Uyar, Tomris
Tomris Uyar (születési nevén Rana Tomris Gedik , 1941. március 15. – 2003. július 4.) török író , esszéíró és fordító . A PEN Center török részlegének tagja
Életrajz
1941. március 15-én született Isztambulban, Ali Fuad ügyvéd és felesége, Celile családjában. Az író nagyapját a Köztársasági Néppártból választották be a Török Nagy Nemzetgyűlésbe [1] .
Egy amerikai iskolában tanult, ahol a leendő írónő abban az időben megismerkedett a modern angol szépirodalommal. 1963-ban végzett az Isztambuli Újságírói Iskolában. Érettségi után fordítóként dolgozott, angol szépirodalmat fordított törökre. Egy ideig a Boszporusz Egyetemen is tanított [1] . 1969-ben hozzáment Turgut Uyar költőhöz [2] .
2003. július 4-én halt meg rákban [1] [3] .
Kreativitás
Novellákat írt, amelyek stílusa hasonló A. P. Csehov stílusához . Az első novellagyűjtemény "Selyem és réz" ( tur . İpek ve Bakır ) címmel 1971-ben jelent meg. A leghíresebb mű az Ulkyu Tamerrel és Jemal Süreyoy -jal [1] közösen írt "Papyrus" ( turné Papirüs ) novellagyűjtemény .
Az 1970-es évek második felében kreatív stílust váltott, több gyűjteményt adott ki, amelyek történetei a „ posztmodern ” és a „ mágikus realizmus ” stílusában íródtak [1] .
Jegyzetek
- ↑ 1 2 3 4 5 Tomris Uyar: Egy minimalista és humanista író . Letöltve: 2017. november 4. Az eredetiből archiválva : 2016. július 7.
- ↑ Hakan Arslanbenzer. Turgut Uyar: „Amikor őszinte és iszlám maradtam” (angol) . Daily Sabah (2014. augusztus 2.). Letöltve: 2020. november 1. Az eredetiből archiválva : 2021. május 11.
- ↑ Hakan Arslanbenzer. Tomris Uyar: Minimalista és humanista író (angol) . Daily Sabah (2016. január 23.). Letöltve: 2020. november 1. Az eredetiből archiválva : 2021. január 21.
Linkek
| Bibliográfiai katalógusokban |
---|
|
|
---|
Sedat Simavi Irodalmi Díj |
---|
|
Sait Faik irodalmi díj |
---|
- Sabahattin Kudret Aksal , Khaldun Taner (1955)
- Tahsin Yucel (1970)
- Necati Jumali (1971)
- Orhan Kemal (1972)
- Oktay Akbal (1973)
- Adnan Ozyalciner , Mehmet Seyda (1964)
- Mahmut Ozay , Kamuran Shipal (1965)
- Cengiz Yoryuk (1966)
- Tarik Dursun (1967)
- Muzaffer Buyrukchu (1968)
- Faik Baysal , Orhan Kemal (1969)
- Zeyat Selimoglu (1970)
- Bekir Yildiz , Bilge Karasu (1971)
- Furuzan (1972)
- Demirtas Jeyhun (1973)
- Fakir Baykurt (1974)
- Adalet Agaoglu (1975)
- Selim Ileri (1976)
- Necati Jumali (1977)
- Adnan Ozyalciner , Selçuk Baran (1978)
- Ferit Edgyu (1979)
- Tomris Uyar (1980)
- Nurcel Duruel (1983)
- Pynar Kür (1984)
- Tarik Dursun (1985)
- Feiza Hepchilingirler (1986)
- Tomris Uyar (1987)
- Gulderen Bilgili , Mahir Oztash (1988)
- Demir Ozlu (1989)
- Nezihe Meric (1990)
- Ayla Kutlu (1991)
- Oya Baidar (1992)
- Osman Shahin (1994)
- Mehmet Zaman Salcioglu (1995)
- Cemil Kavukchu (1996)
- Aishe Kulin (1997)
- Orhan Duru , Erdal Oz (1998)
- Necati Tosuner (1999)
- Faruk Duman (2000)
- Murat Gyulsoy (2001)
- Yekta Kopan (2002)
- Mehmet Gunsur (2003)
- Bashar Basharyr (2004)
- Aishe Sarysayyn (2005)
- Refik Algan (2006)
- Selma Fyndykly (2007)
- Behcet Celik (2008)
- Feryal Tilmaç (2009)
- Asli Erdogan (2010)
- Ahmet Buecke (2011)
- Yalchin Tosun (2012)
- Sine Ergun (2013)
- Mahir Unsal Erish (2015)
- Bora Abdo (2015)
- Muzaffer Kale (2016)
- Pelin Buzluk (2017)
- Kemal Varol (2018)
- Melisa Kesmez (2019)
- Ephem Baran (2020)
- Shermin Yashar (2021)
|