Tupini, Umberto
| Umberto Tupini | |||
|---|---|---|---|
| ital. Umberto Tupini | |||
| Olaszország idegenforgalmi és szórakoztató minisztere | |||
| 1959. február 15. - 1960. július 26 | |||
| A kormány vezetője |
Antonio Segni Fernando Tambroni |
||
| Előző | Egidio Ariosto | ||
| Utód | Alberto Folci | ||
| Róma polgármestere | |||
| 1956. július 2. – 1958. január 9 | |||
| Előző | Salvatore Rebecchini | ||
| Utód | Urbano Ciochetti | ||
| Olaszország közigazgatási reformjáért felelős miniszter | |||
| 1954. január 18. - 1955. június 22 | |||
| A kormány vezetője |
Amintore Fanfani Mario Scelba |
||
| Előző | Salvatore Scocca a bürokratikus reformok minisztere | ||
| Utód | Guido Gonella | ||
| Olaszország közmunkaügyi minisztere | |||
| 1947. június 1. – 1950. január 28 | |||
| A kormány vezetője | Alcide De Gasperi | ||
| Előző | Emilio Sereni | ||
| Utód | Salvatore Aldicio | ||
| Olasz kegyelmi és igazságügyi miniszter | |||
| 1944. június 18 - 1945. június 19 | |||
| A kormány vezetője | Ivanoe Bonomi | ||
| Előző | Vincenzo Aranjo Ruiz | ||
| Utód | Palmiro Togliatti | ||
| Születés |
1889. május 27. Róma , Olasz Királyság |
||
| Halál |
1973. január 7- én halt meg Rómában , Olaszországban |
||
| Temetkezési hely | |||
| Születési név | ital. Umberto Tupini | ||
| A szállítmány | Olasz Kereszténydemokrata Párt | ||
| A valláshoz való hozzáállás | katolicizmus | ||
| Díjak |
|
||
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |||
Umberto Tupini ( olasz Umberto Tupini ; 1889. május 27., Róma , Olasz Királyság - 1973. január 7., Róma , Olaszország ) - olasz államférfi, kegyelmi és igazságügyi miniszter (1944-1945), közigazgatási reformért felelős miniszter (1954- 1955) Olaszország.
Életrajz
A második világháború után a kereszténydemokratákban tevékenykedett . A pártban csatlakozott Alcide De Gasperi frakciójához , amelyet akkoriban "néppolitika"-nak hívtak.
1944-1945-ben. Olaszország kegyelmi és igazságügyi minisztere.
1946-ban beválasztották az alkotmányozó nemzetgyűlésbe , annak alelnöke, az első albizottság elnöke, tagja a választási bizottságnak és az új alkotmány kidolgozó bizottságának.
1947-1948-ban. - Közmunkaügyi miniszter.
1948-1968-ban. Az olasz szenátus tagja. Róla nevezték el az 1949. február 2-i 408-as törvényt, amely nagyarányú támogatásokkal járult hozzá az építőszövetkezetek számának növekedéséhez.
1954-1955-ben. Olaszország közigazgatási reformjáért felelős miniszter.
1956-1958-ban. - Róma polgármestere, a kereszténydemokraták, liberálisok és szociáldemokraták koalícióját képviselte. Az önkormányzati választásokat az Espresso hetilap „Tőkével fertőzött tőke!” című vizsgálatának visszhangja ösztökélte, amely a sok földjogot kapott General Real Estate Company-hoz köthető fővárosi építőipari spekulánsokat ítélt el. Ennek eredményeként polgármesterként úgy döntött, hogy nem indítja újra az előző adminisztrációtól örökölt projektet, amely a Hilton lánc tulajdonában lévő hatalmas szálloda felépítésére irányult a Monte Mario dombján lévő telken. A Tupini-kormányzat alatt folytatódott a munka Róma új főtervének kidolgozásán, amely már 1953-ban elkezdődött, és 1962-ben fejeződött be. 1957 decemberében lemondott, és úgy döntött, indul a szenátusba az 1958-as választásokon.
1959-1960-ban. Olaszország idegenforgalmi és szórakoztató minisztere volt. Aktívan részt vett a római nyári olimpiai játékok (1960) előkészületeiben. 1960 júniusában Federico Fellini La Dolce Vita című filmjének megjelenése kapcsán kijelentette, hogy radikális cenzúrára van szükség minden olyan botrányos, negatív témájú film ellen, amely negatívan hatott az olasz polgári tudat kialakulására.
Tiszteletbeli elnöke volt az ANFIM-nek - az Olasz Mártírok Országos Szövetségének a Haza Szabadságáért.
Az egyik római utca a politikusról kapta a nevét.
Díjak és címek
- Az Olasz Köztársasági Érdemrend nagykeresztje ( 1968)
- A Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend nagykeresztje csillaggal és vállszalaggal (1957)