Hugbert (Bajorország hercege)

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. június 29-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .
Hugbert
német  Hugbert
Bajorország hercege
725-736  _ _
Előző Theudebert vagy Grimoald II
Utód Odilon
Születés 690 körül
Halál 736( 0736 )
Nemzetség Agilolfingi
Apa Theudebert
Anya Regintruda
Házastárs Rotrud

Hugbert ( Hukbert, Hugober ; németül  Hugbert , angol  Hucbert , francia  Hugobert ; 736 -ban halt meg ) - Bajorország hercege (725-736) az Agilolfing -dinasztiából .

Életrajz

Hugbert Bajorország uralkodójának , Theudebertnek és feleségének, Regintrudnak a fia volt [1] . 715 körül Hugbert feleségül vette Rotrudát, Rathis leányát, Friul leendő hercegét és a langobardok királyát [1] . Egész életében baráti kapcsolatot ápolt apósával. Ezt különösen a Cividale del Friuli székesegyház oltárának építése bizonyítja , amelyet Hugbert költségén emeltek [1] .

Theudebert herceg halálának pontos dátuma nem ismert. Egyes feltételezések szerint a 710-es évek végén halt meg [2] , mások szerint - valamivel később, már a 720-as évek első felében [3] [4] [5] . Hugbert apja halála után örökölte Bajorországnak a hozzá tartozó részét [6] [7] . Hugbert nagybátyja, II. Grimoald azonban hamarosan kiutasította unokaöccsét apja birtokai közül, és a hercegség egyedüli uralkodója lett. Hugbert kénytelen volt menedéket keresni a frank állam polgármesterének , Charles Martelnek az udvarában [8] [9] .

Lehetséges, hogy Hugbert rokonához, Liutprand langobard királyhoz is fordult segítségért . Elsőként a Lombard Királyság uralkodója állt ki a száműzetés mellett : megszállta II. Grimoald birtokait, és elfoglalt több, a bajor herceghez tartozó erődöt. Liutprand azonban nem tett többet, hogy visszaadja a hatalmat Hugbertnek. Sőt, azzal az ürüggyel, hogy rokonának segítsen, a langobardok uralkodója tulajdonához csatolta az összes bajor földet Meranóig [9] [10] [11] . 725-ben Charles Martel is kiállt Hugbert mellett. Bajorországba utazott, melynek során a Duna -parti csatában legyőzte a bajor hadsereget . II. Grimoald Pilitrude feleségét és unokahúgát, Svanhildát Frankiába vitték. Ugyanebben az évben Svanhilda lett Charles Martell új felesége [12] . A frank majorság támogatásával Hugbert [1] [11] lett Bajorország új uralkodója .

Nem ismert pontosan, mikor halt meg II. Grimoald: egyes források szerint ez 725-ben, mások szerint 728-ban történt, amikor Charles Martell új hadjáratra kényszerült Bajorországban, hogy megbüntesse a helyi lázadókat [7] [11] [13] . Ettől kezdve Hugbert lett a Bajor Hercegség egyedüli uralkodója [8] [14] .

Miután a franknak köszönhetően elnyerte a trónt, Hugbert lett az első bajor herceg a 7. század közepe óta, aki elismerte a frank állam uralkodóinak legfőbb hatalmát önmaga felett [11] [14] [15] . Ismeretes, hogy alatta a Bajorország ( Nordgau ) északi részén fekvő területek egy részét a frank államhoz csatolták [10] [16] . Több akkori bajor oklevél is fennmaradt, amelyek IV. Theodorik [16] meroving király uralkodásának éveire datálhatók . Ugyanakkor feltételezik, hogy Karl Martel Svanhilda felesége nagy befolyást gyakorolt ​​férjére bajor rokonai javára [12] .

Maga Hugbert, hogy gyengítse a frankoktól való függőségét, Szent Bonifácot pártfogolta Bajorország keresztényesítésében [ 1 ] . Feltételezik, hogy 728-ban Hugbert ismét Bajorországba hívta Saint Corbinianust , aki elmenekült a hercegségből II. Grimoald és Pilitrude üldözése elől. A szent követte Hugbert kérését, és a korábbiakhoz hasonlóan aktívan hirdette a kereszténységet a Freising [1] [14] [17] környékén élő bajorok körében .

