Merimasku templom

A Merimasku-templom ( fin. Merimaskun kirkko ) egy evangélikus templom Merimaskuban , 1726-ban épült, és az Evangélikus-Lutheránus Egyház hatodik legrégebbi működő fatemploma Finnországban.

Történelem

A merimaskui egyházközség eredetileg a maskui plébániához tartozott , de az utak járhatatlansága és a hely távoli elhelyezkedése arra késztette III. Johan svéd királyt 1577-es rendeletével, hogy a közösséget Nodendal város plébániájához csatolta . Mivel a közúti összeköttetés az új gyülekezeti központtal is nehézkes volt, a merimaskuiak lépéseket tettek saját templomuk felépítésére.

Az első fatemplom 1648-ban épült Merimaskuban. Joghatóságilag a naantali plébániához tartozott, de 1904-ben, a függetlenségi mozgalom általános hullámán megalakult a saját plébánia.

Az eredeti templom nem sokáig állt fenn, a 17. század végére romlásnak indult, az 1713-1721 közötti külföldi beavatkozások idején pedig szomorú látványt nyújtott.

Egy új, fából készült, tágasabb templom építése 1726-ban fejeződött be. A templom építését Karl Jacobsson (Kalle Jacobinpoika) költségén végezték.

A templom nagyjavítása 1831-1833-ban, valamint 1953-1954-ben történt. 1996-2000 között a templomban és a szomszédos kápolnában tűzjelzőket szereltek fel, korszerűsítették a villanyvilágítást, javították a biztonsági rendszert és tűzoltó berendezéseket szereltek fel.

Belső dekoráció

Az alján a templom kereszt alakú. A templom külső burkolata a neoklasszicizmus hatására készült 1833-ban. A zsindelytetőt 1956-ban fektették le, 1989-ben kátrányozták. A templom déli és nyugati oldalán fából készült tornác található. A templom belső boltozata boncolt hordó alakban készült. Az északi szárnyban található sekrestyébe való átjárás a templom helyiségein keresztül történik. Az ablakok minden falon egy-egy, az ablakkeretek 20 négyzetméteres cellákra vannak osztva (az oltárban 80 négyzet). Az ólomkerettel zárt, holland üvegből készült oltárablakot a turui erőd ablakainak restaurálásakor vették mintának . A keresztre feszítés az ablak szintjén van elhelyezve.

A falak belső bélése a templom 1831-1833-as felújítása során készült. 1850-ben a falakat csíkokra festették, ami márvány hatást kelt. Carl Oke Lunden és Oskari Kanerva merimascu művészei 1950-ben restaurálták a márványozott festést. A templom boltozatai nincsenek festve.

A sekrestye fölött kórusok, a nyugati részen orgonakórusok helyezkednek el. Az első hét regiszteres orgonát 1896-ban készítette K. G. Wikström, a másodikat pneumatikus, nyolc regiszterrel - 1955-ben a kangasalai orgonagyárban. Az 1997-ben Veikko Virtanen mester által készített orgona tizenhárom regiszteres. Ő lett a harmadik a sorban a Merimasku templomban. Az utolsó orgona elhelyezését Marko Hakanpää zenemester tervezte.

A szószéken svéd nyelvű felirat található:

„Isten tiszteletére és templomának gyarapodására a magas rangú assessor Karl Simonsson lehetőséget biztosított 1658-ban, hogy saját költségén megépítse ezt a szószéket, valamint a pori plébánia magas rangú assessora és ügyvédje, Henrik Karlsson. , az utolsó munkát saját költségén végezte el, 1668-ban kifestette a szószéket” .

A szószék kivitelezése és a festése közötti hosszú hézagot a fa egy bizonyos szakaszig tartó száradási elvárása magyarázza. A szószék nagy valószínűséggel Abóban készült . Ez ábrázolja: Péter apostolt, a Megváltót, János apostolt és Máté apostolt. A szószék ajtaján ez a felirat olvasható: „Én vagyok a juhok ajtaja” (János 10, 7) A lombkorona hátoldalán latin nyelvű felirat: „Ahogy az eső és a hó leszáll az égből, és ne Térj vissza oda, és az én beszédem is, amely az én számból jön, nem tér vissza hozzám üresen” (Ézsaiás 55:10-11).

Kápolna-harangtorony

A kápolna a templom gerendakerítésének északnyugati sarkához csatlakozik, és eredetileg a temető bejárata volt. 1769-ben fából épült (a déli ajtók belső oldalán az évszám van feltüntetve). Az építtető Juha Lindmark zsoltáríró volt.

A kápolna alacsony négyszögletű kőalapra épült. Magassága 12,5 méter. A középső és felső szinten fapadló 1996-ban lett felújítva. A kápolna vörös okker színű, az ajtók feketére vannak festve.

A felső szinten két szinte egyforma harang található. Az elsőt 64 cm átmérőjű Ambrosius Ternandt aboi harangkészítő készítette 1696- ban , a másodikat 61 cm átmérőjű Erik Nyasman 1734 -ben Stockholmban .

Temető

A régi temető egy természetes homokos dombon található. A régivel nyugatról szomszédos új temetőt a tereprendezési munkálatok befejezése után, 1994 őszén szentelték fel.

A régi temetőt 1995-ben épített, 261 méter hosszú fakerítés veszi körül. A kerítés öt fakoronából áll, és Väino Haavisto és Erkki Nummela asztalosok készítették. A kerítés a temetőt övező 19. századi kerítés mintájára készült, de meghosszabbítva, a rönkök vörös okker festéssel, a felső réteg táblái kátrányozottak. A kerítésben öt kapu található: az elsőt a 18. században építették kapunak, a másodikat a buszmegállóban, két kaput az órán, az utolsó pedig a templomőr kapuját.

Az új temetőbe a déli vagy északi homlokzati vaskapukon, valamint a kápolnán keresztül lehet bejutni.

15 merimasku férfi van eltemetve a hősök sírjában a régi temetőben. A templom főbejárata előtt a Karéliában elhunytak emléktáblája áll. A háborús veteránok emlékére 1996 augusztusában egy tölgyág képével ellátott emlékművet állítottak.

Linkek

• A Wikimedia Commons rendelkezik a Merimasku templomhoz kapcsolódó médiával