| A nyárfám piros sálban | |
|---|---|
| Műfaj | sztori |
| Szerző | Csingiz Aitmatov |
| Eredeti nyelv | orosz |
| Az első megjelenés dátuma | 1961 |
A „Nyárfám vörös sálban” Csingiz Aitmatov története, amely először 1961-ben jelent meg a Friendship of Peoples folyóiratban .
A történetet többször megfilmesítették, balettet és operettet is színre vittek belőle, színházi előadásokat több mint 50 éve rendeznek sikerrel.
Egy történet a hűségről a szerelemben és a barátságban, a sofőr, Iljas és a gyönyörű lány, Aseli története.
Három narrátor van a történetben: a szerző (újságíró), a sofőr Iljas és az útvezető Baitemir Kulov. Mindenki magától vezet egy történetet, ráadásul Ilyas és Baitemir vallomás formájában.
— irodalomkritikus A. I. Ovcharenko [1]Ilyas kamionsofőr a Tien Shan hegyi úton. Valahogy véletlenül, útközben, hogy elhozza a rakományt a kolhozba, ott találkozik egy fiatal lánnyal, Asel-lel. Most minden alkalommal útközben megáll itt egy rövid találkozóra vele. Ilyas megtudja, hogy a lányt szülei eljegyezték egy távoli rokonával, akit nem is ismer, de feleségül kell vennie. Ilyas bevallja szerelmét, Asel pedig viszonozza – Ilyas felkéri, hogy szökjön meg vele, és szülei akarata ellenére Asel elhagyja otthonát.
„Piros sálas nyárfám” – így hívja Iljas kedvesét, és ez a költői kép, összhangban a vékony és karcsú, nyitott arcú, komoly szemű lány megjelenésével, fedi szigorú és ragaszkodó lelkét. Miután beleszeretett Iljaszba, megszökik otthonról, nem fél megsérteni a családjában még élő kirgiz szokásokat, nem gondolva arra, hogy "otthona" csak egy teherautó fülkéje lehet. [2]
A pár egy ideig boldogan él egymással. Van egy fiuk. De a boldogság nem tart örökké: Ilyas, aki balesetet szenved az egyik járaton, megpróbálja bebizonyítani a sofőröknek és a főnöknek, hogy át lehet hajtani a hágón, majd inni kezd. Hosszú repülések, férje italozása visszatérésekor, kölcsönös féltékenység - mindez tönkreteszi a kapcsolatokat, és Asel, miután megtudta, hogy Ilyasnak viszonya volt Kadicha diszpécserrel, szakít vele, és Kadicsával egy másik városba távozik.
Néhány évvel később Ilyas vissza akar térni Asselhez és fiához. Útban hozzájuk visz egy útitársat – egy útmunkást, Baitemirt, akit a hágón való korábbi merész átkelésekből ismert. Megtudja tőle, hogy Baitemir most Assel férje. Baitemir első felesége és két lánya meghalt egy lavina során, és amikor hazatért a Nagy Honvédő Háború frontjáról, egy üres házat talált. Baitemir most attól tart, hogy elveszít egy új családot - Aselt és fiát, de úgy dönt, nem akadályozza meg, hogy Asel visszatérjen Ilyashoz. Ilyas megpróbálja meggyőzni Aselt, hogy térjen vissza hozzá és kezdje elölről, de Asel nem ért egyet. Miután többször találkozott fiával, Ilyas, ráébredve, hogy elvesztette a lány szerelmét, végül elbúcsúzik Aseltől.
" Viszlát, Asel! Viszlát, nyárfám piros kendőben! .. ”- mondja Ilyas. Történet a szép és keserű szerelemről, a szigorú barátságról, a nehéz emberi boldogságról.
- Fény , 1961A történet először 1961-ben jelent meg a „ Népek barátsága ” folyóiratban [3] , a történetről számos recenzió jelent meg. 1963-ban a történet bekerült a „Sztyeppék és hegyek meséje” című gyűjteménybe, amelyhez az írót Lenin-díjjal jutalmazták , 1964-ben külön könyvként jelent meg az "Olvass elvtárs!" A „ Znanie ” [4] kiadó az író számos gyűjteményében szerepelt.
