Vak Indrikis | |
---|---|
Lett. Neredzīgais Indriķis | |
Születési dátum | 1783. október 15 |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1828. január 14. (44 évesen) |
Állampolgárság (állampolgárság) | |
Foglalkozása | író |
Vak Indrikis (Indrikis, Indrik, lett. Neredzīgais Indriķis ; 1783. október 15. – 1828. január 14.) - lett költő. Az első lett költő, akinek műveit külön gyűjteményben "Neue Wöchentliche Unterhaltung" és "Latviešu Avīzes" publikálták, és az első lett költő, akit más nyelvekre is lefordítottak. [1] Jobbágy volt, Elferfeld lelkész tanítványa, aki lejegyezte verseit. [2]
5 éves korától elvesztette látását; élt Kurföldön , az Apriken plébánián (a mai Aizpute-vidéki Lazsszkij tartomány területén ) , szabászattal és chaebotarttal foglalkozott. Dalait Idősebb Shtender és a livóniai lelki énekgyűjtemény hatására komponálta, K. G. Elverfeld lelkész vezetésével, aki Schlippenbach báróval elsőként fordította le verseit németre .
1806- ban Elverfeld kiadott egy kis gyűjteményt nagy verseiből (összesen 13) egy vak lett költőtől: "Ta neredziga Indrik'a Dzeesmas"; később megjelentek Indrik gratuláló versei Pauluchi márki főkormányzónak és másoknak, valamint egy allegóriát a lett parasztok jobbágyság alóli felszabadításáról ("Briwestibas preceszana").
Indrik a lett irodalom hajnalának hírnöke. A szerelem, a jámborság, a csendes családi boldogság és a németek és a lettekkel szembeni mesterek közötti jó kapcsolatok költője. Indrik eleinte rím nélküli verseket írt, és sok dalához saját dallamokat talált ki. "Dzesmas" 1862 -ben jelent meg, 2. kiadás. Hazafias versekből ismert Kurföldről szóló dala ("Ak Kurzeme na jauki").
![]() |
| |||
---|---|---|---|---|
|