A walesi palaipar Wales gazdaságának egyik ága , amely a római uralom idején kezdett formát ölteni ezeken a területeken, amikor a bányászott agyagpalából előállított palát használták fel a Segontiumban (ma Carnarvon). Az olajpalaipar a 18. század elejéig lassan fejlődött, majd a 19. század végéig rohamos növekedésnek indult. Ebben az időszakban Wales északnyugati része vált a legfontosabb palabányászati területté, ideértve a Bedesda melletti Penrhyn kőfejtőt, a Llanberis melletti Dinorvik kőbányát , a Nantll-völgyi kőfejtőt és a Blainau Festiniog melletti mezőt , ahol a palát nem földalatti bányákban bányászták. nyílt gödörben .karrierek. A Penrhyn és a Dinorvig a világ két legnagyobb palabányája volt, a Blainau Festiniogban található Okely bánya pedig a világ legnagyobb palabányája volt. A palából nyert palát elsősorban tetőfedésre használják, de vastag födémeket is gyártottak, és különféle egyéb tárgyak, például padlóburkolatok, munkalapok és sírkövek készítésére is felhasználták.
A 18. század végéig a palát kis mennyiségben bányászati munkáscsoportok (eng. quarrymen , val. chwarelwyr ) bányászták, akik adót fizettek a földbirtokosoknak a kőbányákban való palák kitermelésének jogáért. A kitermelt palákat ezután lovak hátán vagy kocsikon vitték a kikötőkbe, ahonnan Angliába, Írországba és néha Franciaországba is eljuttatták. A 18. század végére a nagybirtokosok önállóan és sokkal nagyobb léptékben kezdték kitermelni a földjeiken található kőbányákat. Miután a brit kormány 1831-ben eltörölte a palaadót, az ipar gyorsan terjeszkedett, amit a bányászott agyagpalát kikötőkbe szállító keskeny nyomtávú vasutak építése is hajtott.
Az olajpalaipar a 19. század második felében uralta Északnyugat-Wales gazdaságát, de a régió más részein sokkal kisebb mértékben létezett. 1898-ban a 17 000 főt számláló munkások félmillió tonna agyagpalát bányásztak ki. A pernrini kőbánya 1900-tól 1903-ig tartó hosszú és keserű sztrájkja után ez az iparág hanyatlásnak indult, és az első világháború kitörése után a kőbánya dolgozói közül sokan a frontra kényszerültek. A nagy gazdasági világválság és a második világháború számos kis kőbányát bezárt, a nagy kőbányák többségét pedig az 1960-as és 1970-es években bezárták, mivel a tetőfedő pala helyett más anyagokat, elsősorban cserepeket kezdtek el tömegesen használni. Walesben még ma is bányásznak agyagpalát, de jóval kisebb mértékben.