Francini, Eduino

Eduino Franchini
ital.  Eduino Francini
Születési dátum 1925. december 17( 1925-12-17 )
Születési hely Massa Carrara , Toszkána régió , Olaszország
Halál dátuma 1944. március 27. (18 éves)( 1944-03-27 )
A halál helye Villa Santinelli , Umbria , Olaszország
Affiliáció Garibaldi dandárok
Több éves szolgálat 1943-1944 _ _
Rész IV Compagnia Valtiberina
Csaták/háborúk A második világháború
Díjak és díjak Ezüst érem "Katonai vitézségért"
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Eduino Francini ( olaszul:  Eduino Francini ; 1925. december 17.  – 1944. március 27. ) az olasz ellenállás tagja volt a második világháború alatt .

Életrajz

1925. december 17-én  született Massa Carrarában . Születésétől fogva elvesztette édesanyját, árva nőtt fel. 1928-tól, miután apja Lino Argentínába távozott, Sansepolcroban élt testvérével, Silvióval és nagyapjával. Nagyapja halála után rokona, Otello Filiberti foglalkozott a nevelésével.

Az iskola elvégzése után beiratkozott a haditengerészetbe . Nem sokkal a fegyverszünet megkötése után, 1943. szeptember 8-án Sansepolcroba indult . Néhány nappal később Arezzo város antifasiszta bizottságától azt a feladatot kapta, hogy fiatal kora ellenére szervezzen és vezessen egy partizán különítményt a Tiberis északi völgyében [1] .

Harc a Villa Santinelliben

A Franchini által irányított IV. Compagnia Valtiberina Partizán Különítmény számos sikeres hadműveletben vett részt. 1944. március 19- én a különítmény részt vett a Sansepolcro-felkelésben , amelynek során Sansepolcro városát a Hitler-ellenes koalíciós erők érkezése előtt felszabadították [2] [3] .

Közvetlenül a felkelés után Franchini egy csoport partizánnal elhagyta Sansepolcrot, és Spoleto felé vette az irányt, hogy megerősítse az ott működő partizánosztagokat [1] . A Villa Santinelli környékén, a Citta di Castello és Umbertide közötti úton azonban a csoportot lesben állították a magasabb rendű fasiszta erők és a Wehrmacht egységei [4] . 18 órán át harcoltak a partizánok, amíg el nem fogyott a lőszer. Franchinit és nyolc másik partizánt letartóztatták. A kínzások ellenére sem adtak ki információt, majd egy idő után lelőtték őket [5] .

Az elhunyt partizánok holttesteit, amelyeket eredetileg tömegsírba temettek el, [5] 1945 áprilisában a Sansepolcro temetőbe szállították. [1] .

Díjak

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 La vita di Eduino Francini Archiválva : 2014. január 6. a Wayback Machine -nél . Provincia di Arezzo - Progetto Memoria .  (Olasz)
  2. ↑ Giovanni Ugolini, È passata la rovina a Sansepolcro. Cronaca cittadina dall'8 settembre 1943 al 3 settembre 1944 , 1945.   (olasz) .
  3. ↑ Luca Madrignani, Insurrezione e lotta armata a Sansepolcro Archiválva : 2009. július 11., a Wayback Machine -nél . Patria Inpendente , 2007-10-21, pp. 25-27.  (olasz) .
  4. ↑ Andrea Bertocci, L'insurrezione popolare di Sansepolcro e la battaglia di Villa Santinelli  (hozzáférhetetlen link) . Patria Inpendente , 2007.06.24., pp. A X-XI.  (olasz) .
  5. ↑ 1 2 Catia Del Furia, La lapide di Villa Santinelli . L'Altrapagina , marzo 2003.   (olasz) .
  6. ↑ "Comandante di un reparto seriamente impegnato in duro combattimento contro un nemico superiore in forze, resisteva tenacemente, riscuotendo l'ammirazione dei suoi compagni di lotta. Benché ferito rifiutava ogni soccorso continuando a combattere, finché esaurite le munizioni veniva catturato e sottoposto ad estenuante interrogatorio teneva contegno fiero e spavaldo, finché i suoi aguzzini esasperati lo finivan di mitro. Bellissima figura di combattente della libertà." Villa Santinelli, 1944. március 27. Eduino Francini - Decorazioni Archiválva : 2014. január 6. a Wayback Machine -nél . Provincia di Arezzo - Progetto Memoria .  (olasz) .

Irodalom