| Teriflunomid | |
|---|---|
| | |
| Tábornok | |
| Chem. képlet | C12H9F3N2O2 _ _ _ _ _ _ _ _ _ |
| Osztályozás | |
| Reg. CAS szám | 163451-81-8 |
| PubChem | 54684141 |
| Reg. EINECS szám | 642-273-4 |
| MOSOLYOK | CC(=C(C#N)C(=O)NC1=CC=C(C=C1)C(F)(F)F)O |
| InChI | InChI=1S/C12H9F3N2O2/c1-7(18)10(6-16)11(19)17-9-4-2-8(3-5-9)12(13,14)15/h2-5, 18H, 1H3,(H,17,19)/b10-7-UTNUDOFZCWSZMS-YFHOEESVSA-N |
| CHEBI | 68540 |
| ChemSpider | 16737143 |
| Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve. | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A teriflunomid egy immunszuppresszív gyógyszer a sclerosis multiplex kezelésére .
A teriflunomid leállítja az immunrendszer bizonyos sejtjeinek osztódását. Úgy tűnik, hogy a teriflunomid csökkenti a keringő B-sejtek és T-sejtek számát, amelyek kétféle fehérvérsejt vesznek részt az SM-hez kapcsolódó kóros folyamatokban. Ezenkívül a teriflunomid valószínűleg immunmoduláló és gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik.
A teriflunomid hatásmechanizmusa szorosan összefügg a leflunomiddal , amely egy másik autoimmun betegség, a rheumatoid arthritis kezelésére használt gyógyszer. A teriflunomid a leflunomid aktív metabolitja.
A teriflunomidot szájon át, tabletták formájában, naponta 7 vagy 14 mg/nap adagban kell bevenni.
Egy 179 ember bevonásával végzett, 36 héten át tartó II. fázisú klinikai vizsgálatban a gyógyszer két különböző dózisban történő szedésének hatékonyságát vizsgálták a placebóval összehasonlítva relapszusos-remittáló SM-ben vagy kiújuló, másodlagosan progresszív SM-ben szenvedő betegeknél. A teriflunomid mindkét dózisa az aktív MRI-léziók csökkenésével járt. A nagyobb dózisú gyógyszert kapó betegek csoportjában a rokkantság növekedése szignifikánsan kisebb volt, mint a placebót kapó csoportban.
A klinikai vizsgálatok szerint a teriflunomid-kezelést jól tolerálják. Súlyos mellékhatásokról nem számoltak be. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, a hányinger, a hasmenés és a hajritkulás voltak.