Hugbert 736-ban halt meg [1] [18] [19] . Felesége, Rotruda férje halála után átvette a papságot, és a Nonnbergi kolostor apátnője lett [7] . A Bajor Hercegség új uralkodója Odilon [14] [20] , Gottfried Alemannia hercegének és egy ismeretlen nevű Hugbert néninek fia [19] [21] .

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 5 6 7 Reiser R. Hugbert (Hucperth)  // Bosl Bayerische Biographie. - Regensburg: Verlag Friedrich Pustet, 1983. - Bd. 1. - S. 378. - ISBN 3-7917-0792-2 . Az eredetiből archiválva: 2016. március 4.
  2. Werner M. Adelsfamilien im Umkreis der frühen Karolinger. Die Verwandtschaft Irminas von Oeren und Adelas von Pfalzel. Personengeschichtliche Untersuchungen zur frühmittelalterlichen Führungsschicht im Maas-Mosel-Gebiet . - Sigmaringen: Jan Thorbecke Verlag, 1982. - S. 222-232.
  3. Reiser R. Theudebert  // Bosl Bayerische Biographie. - Regensburg: Verlag Friedrich Pustet, 1983. - Bd. 1. - S. 774. - ISBN 3-7917-0792-2 . Az eredetiből archiválva: 2016. március 4.
  4. Reiser R. Regintrud  // Bosl Bayerische Biographie. - Regensburg: Verlag Friedrich Pustet, 1983. - Bd. 1. - S. 619. - ISBN 3-7917-0792-2 . Archiválva az eredetiből 2016. január 31-én.
  5. Bosl K. Guntrud  // Bosl Bayerische Biographie. - Regensburg: Verlag Friedrich Pustet, 1983. - Bd. 1. - S. 288. - ISBN 3-7917-0792-2 . Az eredetiből archiválva: 2016. március 4.
  6. Störmer W. Früher Adel. Studien zur politischen Führungsschicht im fränkisch-deutschen Reich vom 8. bis 11. Jahrhundert . – Stuttgart: Anton Hiersemann, 1973.
  7. 1 2 3 Bavaria, Dukes  (angol)  (a hivatkozás nem elérhető) . A Középkori Genealógiáért Alapítvány. Hozzáférés időpontja: 2015. május 17. Az eredetiből archiválva : 2008. február 24.
  8. 1 2 Grimoald  // Lexikon des Mittelalters . - Stuttgart: Artemis & Winkler Verlag, 1989. - Bd. IV. — ISBN 3-7608-8904-2 .
  9. 1 2 Spindler M. Handbuch der bayerischen Geschichte. s. 160-164, 200-203
  10. 1 2 Menghin Wilfried. Die Langobarden. Archaologie und Geschichte . — Stuttgart: Konrad Theiss Verlag. — S. 196.
  11. 1 2 3 4 Riezler SR von.. Grimoald // Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). — bd. 9.- Lpz. : Duncker & Humblot, 1879. - S. 700-701.  (Német)
  12. 1 2 Agilolfinger (Agilulfinger)  // Lexikon des Mittelalters. - Stuttgard: Artemis & Winkler Verlag, 1980. - Bd. I. - ISBN 3-7608-8901-8 .
  13. Bosl E. Grimoaid (Crimolt)  // Bosl Bayerische Biographie. - Regensburg: Verlag Friedrich Pustet, 1983. - Bd. 1. - S. 275. - ISBN 3-7917-0792-2 . Az eredetiből archiválva: 2016. március 4.
  14. 1 2 3 4 Spindler M. Handbuch der bayerischen Geschichte. s. 161, 163
  15. Leidinger G. Agilolfinger  // Neue Deutsche Biographie . - 1953. - Bd. 1. - S. 94-95.
  16. 1 2 Lebec S. A frankok eredete. V-IX században. - M .: Scarabey, 1993. - S. 223. - ISBN 5-86507-022-3 .
  17. Becher K. Corbinian  // Neue Deutsche Biographie. - 1957. - Bd. 3. - S. 355-356.
  18. Salzburgi Évkönyvek (738. év).
  19. 1 2 Jarnut J. Odilo  // Neue Deutsche Biographie. - Berlin: Duncker & Humblot, 1998. - Bd. 19. - S. 419.
  20. Blum W. Odilo (Oatilo)  // Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon . — Bautz: Herzberg, 1993. — Bd. VI. Archiválva az eredetiből 2011. január 23-án.
  21. Odilo  // Lexikon des Mittelalters. - Stuttgart: Artemis & Winkler Verlag, 1993. - Bd. VI. — ISBN 3-7608-8906-9 .

Irodalom