A fenébe, Bruno
| Bruno Heck | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| német Bruno Heck | |||||
| Németország család- és ifjúságügyi minisztere | |||||
| 1962. december 14. - 1968. október 2 | |||||
| A kormány vezetője |
Konrad Adenauer Ludwig Erhard Kurt Georg Kiesinger |
||||
| Előző | Franz Joseph Würmeling | ||||
| Utód | Anne Braukzipe | ||||
| Németország lakás- és városfejlesztési minisztere | |||||
| 1966. november 8 - november 30 | |||||
| A kormány vezetője | Ludwig Erhard | ||||
| Előző | Ewald Bucher | ||||
| Utód | Lauritz Lauritzen | ||||
| Születés |
1917. január 20. Ahlen , Württemberg , Német Birodalom |
||||
| Halál |
1989. szeptember 16-án halt meg Blaubeurenben , Baden -Württembergben , Nyugat-Németországban |
||||
| A szállítmány | CDU | ||||
| Oktatás | Tubingeni Egyetem | ||||
| Díjak |
|
||||
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |||||
Bruno Heck ( németül: Bruno Heck ; 1917. január 20. , Ahlen , Württemberg , Német Birodalom - 1989. szeptember 16. , Blaubeuren , Baden-Württemberg , Németország ) - nyugatnémet államférfi, Németország szövetségi család- és ifjúságügyi minisztere (1962 ) 1968).
Életrajz
Palotai kertész családjában született, katolikus oktatásban részesült. Belépett az 1919-ben alapított „Új Németország Uniója” katolikus diákegyesületbe. 1936-ban filozófiát és katolikus teológiát kezdett tanulni a Tübingeni Egyetemen . 1938-ban behívták katonai szolgálatra, a második világháború alatt 1945-ig a légierő katonája volt , főhadnagyi rangra emelkedett. A háború után folytatta tanulmányait, és ismét a klasszika-filológiát vette át. Tanulmányai 1949-es befejezése után az Albertus-Magnus-Gymnasium Rottweil gimnázium professzoraként dolgozott. 1950-ben filológiai doktorátust kapott. 1950 és 1952 között a Württemberg-Hohenzollern Kulturális Minisztérium kormányzati tanácsadója volt .
1946-ban csatlakozott a CDU -hoz . 1952 és 1958 között a CDU politikai elnöke (vezérkari főnöke). 1955-ben ő volt a Központi Hírszerző Ügynökség fő kapcsolattartója a kelet-németországi pszichológiai hadviselés közös programjának létrehozásában a CDU és a CIA között. 1967 és 1971 között ő volt az első, aki a CDU újonnan létrehozott főtitkári posztját töltötte be. Legnagyobb sikereit pártmenedzserként az 1957-es szövetségi választásokon érte el, amikor a CDU/CSU blokk először és egyetlen alkalommal szerezte meg a szavazatok abszolút többségét (50,2%). Emellett kezdeményezte a CDU szövetségi központjának (Konrad-Adenauer-Haus) új épületének építését Bonnban. Az 1969-es általános választásokon azonban a kereszténydemokraták nem teljesítettek olyan jól, és kénytelenek voltak ellenzékbe menni. A CDU főtitkári mandátumának 1971-es lejárta után nem újították meg.
1968-tól élete végéig a Konrad Adenauer Alapítványt vezette , tevékenységét országos és nemzetközi szinten is kiterjesztette. Ahogy az alapítvány elnöke az 1968-as ifjúsági tiltakozásokról nyilatkozott :
„Az 1968-as felkelés több értéket semmisített meg, mint a Harmadik Birodalom. Ezért ezek elsajátítása fontosabb, mint Hitler ismételt legyőzése.
- [1]1957 és 1976 között a német Bundestag tagja volt a rottweili körzetből. 1957 és 1961 között a kultúrpolitikai és újságírási bizottság elnöke, 1961 és 1962 között a CDU/CSU frakció titkára volt.
1962-1968-ban. - Szövetségi család- és ifjúságügyi miniszter, 1966 novemberében lakásügyi és városfejlesztési miniszter is volt. 1968 októberében lemondott, hogy a CDU főtitkáraként teljes mértékben az 1969-es általános választási kampány megszervezésének szentelhesse magát.
Röviddel a chilei katonai puccs után a CDU/CSU frakció nevében ebbe az országba ment. Németországba visszatérve arról számolt be, hogy bár a Santiago-i stadionban a foglyok a korábbi hetekkel ellentétben már szabadban is mozoghatnak, ami napsütéses időben minden bizonnyal kellemes, de esőben és hidegben az életük fogolyként is zajlik. elviselhetetlen és szörnyű." Másnap a Süddeutsche Zeitung azzal a címmel jelent meg idézetének, hogy "Napos tavaszi időben nagyon kellemes az élet a stadionban." Ezt követően a politikust a puccs és a Pinochet-rezsim bagatellizálásával és támogatásával vádolták. 1973. november 4-én kelt nyilatkozatában kijelentette, hogy a stadion körülményeiről szóló leírása teljesen ellentétes a médiában bemutatottakkal.
Díjak és címek
- A Portugál Infante don Enrique lovagrend nagykeresztje (1968)
- A Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend nagykeresztje csillaggal és vállszalaggal (1978)
- A Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend nagykeresztje ( 1987)
- Robert Schumann-érem (1987)
- "Az Osztrák Köztársaságért végzett szolgálatokért" I. fokozat kitüntetése (1988)
Jegyzetek
- ↑ [Albrecht von Lucke, „Die Geschichte kommt hoch. Günter Grass und die „Neue Bürgerlichkeit”, in: Blätter für deutsche und internationale Politik 10/2006, Seite 1255 ff.]
Források
- Eugen Gerstenmaier: Zum 60. Geburtstag von Dr. Bruno Heck. In: Eichholz Brief. Heft 1, 1977, ISSN 0935-1426, S. 40-48.
- Jürgen Aretz: Bruno Heck (1917-1989). In: Jürgen Aretz, Rudolf Morsey, Anton Rauscher (Hrsg.): Zeitgeschichte in Lebensbildern. Aus dem deutschen Katholizismus des 19. und 20. Jahrhunderts. Band 8. Matthias-Grünewald-Verlag, Mainz 1997, ISBN 3-7867-2015-0 , 213-232.
| német építésügyi miniszterek | ||
|---|---|---|
| ||
 |
| |||
|---|---|---|---|---|