Tiselius | |
---|---|
lat. Tiselius | |
Jellemzők | |
Átmérő | 53,8 km |
Legnagyobb mélység | 2400 m |
Név | |
Névnév | Arne Tiselius (1902-1971), svéd biokémikus, Nobel-díjas (1948). |
Elhelyezkedés | |
é. sz. 6°53′. SH. 176°42′ K / 6,89 / 6,89; 176,7° É SH. 176,7° K pl. | |
Mennyei test | Hold |
Tiselius | |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
A Tiselius-kráter ( lat. Tiselius ) egy nagy becsapódási kráter a Hold túlsó részének egyenlítői régiójában . A nevet Arne Tiselius (1902-1971) svéd biokémikus tiszteletére adták, és a Nemzetközi Csillagászati Unió 1979-ben hagyta jóvá . A kráter kialakulása a késő-imbriumi időszakra nyúlik vissza [1] .
A Tiselius-kráter legközelebbi szomszédai a Valle - kráter nyugaton; a Shafarik kráter északon; Keleten a Stein kráter , délnyugaton a Coriolis kráter [2] . A kráter középpontjának szelenográfiás koordinátái 6°53′ É. SH. 176°42′ K / 6,89 / 6,89; 176,7° É SH. 176,7° K g , átmérője 53,8 km 3] , mélysége 2,4 km [1] .
A Tiselius-kráter kör alakú és közepesen erodált. A hullámzás simított, de megőrizte a meglehetősen világos körvonalakat, a feltűnő Tiselius E műholdkráter szinte csatlakozik a hullámzás keleti részéhez (a kráterduzzadásokat keskeny völgy választja el). A belső lejtő tövében sziklák sorakoznak . A sánc magassága a környező terület felett eléri az 1150 métert [1] , a kráter térfogata megközelítőleg 2300 km³ [1] . A tál alja viszonylag egyenletes, a tál közepén kaotikusan halmozódnak fel az alacsony, rövid bordák. Az északkeleti részen több, a sánchoz képest koncentrikus gerinc található.
Tiselius | Koordináták | Átmérő, km |
---|---|---|
E | 7°10′ s. SH. keleti szélesség 177°50′ / 7,17 / 7,17; 177,83 ( Tizelius E )° É SH. 177,83° K pl. | 15.4 |
L | é. sz. 4°34′. SH. 177°28′ K / 4,57 / 4,57; 177,46 ( Tizelius L )° É SH. 177,46° K pl. | 12.3 |