Pentti Hämäläinen | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Általános információ | ||||||||||||||||||||
Teljes név | uszony. Pentti Olavi Hämalainen | |||||||||||||||||||
Polgárság | Finnország | |||||||||||||||||||
Születési dátum | 1929. december 19 | |||||||||||||||||||
Születési hely | Kotka | |||||||||||||||||||
Halál dátuma | 1984. december 11. (54 évesen) | |||||||||||||||||||
A halál helye | Kotka | |||||||||||||||||||
Súlykategória | pehelysúly (57 kg) | |||||||||||||||||||
Növekedés | 165 cm | |||||||||||||||||||
World Series ökölvívó | ||||||||||||||||||||
Csapat | Kotkan Voimailijat | |||||||||||||||||||
Érmek
|
||||||||||||||||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Pentti Olavi Hämäläinen ( finn. Pentti Olavi Hämäläinen ; 1929. december 19. , Kotka - 1984. december 11., uo.) - a legkönnyebb és pehelysúlyú súlykategóriájú finn ökölvívó , az 1950-es évek első felében a finn válogatottban játszott. A helsinki Nyári Olimpiai Játékok bajnoka, a melbourne-i játékok bronzérmese, két Európa-bajnoki bronzérmes, számos nemzetközi tornán és meccstalálkozón résztvevő. 1957-1959 között profi szinten bokszolt, de különösebb teljesítmény nélkül.
Pentti Hämäläinen 1929. december 19-én született Kotka városában, Kymenlaakso tartományban . Már fiatalon kezdett aktívan bokszolni, négy testvérével, akik később szintén bokszolók lettek, a helyi Kotkan Voimailijat sportklubban képezték ki. Első komoly sikerét a ringben 1950-ben érte el, amikor megnyerte a finn nemzeti bajnokságot, és az európai csapat tagjaként egy nemzetközi tornára ment az USA-ba, ahol legyőzte a két amerikai Pat McCarthyt és Oliver Jamest. Egy évvel később ismét megnyerte a finn bajnokságot a legyezősúlyban, és ismét Amerikába ment - pontozással legyőzte a Golden Gloves-torna két bajnokát, Joe Castañedát és Ray Axtomot. Az 1951-es szezonban is ellátogatott a milánói Európa-bajnokságra, ahonnan bronzérmet hozott.
Sorozatos sikeres szereplésének köszönhetően Hämäläinen megkapta a jogot, hogy megvédje az ország becsületét az 1952-es helsinki nyári olimpián – itt minden riválisát legyőzte a kissúlyú kategóriában és megszerezte az olimpiai aranyérmet (ez a második és a finn olimpiai ökölvívó csapat eddigi utolsó aranya, az elsőt Sten Suvio bányászta 1936-ban). A hazai olimpia után megőrizte vezető szerepét a finn válogatottban, továbbra is nyert a finn bajnokságokon, és elutazott a nagy nemzetközi tornákra.
1954-ben Hämäläinen feljutott a pehelysúlyba, 1955-ben részt vett a nyugat-berlini Európa-bajnokságon, és újabb bronzérmet szerzett. Később kvalifikálta magát az 1956-os melbourne-i olimpiára – itt sikerült bejutnia az elődöntőbe, majd pontszerzéssel kikapott az angol Thomas Nicholstól .
Hämäläinen, miután olimpiai bronzéremmel egészítette ki pályarekordját, úgy döntött, hogy kipróbálja magát a profik között, és elhagyta a válogatottat. Profi debütálására 1957 decemberében került sor, a harmadik menetben TKO-val legyőzve első ellenfelét. Mindössze két év alatt öt győzelmet aratott, de 1959 februárjában korai vereséget szenvedett, és hamarosan úgy döntött, befejezi bokszolói pályafutását. Miután elhagyta a ringet, szerelőként és rendőrként dolgozott.
1984. december 11-én halt meg szülővárosában, Kotkán .
2002-ben szülővárosában, a Kumenlaaksonkatu 30. szám alatt emlékművet állítottak neki Mikko Taskinen szobrászművésznek.
Olimpiai könnyűsúlyú ökölvívó bajnokok | |
---|---|
| |
1904 : 47,63-52,16 kg; 1908 : 52,62 kg-ig; 1920-1928 : 50,8-53,52 kg; 1932-1936 : 50,8-54 kg; 1948-2008 : 51-54 kg 2012 : 52-56 kg 2016 : 53–56 kg |