Ezt a történetet Ch. Aimatov írta oroszul , a kirgiz nyelvű fordításban a név helyett a szerző szerepel a "Delbirim"-re, de ahogy A. Dzsakipbekov irodalmár megjegyezte a " Literary Kyrgyzstan " folyóiratban , a figuratívság, a név költészete elveszett ebben a címben [5 ] , ami befolyásolja a történet egészének felfogását:
Csak el kell távolítani Iljas vallomásos történetéből a „Nyárfám vörös sálban” szavakat, mivel az a bonyolult drámai szituáció, amelyben hőse kerül, azonnal értelmét veszti. Úgy tűnik, történetének leghétköznapibb részlete képzet-vezérmotívummá válik, és domborművesen, plasztikusan fejezi ki a legfontosabbat.
— K. Asanaliev irodalomkritikus [6] [7]1966-ban a Bolsoj Színházban bemutatták az Asel című balettet V. Vlasov zeneszerző története alapján , amely Ch. Aimatov műveinek első koreográfiai megtestesítője lett.
1969-ben két felvonásos operettet készítettek "A tulipánok földje" A. Rudyansky zenéjével , L. Berezsnij librettójával .
1979-ben a történet alapján elkészült a "Nárfam..." című zenés dráma, L. Manas zeneszerző , H. Gulyam szövege ; per. üzbégből. R. Farhadi ). [nyolc]
A történetet többször is bemutatták a mozikban.
Az 1960-70-es évek fordulóján az orosz színpadon bemutatott Aitmatov művei között különleges helyet foglal el a "Nyárfám vörös sálban" című történet és a "Fudzsijama hegymászása" című dráma. Ezekben a művekben a szerző behatol egy szovjet ember lelki életének mélységébe, feltárja a kortárs karakter számos jellegzetes vonását.
A „Vörös sálas nyárfám” több tucat, különböző művészi szintű csoportban került színre, és minden színházi produkció a maga módján tükrözte a történet művészi eredetiségét, feltárta az egyéni pszichológiai életformát, a szereplők attitűdjét, fókuszált. figyelni azokra a pillanatokra, amelyek leginkább egybeestek egy adott színházi csoport esztétikai igényeivel.
– D. R. Imankulov [9]Így 1964-ben a „Beauty Asel” című darabot T. Khodzhaev rendező állította színpadra az Akadémiai Üzbég Drámai Színház Lenin Állami Rendjének színpadán. Khamza , egy évvel később a Kazany Tatár Állami Akadémiai Színház színpadán állította színpadra. G.Kamala , a produkciót elnyerték a Tatár ASSR díjával. G. Tukaya (1967).
Az 1966-ban a Türkmén Drámai Színház színpadán bemutatott, történet alapján készült előadást maga a teremben tartózkodó Csingiz Aitmatov is nagyra értékelte. [tíz]
A Ch. Aitmatovról elnevezett Orosz Drámai Színház 1966 novemberében abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a Kreml Színház színpadán mutatta be a történet alapján készült produkciót.
Aitmatov "Nyárfám vörös sálban" című történetének szereplői ragyogó személyiségükkel vonzottak. A főszereplő Ilyas egy prominens srác, kissé önző és magabiztos. A büszke és elszánt Asel tele van erényekkel. Különbözik a bátorságban, hogy átmenjen a létfontosságú tesztek által végzett nehéz ellenőrzéseken, kitartó Baitemir. [tizenegy]
Minden drámaisága ellenére a történet tele van mély optimizmussal. Nem Iljász személyiségének hanyatlásáról mesél, hanem a hős kialakuló és erősödő erkölcséről. A tragikus veszteség nem vakítja el, éppen ellenkezőleg, bár megkésve, de megvilágosodik. A kép meggyőző ereje akkora, hogy egy meglehetősen paradox epilógus is egészen természetesnek tűnik. [6]