Tarasova, Marina Boriszovna

Marina Boriszovna Taraszova ( Moszkva , 1939. augusztus 9. ) szovjet és orosz író , költő , prózaíró , műfordító . 1971 óta tagja a Szovjetunió Írószövetségének, tagja a Moszkvai Írószövetségnek, tagja az orosz PEN klubnak.

Életrajz, munka

Apa - Tarasov Boris Alexandrov, orosz, alkalmazott, anya - Alexandrova Susanna Romanovna, zsidó, zenetanár. 1964-ben szerzett diplomát a Moszkvai Poligráfiai Intézet szerkesztői osztályán. Spanyolul tanult . Bibliográfusként dolgozott a Lenin-könyvtár külföldi osztályán. 1964 és 1966 között szerkesztőként dolgozott az APN-nél (a latin-amerikai országok szerkesztőségében). Együttműködött a rádióban, az újságírásnak szánta magát. Még középiskolás korában verseket publikált a Moskovsky Komsomolets-ben. 1969-ben válogatás jelent meg belőlük az "Irodalmi Oroszországban" A. Mezsirov előszavával, amely meghatározta az irodalom felé vezető utat. 1962-től 1964-ig aktívan részt vett az Írószövetség D. Samoilov Stúdiójának munkájában. Latin-Amerika költőinek fordításával foglalkozott. Lefordította Raul Gonzalez Tunon argentin költőt, később - grúz, azerbajdzsáni, kirgiz költőket, valamint prózát - a kazah író, Sofa Smataev "Az én dalom - fájdalmam" című regényét. 1964-ben verseit a vezető kubai "El Mundo" [1] és a "Noy" című újság publikálta - Manuel Navarro Luna kubai író és költő előszavával [2] .

1966-tól kezdve verseket publikált a Smena és a Yunost folyóiratokban . 1971-ben részt vett a Fiatal Írók Találkozóján, és a gyűjtemény kézirata alapján felvételt nyert az Írószövetségbe (P. Antokolsky ajánlására). 1971-től 1974-ig a Szovremennyik kiadónál dolgozott szerkesztőként, először az orosz költészet, majd a nemzeti irodalmak szerkesztőségében. 1972-ben jelent meg a Fiatal Gárda kiadónál az első „Késő tavasz” című verseskötet. Verseit író- és kritikustársak [3] [4] [5] [6] recenziói fémjelzik . Marina Tarasova előadásokkal járta az országot, képviselve az orosz irodalmat más országokban. Kilenc verses és prózakönyve jelent meg, megjelent a Költészeti Napokban, számos verses gyűjteményben és antológiában, valamint szerepelt a televízióban [7] . Verseit Kubában, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában, Macedóniában fordították le a volt Szovjetunió népeinek nyelvére. Alekszandr Szolzsenyicin országából való kiutasítása kiélezte a költőnő világképét és kreativitását. Másként akart írni, élesen, valódi filozófiai mélységgel. Ez befolyásolta a könyvek kiadását. Kezdtek negatív kritikákat kapni a szovjet kiadókban. Az ember lelki világa, élményei, keresései, csalódásai, szövegeinek értéke a stagnálás korszakában vált kifogásolhatóvá. Lev Anninsky [8] írt a költőnő költői kereséseiről az "Új Világban" megjelent "Az érzelmek repülői" című recenziójában . Véleményére válaszul sok évvel később kiad egy verseskötetet "Légi híd" [9] .

1987-ben a Melodiya cég kiadott egy óriási lemezt, ahol Marina Tarasova felolvassa verseit. Ekkorra megnyerte saját olvasóját [10] [11] [12] , sok levelet kapott az ország minden részéből. Az 1990-es években a moszkvai Tiszta Hétfő irodalmi szalon kurátora volt. Az előadók között volt Jurij Kublanovszkij, Lev Anninszkij, Inna Lisznyanszkaja, Igor Vinogradov a Continent magazinnal. Jurij Belikov költő így ír tevékenységének erről az időszakáról [13] :

... milyen kevés az ózon a mi terünkben, a csillag nem beszél a másik csillaggal ... vagyis a saját érzés és a ... "minden" magány szó szerint egy irodalmi kandalló létrehozását késztette, amely melegíthet azokat, akik a mi kétértelmű korunkban továbbra is írnak, és azt hiszik, hogy ha valaki ír, az azt jelenti, hogy valakinek szüksége van rá.

.

Az 1990-es évek vége óta prózát ír, novellákat és novellákat közöl jelentősebb kiadványokban. Az "Isteni Sappho" történet bekerült az "Apokrif" könyvbe. Tagja a Moszkvai Írószövetségnek, az Orosz PEN Klubnak, a ΧΧΙ Század Írószövetségének. 1993-ban a Prometheus Kiadó kiadta Marina Tarasova kedvenceit Anastasia Cvetaeva előszavával [14] . Az előszóban:

Az "innováció" szó, amit nem szeretek, nem illik ide. Szegényebb, mint amit ki akarok fejezni, igényes az igényesség, és M. Tarasova versei a maguk eredetiségében annyira szabadok, annyira organikusak, hogy olyan fúziót alkotnak, amely nem hasonlít egyetlen más szerzőhöz sem.

Válogatott írások

• Késő tavasz. Költészet. − M.: Ifjú gárda. – 1972.
• Nappali órák. Versek és vers. − M.: Sovremennik. – 1978.
• Éneklő város. Költészet. − M.: Szovjet író. – 1979.
• Harangfa. Költészet. − M.: Sovremennik. – 1983.
• Goriszlavl. Vezetések és történetek. − MA: szovjet író. – 1983.
• Régi zene. Költészet. − M.: Szovjet író. – 1988.
• Vörös fecske ősz. Költészet. − M.: Sovremennik. – 1988.
• Bowstring. Verseskönyv // Dél. − M.: Szovjet-Oroszország. – 1988.
• Teleszkópos utasfolyosó. Kedvencek. Versek és vers. − M.: Prométheusz. – 1993.
• Jelenések könyve. Vers, vers, történet. − M.: Moszkvai munkás. – 2000.
• Csipkebogyó vörös a sorok között. Versek és vers. − M.: Vízöntő. – 2008.

• "Új világ":
  • Oroszország hó. - 1976. - 3. sz. - S. 67-69.
  • Oszlopok. - 1978. - 6. sz. - S. 193-194.
  • Nyírfa énekelt ... - 1980. - 7. sz. - S. 13.
  • Zenekar. - 1982. - 3. sz. - S. 13.
  • Ebben a földi életben. - 1984. - 3. - S. 188.
  • Íme a sivatag ... - 1991. - 2. sz. - 3. o.
  • Tuchkovo. - 1993. - 5. sz. - S. 154.
• "Október"
  • 1977. - 4. sz. - S. 84 - 85.
  • 1980. - № 11. - Három vers. - 7. o.
  • 1985. - 3. sz. - S. 32 - 33.
• "Ifjúság"
  • 1969. - 5. sz. - S. 64.
  • 1975. - 4. sz. - S. 47.
• "Népek barátsága"
  • 2004. - 2. sz.
  • 2006. - 12. sz.
  • 2009. - 11. sz.
• "Csúcserdő"
  • 1983. - 9. sz. - S. 4.
  • 1987. - 18. sz. - S. 17.
  • 1989. - 20. szám - S. 14.
• "Transzparens". - 1975. - 4. sz. - S. 101-102.
• "Szikra". - 1990. - 50. sz. - S. 9.
• "Moszkva". - 1989. - 3. sz. - S. 84 - 85.
• "Az űr szele". - 1980. - 10. szám - 4. o.
• "Mézes lóhere". - 1982. - 10. szám - 4. o.
• "Melegház". - 1980. - 11. sz. - S. 100.
• "Csillag". - 1983. - 3. sz. - S. 99.
• "Don". - 1981. - 8. sz. - S. 72 - 74.
• "Fiatal gárda". - 1981. - 3. sz. - S. 7.
• "Ra gyermekei". - 2012. - 1. sz. - S. 36-40.
• "Zinzivir". − Szentpétervár. - 2012. - 1. szám - S. 22-24.

Jegyzetek

1. ↑ El Mundo újság. - Kuba: Havanna. - 1964. - 26. sz.
2. ↑ Noy Weekly. − Kuba: Havanna. − 1965. Versválogatás. Előszó Marina Tarasova - Manuel Navarro Luna verseihez
3. ↑ Motyascsev Igor. Link a láncban // Irodalmi Oroszország. - 1971. - 43. sz. - S. 3, 8−9.
4. ↑ Kolesnikov Lev. A nagy ihlet földjén // Irodalmi Oroszország. - 1973. - P. 5. Marina Tarasova verseiről az V. Összszövetségi Puskin Költészeti Fesztiválon.
5. ↑ Kazakova Rimma. Ust-Ilimről álmodom // Moszkva. - 1978. - 4. sz. - S. 211-212.
6. ↑ Viktor Goncsarov. A „Fénynap” verseskötetről // Újvilág. - 1979. - 3. sz. - S. 283.
7. ↑ Író és tévé. Fiatal hangok // Irodalmi Oroszország. - 1974. - 4. sz. - S. 211-212.
8. ↑ Anninsky Lev. Érzések léggömbjei // Új világ. - 1984. - 6. sz. - S. 261-263. Marina Tarasova A harangfa (1983) és a Goriszlavl (Szovjet író, 1983) című könyveiről.
9. ↑ Mindadze Sándor. A "Légi híd" könyvről // Könyvismertetés. - 1994. - 2. sz.
10. ↑ Kolomin Dmitrij. Irodalmi tányér. Marina Tarasova költészetének olvasása: Bejelentés és áttekintés // Irodalmi Oroszország. - 1988. - szeptember 30. - 15. o.
11. ↑ Sztanyiszlav Zolottev. Az emlékezet metaforája // Irodalmi Oroszország. - 1985. - 10. sz. - S. 20.
12. ↑ Shchuplov Sándor. Káprázatos igazság // Könyvismertetés. - 1988. - No. 10. - P. 6. Recenzió Marina Tarasova "Régi zene" (szovjet író, 1988) című könyvéről.
13. ↑ Belikov Jurij. Tiszta hétfő // Irodalmi újság. - 1988. - 18. sz.
14. ↑ Anastasia Cvetaeva előszava a könyvhöz: Marina Tarasova. Léghíd: Versek és egy vers. − M.: Prométheusz, 1993.

Linkek

• Rövid életrajz . XXI. századi írószövetség.
• A "Népek barátsága" folyóiratból 2009, 11. szám
• Az "Új Világ" magazinból, 2000. 11. szám