Triclinium ( lat. triclinium ← másik görög τρί-κλῑνον - étkező három étkezőággyal más görög nyelvből τρεῖς, τρία - három + egyéb görög κλίνη befolyás, dedikált szoba az előszobában, - külön szoba , ágy a hallban) a görög hagyomány. A rómaiak ékágyakon fekve ettek ( lectus tricliniaris ) . Több triklinium is lehet a házban. A trikliniumokban rendszerint három P betűs páholy volt; ha kettő volt, bikliniumnak hívták .
Az ókori rómaiak egy négyzet alakú asztalnál (mensa) ettek, amelyet három oldalról étkező heverők (lecti) vettek körül, mindkét oldalon egy-egy; a negyedik oldalon nem volt kanapé, hiszen onnan szolgálták fel az ételt. Minden kanapén 3 fő dőlhetett hátra, így összesen 9 fő dőlhetett az asztalnál. És mivel a triclinium nem csak egy ilyen 3 kanapé kombinációt jelenthet, hanem egy olyan helyiséget is, amelyben egy ilyen trikliniumot elhelyeztek, vagyis egy étkezőt, akkor nyilvánvalóan az étkezőt eredetileg csak 9 főre tervezték.
Ezt követően több triklinium is elhelyezhető egy étkezőben. Csak az ókorban ültek asztalhoz, később azonban mindig hátradőltek, a lakomázók pedig a bal kezükre támaszkodtak. Az ülőhelyek elosztása a következő volt: a felső (summus) és a középső (medius) heverőket a vendégeknek szánták, a középsőre a legelőkelőbb vendégek dőltek; az alsót (imus) a tulajdonosnak és családjának vagy valamelyik szabadosának szánták.
A kanapén található 3 ülés közül az elsőt tartották a legjobbnak, mivel ez a kanapé leghátsó részén található; a másik 2 csak a kanapé kissé megemelt elülső részén tudott támaszkodni. A tulajdonos maga dőlt el az alsó heverő első helyén. A középső kanapén nem az elsőt, hanem a harmadikat tartották a legfontosabb és legtisztességesebb helynek, az ún. locus consularis; a vendég, aki elfoglalta, a vendéglátó közelében volt.