Fiziológiai iterációk ( lat. iteracio - ismétlés) - bizonyos hangok vagy szótagok ismétlése a gyermekek által, a hallás- és beszéd-motoros analizátorok tevékenységének életkorral összefüggő tökéletlenségei miatt a beszéd kialakulása során az óvodás korban .
M. Zeeman cseh tudós úgy vélte, hogy az iterációk már a „zúgás” szakaszában megjelennek, majd az első független szavak megjelenésének szakaszában. Az uralkodó álláspont azonban az, hogy a legtöbb gyermeknél (az esetek 80%-ában) a frázisbeszéd kialakítása során a leghangsúlyosabbak az iterációk. F. A. Rau is beszélt a gyerekek beszédében előforduló hasonló jelenségekről, ezeket persverációknak (elakadásoknak) jegyezve. E jelenségek okát abban látja, hogy az óvodáskorú gyermekeknél sok szó hallási és kinesztetikus képe még mindig nem elég egyértelmű. A verbális képek homályossága pedig azok hibás reprodukálásához vezet. Éppen ezért a gyermekek beszéde sok ismétlést, pontatlanságot és permutációt tartalmaz.
A fiziológiai iterációk a szóbeli beszéd tempo-ritmikus oldalának életkorral összefüggő zavarai közé tartoznak, és leginkább a frázisbeszéd kialakulásakor, azaz 2 éves kortól jelentkeznek.
A gyermekek beszédfejlődésében vannak időszakok, amikor idegrendszerük nagy igénybevételnek van kitéve. A fiziológiai tétovázások, a gyermek beszédében előforduló ismétlődések annak a következményei, hogy a gyermek gondolkodásának fejlődése megelőzi beszédképességének fejlődését, amelyet viszont magának a beszédnek és annak apparátusának kialakulásának időszaka korlátoz. És jelentős eltérés is feltárul a még mindig elégtelenül kialakult beszédlégzés és a bonyolult kifejezések kiejtésének mentális képessége között. A beszéd mentális oldala ebben az időszakban megelőzi a motoros megvalósítás lehetőségeit.
A beszédképzés időszakában a következő jellemző figyelhető meg: a gyerekek bizonyos hangokat vagy szótagokat ismételnek. Ráadásul ők maguk nem veszik észre az ilyen jelenségeket, és ezért az ilyen iterációk nem zavarják a normál beszédkommunikációt. Ebben az időszakban a gyermek már sok mindent megért, és még többet szeretne tudni. Minden tevékenysége és másokkal való kommunikációja érzelmileg telített. Mindez oda vezet, hogy a 2-5 éves gyermekek beszéde általában tele van különféle ismétlődésekkel, átrendezésekkel, botlásokkal, véletlenszerűséggel, szórással, homályos hangkiejtéssel és frázistervezéssel és egyéb tökéletlenségekkel.
Ez a beszédállapot a gyermekeknél természetes fejlődésük bizonyos szakaszában. Fokozatosan, a gyermek másokkal való folyamatos verbális kommunikációja, a szisztematikus beszédgyakorlat eredményeként kifejtett nevelési hatása miatt 4-5 éves korig teljesen eltűnnek az olyan átmeneti jelenségek, mint az iterációk és a fonetika egyéb tökéletlenségei. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyermek agykéregében tiszta, erős hallási és kinesztetikus képek és kifejezések alakultak ki. És a jövőben a gyermek nemcsak beszédszervei munkáját tudja irányítani, hanem irányítani is, és szükség esetén kijavítani az elkövetett fonetikai hibákat. A gyermek ideggyengeségével azonban egyéb kedvezőtlen tényezők (betegség, trauma, helytelen pedagógiai módszerek), fiziológiai iterációk késlekedhetnek a gyermekben, és később dadogássá válhatnak.
A dadogást kifelé a beszéddadogások különféle típusai is kifejezik: többszörös ismétlés, egyes hangok vagy hangkombinációk intenzív kiejtése, a beszéd hirtelen megszakítása csend által, és e megnyilvánulások különféle kombinációi. A dadogás neurotikus formájával rendelkező gyermekeknél gyakran nagyszámú iteráció figyelhető meg, ami gyakran felkelti mások figyelmét. De ha általában az iterációk legnagyobb száma egybeesik a kiterjesztett frázisbeszéd kialakulásának intenzív időszakával, és időben 2-3 hónapra korlátozódik, akkor ebbe a csoportba tartozó gyermekeknél az iterációk száma hosszabb ideig jelentős maradhat. A dadogás leggyakrabban a kifejlődött frázisbeszéd hátterében fordul elő lelki traumát követően (2-6 év).
A fiziológiai iterációk a nem görcsös habozásnak minősülnek. A nem görcsös habozás okai:
Így az iteráció a gyermekek beszédében teljesen természetes, természetes jelenség. Fiziológiásnak nevezik őket, mert semmi közük a patológiához, de az óvodások beszédének korai fejlődési időszakára jellemzőek.