Lengyelország–Magyarország labdarúgó-mérkőzés (1939) | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Mecz piłkarski Polska – Węgry (1939) | |||||||
A magyar válogatott a meccs előtt a varsói Lengyel Hadsereg Stadionjában | |||||||
|
|||||||
dátum | 1939. augusztus 27 | ||||||
stádium | Lengyel Hadsereg Stadion , Varsó | ||||||
Játékvezető | Esko Peskonen |
A Lengyelország – Magyarország labdarúgó-mérkőzést , más néven „ utolsó meccset ” ( lengyelül: Ostatni mecz ), 1939. augusztus 27- én , vasárnap játszották a varsói Lengyel Hadsereg Stadionjában . Ez volt az utolsó meccse a lengyel válogatottnak a második világháború előestéjén : a lengyelek 4-es eredménnyel győzték le a magyar válogatottat (amely egy évvel korábban az 1938-as világbajnokság ezüstérmese lett ): 2. Lengyelországnak ez volt a 9. meccse Magyarország ellen, ezeken a találkozókon a lengyelek történetük első győzelmét arattak [1] . Ennek a játéknak a jelentősége a lengyel futball számáranemcsak magának a dátumnak, hanem számos új játékos részvételének, valamint az 1938-as világbajnokság döntősének legyőzésének tényének is köszönhető: Magyarországot azokban az években a világ egyik legjobb csapataként tartották számon. [2] .
Négy nappal a meccs előtt a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió megnemtámadási egyezményt és egy titkos kiegészítő jegyzőkönyvet írt alá , amely a föld egy részének Lengyelországtól való elválasztását írta elő. A közelgő háború előérzete a helyi újságírók szerint mindenhol érezhető volt: bármelyik pillanatban várható volt a lengyel csapatok mozgósítása [3] . Ezenkívül néhány nappal a meccs előtt elhagyta Varsót a skót Alex James , aki 1939 nyarán egy ideig Jozef Kaluzha -val [4] dolgozott : feltételezhető, hogy megérezte a háború kitörését, és úgy döntött, hogy mielőbb visszatérjen hazájába. A meccs előestéjén három táviratot küldött a lengyeleknek, amelyben arra buzdította a válogatottat, hogy próbáljon védekezni, és reménykedjen a legalább döntetlenben. A lengyel sajtó is egyöntetűen azt állította, hogy a válogatottnak nincs esélye: a Przegląd Sportowy című újság írt erről , nagy címszóval a címlapon „Nincs esély, de harcra készen” [5] .
Lengyelország | 4:2 | Magyarország |
---|---|---|
Ernest Vilimovsky ![]() Leonard Piatek ![]() |
Zhengeller Gyula ![]() Sándor Ádám ![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
|
|
Előírások
|
Pontosan 17:00 órakor Esko K. Pekonen finn játékvezető fújta a sípot. Az első fél órában Magyarország volt az erősebb, folyamatosan támadta Krzyk kapuit. Már a 14. percben a magyar játékos Zhengeller Gyula szerezte az első gólt közelről. A lelátókat megtöltő lengyel szurkolók, akik közül sokan katonai egyenruhában voltak, elhallgattak. A 30. percben újabb gólt szerzett Magyarország – ezúttal Sándor Sándor, de hamar sikerült visszaszerezni a játék irányítását a lengyeleknek.
Alig 3 perccel később, a meccs 33. percében Ditko passzolt Piontek elé, aki Wilimowskinak fejelte. A lengyel gólszerző futott néhány métert, majd feje fölött, a kapus fölé lőtt a hálóba. Lengyelország a félidő hátralévő részében tovább támadott.
A második félidőben folytatódott a helyzet - a lengyelek támadtak, a magyarok pedig nem tudták tartani az eredményt: a 64. percben Jablonski passzolt Piontek elé, aki Wilimowskinak adta a labdát - Ezi megkerült két védőt, és közelről lőtt.
A játékrész 75. percében a magyar védő Biro Sándor kézzel érintette a labdát a tizenhatoson belül, és beismerte a szabálytalanságot. Piontek erőteljesen és pontosan lőtt gólt, így 3:2 lett Lengyelország javára. 60 másodperc után Vilimovsky újabb bravúrja: a hazaiak nem tudták elvenni tőle a labdát, aminek következtében újabb gól született - 4:2.
Közben még több mérkőzést terveztek. 1939. szeptember 3- án, vasárnap Lengyelország Bulgáriával mérkőzött meg . Kaluzha edző már kiválasztotta a játékosokat erre a meccsre. Ezek voltak:
Tartalékban maradtak: Adolf Krzyk (Czestochowa Brigád), Władysław Szczepanyak és Stanisław Filipek (mindketten Polonia ), Edmund Byalas (KPW Poznan).
Majd szeptember 6-án, szerdán Belgrádban Lengyelország Jugoszláviával mérkőzött meg . Kaluga edző úgy döntött, szinte ugyanazt a csapatot küldi oda, amelyik Magyarországot is megverte. Csak egy változás történt: Schreier Jaznickit váltotta. Tartalékban voltak: Brom, Pytel, Byalas és Pets.
1939. szeptember 24-én két barátságos mérkőzést terveztek a válogatottban: az első lengyel csapatnak Varsóban Romániával , a tartalékcsapat Helsinkiben Finnországgal kellett volna játszania .
1939. szeptember 1-jén kezdődött a második világháború , és a vasárnapi meccs volt Lengyelország utolsó mérkőzése a két világháború között.
Lengyelország labdarúgó-válogatott | |
---|---|
| |
Vezetők | |
Játékosok | |
Mérkőzések évenként |
|
Nevezetes mérkőzések |
|
Más válogatottak |
|
Rajongók | Futballhuligánok |