Flashforward (az angol flash - flash, insight; előre - előre) - a prolepszis egy speciális esete : narratív technika, amely a valóságtól való eltérésből és a jövőbe való elbeszélésből áll. Az ellenkező technika (hivatkozás múltbeli eseményekre) a visszatekintés .
Amikor egy villanás történik, a történet megszakad, és megfigyeljük a későbbi eseményeket. Használata korlátozott a narratív logikával való ellentmondás miatt (a jövőbeli események előrejelzése nem a valós, hanem az intuitív-misztikus birodalmába tartozik). Néha a logikus magyarázat céljából a flashforwardokat egy szereplő álmaként vezetik be a narratívába .
A flash-forward technika népszerű volt a modernizmus irodalmában ( Andrey Bely „ Pétervár ” ) és az „ Új Hollywood ” első filmjeiben - „ Space Odyssey ” (1968), „ Easy Rider ” (1969), „ Vadászott lovak ” lelőtték, nem? » (1969). A " Runway " (1962) és a " Don't Look Now " (1973) című filmekben az előrevillanás cselekményformáló szerepet játszik.
Lars Von Trier „ Melankólia ” (2011) című filmjében a legelején a flashforward egyszerre bevezető és epilógus is (ez a technika a flashbackhez hasonlít, nem szabad összekeverni). Ez a művészi lépés a kép tartalmára (lényegére) helyezi a hangsúlyt, a fő történetszálat másodlagossá téve. Hasonló technikát alkalmaztak a „ Két királynő ” (2018) című filmben is. A Gone Girl (2014) című filmben a legelején egy kis részletet mutatnak be a jövőből, a történet szerzőjének gondolataival kísérve.
A flash forwardokat gyakran használják televíziós sorozatokban (" Elveszett ", " Hogyan megismertem anyát ", " Desperate Housewives ", " Breaking Bad ", " Bandár " stb.). Van egy amerikai televíziós sorozat , a FlashForward (orosz fordításban "Emlékezz, mi lesz"), amelyben a flashforward a cselekmény alapja. A How to Get Away with Murder sorozatban a flashforwardokat szinte minden epizódban használják a fő történet folytatásaként.