Freitag, Gerhard

Gerhard Freitag
német  Gerhard Freitag
Születési dátum 1913. március 13( 1913-03-13 )
Születési hely
Halál dátuma 1995. október 10.( 1995-10-10 ) (82 évesen)
Ország
Foglalkozása rendőr
Díjak és díjak

Gerhard Freitag ( németül  Gerhard Freitag ; 1913 . március 13. , Magdeburg , Német Birodalom - 1995 . október 10. ) – SS Hauptsturmführer , az Einsatzkommando 2 és a Sonderkommando 10a alkalmazottja. A háború után a szövetségi bűnügyi rendőrségen dolgozott .

Életrajz

Gerhard Freitag 1913. március 13-án született egy rendőr családjában. 1931-ben érettségizett. 1931. április 1-től 1933 őszéig a Deutsche Bank AG -nál végzett szakmai gyakorlatot . Ezt követően banki alkalmazott lett [1] .

1933. november 5-én, 20 évesen az Assault Troops (SA), majd 1935. január 1-jén a Német Légisport Szövetség tagja lett, amely a Nemzetiszocialista Légihadtest elődje . 1937. május 1-jén csatlakozott az NSDAP -hoz (jegyszám: 5 540 710) [2] . 1937. február 1-jén csatlakozott a hannoveri rendőrséghez , 1937. június 1-jén pedig a hallei bűnügyi rendőrséghez . 1938. október 12-től 1939. június 30-ig felkészítő tanfolyamon vett részt a charlottenburgi biztonsági rendőrség és az SD főiskolájában . 1939 márciusában felvették az SS tábornok soraiba (337 662). 1940. január 15-én kapta meg a bűnügyi biztosi posztot [3] .

1941 májusától szeptemberig Rudolf Batz segédje volt , az Einsatzkommando 2 parancsnoka, amely az Einsatzgruppe A része volt. Ez az egység volt az elsők között, akik nemcsak férfiak, hanem nők és gyermekek mészárlásában is részt vettek augusztusban. 1941 [4] . A szemtanúk szerint Freitag jelen volt a Batz-cal tartott hivatalos találkozókon, amelyeken a kivégzések osztályozását adták, és ahol háromszor megemlítették a megölt zsidók számát [5] . 1942 novemberében a wilhelmshaveni bűnügyi rendőrségen szolgált . 1943 májusától októberéig a Sonderkommando 10a-ban szolgált Kurt Christmann SS - Obersturmbannführer vezetésével , majd annak feloszlatása után az ukrajnai Rovnóban a biztonsági rendőrség és az SD parancsnokához rendelték . Személyes adatai szerint 1944. január elején a belgrádi biztonsági rendőrség és SD parancsnoki osztályán szolgált [6] . 1944. november 6-án áthelyezték Oslóba, ahol a Gestapo osztályán dolgozott .

A háború után

A háború végén Freitagot a norvégok elfogták, majd onnan 1946 decemberében átadták a brit megszálló hatóságoknak, és Németországba deportálták . Különféle internálótáborokban tartották 1948 novemberéig, amikor kiengedték [7] . 1951-ig építőként dolgozott. 1951. május 2-án az AG Mainz bank alkalmazásában állt. Ez idő alatt közalkalmazottként további nyugdíjat kért. A mellékelt regisztrációs lapon eltitkolta az Einsatzkommandóban végzett tevékenységét, helyette a következőket hangsúlyozta: " Soha nem voltam a Gestapo tagja " [8] . 1956 novemberében kérelmet nyújtott be a Szövetségi Bűnügyi Rendőrségi Hivatalhoz (BKA), amelyet 1957. április 15-én sikeresen elfogadtak. Kezdetben a hírgyűjtési osztályon dolgozott, de 1970-ben átkerült a felfedező szolgálathoz [9] . Fiatalos megjelenéséért a "Kid" becenevet kapta kollégáitól [10] .

Az 1960-as évek közepétől nyomozások folytak ellene. Freitag már 1960-ban tanúként járt el több, az Einsatzgruppen tagjai ellen folyó perben, amelyek eredményeként a hamburgi regionális bíróság legfőbb ügyésze megállapította, hogy vádlottnak tekinthető. 1965 októberétől 1966 januárjáig felfüggesztették a BKA szolgálatából. 1966. január 18-án vádat emeltek ellene a rigai zsidók megsemmisítésében való részvétellel , amikor az Einsatzkommando 2-ben teljesített szolgálatot. 1970. április 6-án a nyomozást abbahagyták, mivel nem bizonyították Freitag közvetlen részvételét a kivégzésekben. [11] . Hamarosan tovább folytatódott karrierje. 1971-ben bűnügyi tanácsadó lett, majd egy évvel később a legfőbb bűnügyi tanácsadói rangra emelkedett. 1973-ban otthagyta pozícióját és nyugdíjba vonult.

Lásd még

Jegyzetek

  1. Baumann, 2011 , S. 139.
  2. Baumann, 2011 , S. 140.
  3. Baumann, 2011 , S. 140f.
  4. Baumann, 2011 , S. 141.
  5. Schenk, 2001 , S. 77.
  6. Schenk, 2001 , S. 83.
  7. Baumann, 2011 , S. 142.
  8. Baumann, 2011 , S. 143.
  9. Baumann, 2011 , S. 153.
  10. Schenk, 2001 , S. 74.
  11. Baumann, 2011 , S. 151f.

Irodalom