Fáklya (atomrobbanás)

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2014. augusztus 26-án áttekintett verziótól ; az ellenőrzések 25 szerkesztést igényelnek .

A fáklya  egy ipari nukleáris robbanás az Ukrán SSR területén, amelyet 1972. július 9-én hajtottak végre, 3 km-re Kresztiscse falutól, Krasznogradszkij körzetben , Harkov régióban , a vészhelyzeti gázkibocsátás lezárása érdekében. A robbanás energiafelszabadulása 3,8 kilotonna .

Háttér

1970-ben Krestische falu közelében hatalmas kondenzátummezőt fedeztek fel , amelynek készleteit 700 milliárd köbméter földgázra becsülték. Területén 1971 végéig 17 fúrás működött.

1971 júliusában egy új kút fúrása közben váratlanul gázkondenzátum szivárgott ki belőle . A gáznyomás rendellenes volt, és elérte a 400 atmoszférát . A fúrótorony felső platformjáról a kilökődés nyomása a földre sodort két mérnököt, akik több mint 30 méteres magasságból lezuhanva meghaltak. A gázkibocsátást napközben nem sikerült megállítani, a véletlenszerű tűz és robbanás megelőzése érdekében a kút felgyújtása mellett döntöttek. A láng több tíz méter magasra emelkedett, és körülbelül egy évig nem tudták eloltani. Az így keletkezett hatalmas víznyelő fokozatosan elnyelte az egész fúrókomplexumot. Figyelembe véve a nukleáris robbanás pozitív eredményét egy gázfáklya oltásában, amely három évig égett az Urta-Bulak mezőn az Üzbég SSR -ben ( 1966 ), a tudósok azt javasolták, hogy egy vészkút nukleáris robbanással eltömődjenek.

Felkészülés a robbanásra

Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin személyesen írta alá az ipari atomrobbanás alkalmazásáról szóló rendeletet a gázkút leállítására . A robbanás végrehajtásával a Közepes Gépgyártási Minisztériumot bízták meg . Az Ukrán SSR -ben állomásozó katonai egységek egyike sem vett részt különleges megbízásban. A fáklya körüli terület védelmét a KGB csapatai és a Belügyminisztérium egységei végezték Moszkvából. A kísérlet minden résztvevője 15 évre szóló titoktartási megállapodást írt alá.

A robbanás előkészítése négy hónapig tartott, és a legszigorúbb titoktartás mellett zajlott. 1972 nyár közepére befejeződtek az előkészítő munkálatok az égő kút területén. A vészoszlop oldalán egy 2400 m hosszú ferde kutat fúrtak, ebbe hengeres speciális töltetet, egy nukleáris robbanószerkezetet helyeztek el. A fáklyával szomszédos területet három, 3, 5 és 8 km sugarú gyűrűzónára osztották. A jövőbeli robbanás epicentrumától 400 m-es sugarú belső gyűrűt speciális zónaként kerítették le, és 20 cm vastag folyami homokréteggel borították be. Az egyes zónák határán kísérleti állatokat helyeztek el - csirkéket , kecskék és méhkasok méhekkel . A kúttól 400-500 méterre kezdődött Pervomayskoye falu, ahol akkoriban körülbelül 400 ember élt. Egy órával a robbanás előtt az összes lakost ideiglenesen az epicentrumtól 2 km-re lévő Krestishche faluba evakuálták. A Moszkva  - Szimferopol útvonal  8 km-re futott. Az összes vízellátó rendszert leállították, az elektromos hálózatokat pedig lekapcsolták.

Robbanás

1972. július 9-én, helyi idő szerint pontosan délelőtt 10 órakor 2483 m mélységben, 3,8 kt teljesítményű nukleáris eszköz robbant fel. A kút körüli kráterből 20 másodperc alatt mintegy 1 km magasságba szökött ki egy erős, sziklával kevert gázszökőkút, és egy perc alatt gombafelhő alakult ki.

Következmények

A kísérlet nem járt sikerrel – nem lehetett robbanással lezárni a kilökődést. Az emberek 30 perccel a robbanás után visszatértek a faluba.

A gázfáklyát néhány hónappal később szokásos módszerekkel – kút ásásával – eloltották. Néhány hónap alatt egy 400 méter széles és 20 méter mély gyűrűgödröt ástak ki. Csak 1973 júliusában sikerült végleg eloltani a lángokat, és elzárták a kutat.

Minimális becslések szerint a rákos betegek aránya az 1970 és 2000 közötti időszakban többszörösére nőtt. A 2000-es évek elején a szint kiegyenlítődött az ország általánossal. A megkérdezett helyi orvosok szóbeli adatai szerint az 1970-es évektől a 2000-es évekig legalább 1500 ember halt meg rákban. Hivatalos adatokat nem őriztek meg. A robbanás paramétereire (erő, típus, töltés) vonatkozó adatok továbbra is a KGB archívumában vannak minősítve.

Lásd még

Források és linkek