Wuyishan (hegység)

Wuyishan
Jellemzők
Négyzet
  • 60 km²
  • 107 044 ha
  • 40 170 ha
Legmagasabb pont
Magasság2158 [1]  m
Elhelyezkedés
é. sz. 27°43′. SH. 117°41′ K e.
Ország
piros pontWuyishan
világörökségi helyszín
Wuyi-hegy
Link 911. sz . a világörökségi helyszínek listáján ( en )
Kritériumok iii, vi, vii, x
Vidék Ázsia és a Csendes -óceán
Befogadás 1999  ( 23. ülés )
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Wuyishan (Wuishan [2] , kínai ex. 武夷山, pinyin Wǔyí Shān ) egy hegység Kínában , Fujian és Jiangxi tartományok határán . Ez egy körülbelül 650 m átlagos magasságú hegység, amely több mint 1000 km² területen terül el. A legmagasabb pont a Huangganshan -hegy (kínai 黄岗山 pinyin Huánggǎng shān) (2158 m [1] ). 1999-ben kulturális és természeti szempontok alapján egyúttal az UNESCO Világörökség részévé is felkerült.

A biológiai sokféleség szempontjából a Wuyi-hegység a legértékesebb terület Délkelet-Kínában. A hegygerinc természete gazdag ősi reliktumfajokban, amelyek közül sok Kínában endemikus . A Wuyi-hegység számos teát termel , köztük a híres Da Hong Pao sziklateát és a vörös Zheng Shan Xiao Zhong teát . A hegyek híresek festői helyeikről is: a „Kilenc kanyar folyóról”, magas homokkőmaradványokról és számos templomról és kolostorról, amelyek közül sok mára elpusztult. Ezekben a kolostorokban született meg a neokonfucianizmus doktrínája, amely a 11. századtól egész Kelet-Ázsia kultúrájára hatással volt.

A Kr.e. 1. században e. a közelben épült a Han Birodalom egyik fővárosa , melynek romjai a mai napig fennmaradtak. A látnivalók közé tartozik a Wannian-palota, a Chaiyang Academy és a Hongqiao-híd.

Jegyzetek

  1. 1 2 Kína és Kelet-Ázsia államai // A világ atlasza  / ösz. és készülj fel. a szerk. PKO "Kartográfia" 2009-ben; ch. szerk. G. V. Pozdnyak . - M .  : PKO "Kartográfia" : Onyx, 2010. - S. 126-127. - ISBN 978-5-85120-295-7 (Kartográfia). - ISBN 978-5-488-02609-4 (Onix).
  2. Oujiang // Otomi - Gipsz. - M  .: Szovjet Enciklopédia, 1975. - S. 25. - ( Great Soviet Encyclopedia  : [30 kötetben]  / főszerkesztő A. M. Prohorov  ; 1969-1978, 19. v.).

Linkek