| Titus Menenius Lanat | |
|---|---|
| lat. Titus Menenius Lanatus | |
| A Római Köztársaság konzulja | |
| Kr.e. 477 e. | |
| Születés |
Kr.e. 6. század e.
|
| Halál |
Kr.e. 476 e.
|
| Nemzetség | menenii |
| Apa | Agrippa Menenius Lanat |
| Anya | ismeretlen |
| Házastárs | ismeretlen |
| Gyermekek |
Lucius Menenius Lanat Agrippa Menenius Lanat |
Titus Menenius Lanatus ( lat. Titus Menenius Lanatus ; megh. 476) - római politikus, konzul Kr. e. 477-ben. e.
Agrippa Menenius Lanatas fia , konzul ie 503-ban e. Kr.e. 477-ben e. Gaius Horace Poulville konzulja volt . Ebben az évben a rómaiak két háborút vívtak, amelyek lebonyolítását egy polgári konfliktus bonyolította, mivel a plebejusok a megszállt területek igazságos felosztását követelték, és csak az államot fenyegető rendkívüli veszély miatt állapodtak meg a hadsereghez való csatlakozásról . Horatius a Volsci ellen , Menenius pedig a Veientes ellen szólalt fel [1] . A Veii elleni háború sikertelen volt a rómaiak számára - a Kremera melletti csatában szinte az egész Fabi család megsemmisült.. Menenius egy sereggel a közelben állt, de nem nyújtott segítséget, majd ő maga is vereséget szenvedett és Rómába menekült [2] .
Az etruszkok a város ostromára készültek, amikor Horatius serege közeledett a rómaiak megmentésére. A konzulok két csatát adtak Veientesnek, de csak a másodikban értek el enyhe előnyt [3] .
A következő évben a plebejusok megújították követeléseiket, és vezetőik úgy döntöttek, hogy csapást mérnek a szenátori arisztokráciára. A földtörvényt előterjesztő Quintus Considius és Titus Genutius tribunusok bíróság elé állították Meneniust, megvádolva a Kremer erődítmények lerombolásával és halálbüntetést követelve. A szenátorok igyekeztek megvédeni, különösen, mivel apja dicsőségét még nem felejtették el. Ennek eredményeként Meneniust 2000 szamár pénzbüntetésre ítélték [4] .
A szamár akkor még nem volt pénzegység, hanem egy font súlyú réztuskó volt . Így Meneniusnak 16 talentum rezet kellett elhelyeznie a kincstárban. Az akkoriban bevett gyakorlat szerint a szarvasmarhák és kismarhák esetében a bírságot a rézköltség alapján fizették ki [5] . A hagyomány szerint Menenius nem tudta elviselni a szégyent, bezárkózott a házába, és éhen halt [6] [7] .
Kr.e. 475-ben e. Spurius Serviliust hasonló váddal állították bíróság elé .