelyeket a szerző "bétanic"-nak nevezett ; különösen szellemes a „Krkonoše-irodalom”, amelyben kortárs költőket és prózaírókat gúnyol. 1829-ben megjelent a költő tehetséges gyűjteménye: "Orosz dalok visszhangja" ("Ohlos pìsnì ruskych"). Nem az orosz népdalok egyszerű fordítása volt; A népies orosz dalszöveg méreteit, a letűnt eposz vizuális eszközeit és a népművészet általános színvilágát leszámítva F. Cselakovszkij dalai eredetinek nevezhetők. Meglepte, hogy egyik elődje sem fordult a szláv költészet gazdag forrásaihoz, hanem francia írók inspirálták és utánozták őket. A népi motívumok feldolgozásában a szláv népek közeledésének egyik útját látta. Az oroszok sikerei a Törökországgal vívott háborúban arra kényszerítették az idealistát - ruszofilt , hogy lelkesen beszéljen "egy új szláv hatalomról, amely keleten formálódik" , és azt gondolja, hogy "Moszkva lángja egész Oroszországot megvilágította fényével. , és ugyanakkor más szlávok is." Az orosz dalok népköltői szellemében „hamisítása” sikeres volt: sok tapasztalt cseh kritikus úgy gondolta, hogy Ch. , aki orosz énekes alakjában bolyong a Cseh Köztársaságban, az orránál fogva vezet minket a szent Ruszhoz” (levél Kamaritától). A „visszhangok” korunkban sem veszítették el értéküket. A kritikusok rámutattak, hogy ugyanúgy kapcsolódnak a népművészethez, mint Merzljakov, Delvig, Kolcov, Ciganov és Glinka dalai és románcai az őket inspiráló orosz dalokhoz. I. I. Sreznevsky azt tanácsolta Ch.-nek, hogy a lengyel, a lusati, a krajnai és a szerb dalokat ugyanúgy dolgozza fel. Ch. azonban megállt a cseh daloknál, és 1840-ben megjelent a „Cseh dalok visszhangja” („Ohlas písnì českých”) című gyűjtemény, amely tehetségében elmaradt az előzőtől. Ch. szerint az orosz és a cseh dalok a dicsőség két pólusának tekinthetők. népköltészet: az előbbieket epikus karakter, a cseh dalokat - líra jellemzi. Orosz dalokat olvasni olyan, mint egy sűrű erdőben sétálni, magas, sűrű fák, szétszórt szörnyű sziklák, zajos folyók és tavak között; a cseh dalok olvasása a széles mezőkön és réteken való sétát idézi, ahol a szem csak alacsony bokrokkal és vidám ligetekkel találkozik, és csak a patak moraja vagy a pacsirta hangzatos éneke jut el a fülbe. Ugyanebben az 1840-ben jelent meg a "Rǔże Stolista", ahol F. Celakovsky a szerelem énekese, a szerelemről és a hazafias témákról szóló rezonáns filozófus. Azóta a költő neve szokatlanul népszerűvé vált. Kollarhoz képest, aki hajlamosabb a fantáziára és a klasszikus mitológia szlávosítására, F. Cselakovszkij igazi és szigorúan nemzeti költő, amit folklór tanulmányai magyaráznak .

F. Cselakovszkij filológusként több olyan munkájáról ismert, amelyek mára szinte minden tudományos jelentőségét elvesztették. Egy orosz szlavista megjegyezte, hogy "a természet költővé teremtette F. Cselakovszkijt, a sors pedig filológussá tette".

1823-ban F. Cselakovszkij az összes szláv dialektus közös gyökérszótárának összeállításán dolgozott; 1827-ben elküldte Shishkovnak a polábiai szlávok orosz nyelvű szótárát , amiért cseh tudósok megvádolták. „Olvasmányok a szláv oktatás és irodalom kezdeteiről” (1100-ig), amelyet F. Cselakovszkij állított össze Breslauban és Prágában elhangzott előadások alapján („Novočeské Bibhoteka”, 77. és „Sebrané Listy”).

Néprajzkutatóként népdalgyűjteményeiről ismert - "Slovanské narodni pisnĕ" (I-III, 1822-27; cseh, morva, nagy- és kisorosz, szerb, luzati, kivonatok a szlávok és a lakodalmi szertartásból). találós kérdések) - és 1852-ben kiadta a teljes szláv közmondások gyűjteményét, amelyet "A szláv népek bölcsessége a közmondásokban" nevezett. Az általa fordított dalok többsége meglehetősen közel áll az eredetihez, de vannak olyanok is, amelyek a „Visszhangra” emlékeztetnek.

F. Cselakovszkij orosz és nyugat-európai költők fordítójaként is jelentős szolgálatot tett.

Politikusként és újságíróként lelkes bajnoka volt a szláv kölcsönösség eszméjének , és 1835-ig mindig Oroszország felé fordult a tekintete. F. Cselakovszkij orosz szimpátiája nagyon korán kezdődik. Még Linzben élt, orosz könyveket olvasott, és 1828-ban egyik barátjának azt írta Oroszországba költözési szándékáról, hogy fél Ausztriában, népe ellenségei között meghalni. Költői pátosszal beszélt Oroszországról: „Csupán ott ragyog a csillagom, mert nincs számomra kedvesebb a szabadságnál. Jobb ott nyomorult életet élni, mint itt eladni magad . Nagy reményeket fűzött a szlávok Oroszországhoz való kulturális közeledéséhez, és a Szláv népdalok kiadásában (1822-1827) a cseh ábécét alkalmazta az orosz szövegekre. Ugyanezeket a nézeteket fogalmazta meg a „krainszki irodalom” című cikkében („Casopis C. Musea”, 32), és csak később, az 1852-es „Összszláv Olvasóban” ismerte el a szláv ábécé okozta kényelmetlenséget. Cseh nyelvű magánleveleiben szívesen használt cirill betűket a latin helyett, és folyamatosan támogatta a csehek orosz történelem-, irodalom- és nyelvtanulmányait. 1835 után F. Cselakovszkij Oroszország idealizálása eltűnik.

Válogatott bibliográfia

Költészet

Prózai és tudományos publikációk

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 4 5 Cseh nemzeti hatósági adatbázis

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák