Stabilometrikus vizsgálat vagy triaxiális kompressziós vizsgálat a belső súrlódási szögek leeresztése (φ′) és leeresztés nélküli (φ), csúcssúrlódási szög, φ' p , kritikus súrlódási szög, φ' cv , maradék súrlódási szög, φ' r (felvételkor a számításnál figyelembe kell venni a tapadást - a tapadást nullával egyenlőnek, a fajlagos tapadást c', az el nem engedett nyírással szembeni ellenállást S u (második jelölés c u ) , a ψ dilatációs szöget természetesen telített homok, agyagos, szerves-ásványi és szerves talajok esetén és alakváltozási modulus , Poisson -hányados bármilyen szórt talajhoz. [1] [2] és egytengelyű nyomószilárdság R C sziklás és permafrost talajokhoz.
A triaxiális nyírási vizsgálat során a vizsgált anyag mintájára olyan feszültséget alkalmaznak, hogy az egyik tengely mentén fellépő feszültségek eltérjenek a merőleges irányú feszültségektől. Ezt általában úgy érik el, hogy a mintát két párhuzamos lemez közé helyezik, amelyek azonos (általában függőleges) irányú terhelést fejtenek ki, és folyadéknyomást gyakorolnak a mintára, hogy a terhelést merőleges irányban fejtsék ki.
Különféle nyomófeszültségek alkalmazása a vizsgálóberendezésben nyírófeszültség kialakulását okozza a próbatestben; a terhelések növelhetők, és az elhajlások szabályozhatók, amíg a minta meghibásodik. A vizsgálat során a környező folyadékot nyomás alá helyezik, és a lemezekre nehezedő terhelést addig növelik, amíg a hengerben lévő anyag meghibásodik, és csúszási területeket képez benne, amelyeket nyírószalagoknak neveznek. A triaxiális vizsgálatban a nyírási geometria általában rövidebb, de oldalirányban kilógó mintát eredményez. Ezután a lemez terhelése csökken, és a víznyomás visszanyomja a széleit, amitől a minta ismét magasabb lesz. Ezt a ciklust általában többször megismételjük, miközben a mintán a feszültség- és alakváltozási adatokat gyűjtjük. A vizsgálat során a mintában lévő folyadékok (pl. víz, olaj) vagy gázok pórusnyomása Bishop pórusnyomásmérővel mérhető.
A nyírás során a szemcsés anyag jellemzően nettó térfogatnövekedéssel vagy veszteséggel rendelkezik. Ha kezdetben sűrű állapotban volt, akkor általában térfogatot kap, ez a jellemző Reynolds-dilatanciának nevezik. Ha eredetileg nagyon laza állapotban volt, akkor a csökkentés történhet a hajvágás előtt vagy a fodrászással egy időben.
Időnként a ragasztott mintákat nyomáskorlátozás nélkül tesztelik, UCT (Unconfined Compression Test ) formájában. Ez sokkal egyszerűbb és olcsóbb berendezéseket és minta-előkészítést igényel, bár az alkalmazhatóság azokra a mintákra korlátozódik, amelyek oldala ütközéskor nem tönkremegy, és az in situ feszültségnél alacsonyabb zárófeszültség túlzottan konzervatív eredményeket ad. A beton szilárdságának vizsgálatára végzett kompressziós vizsgálat lényegében ugyanaz, mint a betonvizsgálatra jellemző nagyobb próbatestekre és nagyobb terhelésekre tervezett készüléken.
Világosan meg kell érteni, hogy milyen váltásra van szükség a tesztelés, a tesztprogram összeállítása során. Konszolidált vagy nem konszolidált az elején. Például, amikor pórusnyomás van (a gleccsertől balra), akkor természetesen átfogó tömörítésnek kell lennie, nem konszolidálva (összenyomva, de a pórusnyomásnak meg kell maradnia; természetes helyzetet szimulálunk). Néha statikus szondázáskor azt látjuk, hogy a pórusnyomás már megvan. A teszteket a GOST 12248-10 szerint végezzük különféle mintákkal (beleértve a minta magasságát és átmérőjét 76 mm, illetve 38 mm).
Az adatfeldolgozás során az orosz szabványok szerint három kísérleti vizsgálatból származó adatokat használnak fel, mivel a GOST 12248-2010 Talajok 5.1.6.1. pontja. A szilárdsági és deformálhatósági jellemzők laboratóriumi meghatározására szolgáló módszerek azt jelzik, hogy legalább három vizsgálatot kell figyelembe venni (valójában a Mohr-kör két pontból építhető, harmadik vizsgálat lehetőségének hiánya miatt a harmadik pont a grafikusan ábrázolva a vonalakon).
A szilárdsági jellemzők meghatározására szolgáló konszolidált leeresztett CD-teszteket nyílt vízelvezetési körülmények között végezzük, miközben megtartjuk a visszaszilárdítási és víztelítési szakaszban elért ellennyomás értéket. [3] Ebben az esetben a mintát függőleges terheléssel terheljük meghibásodásig állandó, körkörös nyomás mellett a kamrában [4] . A megsemmisítést állandó, körkörös nyomáson végezzük a kamrában, két töltési mód szerint. Statikus üzemmódban a mintára nehezedő függőleges nyomás a kamra adott környomásának 10%-ának megfelelő lépésekben továbbítódik. A terhelési szakasz teljesítésének kritériuma az alakváltozási sebesség elérése. A kinematikus terhelési módban a minta függőleges alakváltozását mérő műszer leolvasásait az alakváltozás legalább 1%-ánként rögzítjük. Statikus töltési módban a leolvasások 10 percenként kerülnek rögzítésre. A vizsgálatot a minta megsemmisüléséig kell elvégezni. A függőleges terhelést adott minta alakváltozási sebességgel - kinematikus módban vagy lépésenként - statikus módban alkalmazzuk. A vízzel természetesen nem telített talajok alakváltozási modulusának meghatározására szolgáló CD-vizsgálatok során a mintát nyitott vízelvezetéssel, ellennyomás nélkül tömörítik, lépésenként növelve a kamrában uralkodó környomást egy előre meghatározott értékre. A talajminta térfogati alakváltozásának feltételes stabilizálásának kritériuma a relatív térfogati alakváltozás időnkénti 0,15%-ot meg nem haladó növekedése. Ebben az esetben a térfogati alakváltozást a kamrában lévő folyadék térfogatának változásával mérjük. A mintára ható függőleges nyomást lépésenként, állandó értéken továbbítják. Minden nyomáslépést a minta függőleges alakváltozásának feltételes stabilizálásáig tartunk, amelynek kritériuma a relatív függőleges alakváltozás időnkénti 0,05%-ot meg nem haladó növekménye. Kinematikus terhelés esetén a függőleges nyúlási sebességet a vizsgálati programnak megfelelően külön indoklás alapján veszik fel.
A triaxiális nyírási vizsgálat során a vizsgált anyag mintájára olyan feszültséget alkalmaznak, hogy az egyik tengely mentén fellépő feszültségek eltérjenek a merőleges irányú feszültségektől. Ezt általában úgy érik el, hogy a mintát két párhuzamos lemez közé helyezik, amelyek azonos (általában függőleges) irányú terhelést fejtenek ki, és folyadéknyomást gyakorolnak a mintára, hogy a terhelést merőleges irányban fejtsék ki.
A háromtengelyű műszer a mellékelt mintával készen áll a tesztelésre.
Stabilometrikus tesztelő berendezés
Dán triaxiális műszer működés közben
Tesztelés cseppfolyósítás után. A finom homokmintát cseppfolyósítottuk az Undriin Consolidation (CU) ciklusok során, és sokszor visszanyerték a drénezett konszolidációs (CD) ciklusokkal. A ráncok a CU-hígítás és a leeresztés közötti ismétlődés okozta térfogatváltozásból adódnak. Folyékony állapotban a minta elég puha lesz ahhoz, hogy vékony latexet nyomtasson. A CD-ciklusok során a minta elég merev ahhoz, hogy megtartsa a nyomtatott mintát
| geotechnika | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||
| Alapozás |
| ||||||
| Fenntarthatóság | |||||||
| földrengések |
| ||||||
| Geoszintetika | |||||||
| Szoftver |
| ||||||