Oscar Luigi Scalfaro | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
ital. Oscar Luigi Scalfaro | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Olaszország elnöke | ||||||||||||||||||||||
1992. május 28. - 1999. május 15 | ||||||||||||||||||||||
Előző | Francesco Cossiga | |||||||||||||||||||||
Utód | Carlo Azeglio Ciampi | |||||||||||||||||||||
Az olasz parlament képviselőházának elnöke | ||||||||||||||||||||||
1992. április 24. - 1992. május 25 | ||||||||||||||||||||||
Előző | Leonilde Iotti | |||||||||||||||||||||
Utód | Giorgio Napolitano | |||||||||||||||||||||
Olaszország belügyminisztere | ||||||||||||||||||||||
1983. augusztus 4. - 1987. július 28 | ||||||||||||||||||||||
Előző | Virginio Rognoni | |||||||||||||||||||||
Utód | Amintore Fanfani | |||||||||||||||||||||
Olaszország oktatási minisztere | ||||||||||||||||||||||
1972. július 26. - 1973. július 7 | ||||||||||||||||||||||
Előző | Riccardo Misashi | |||||||||||||||||||||
Utód | Franco Maria Malfatti | |||||||||||||||||||||
Születés |
1918. szeptember 9. [1] [2] [3]
|
|||||||||||||||||||||
Halál |
2012. január 29. [4] [1] [2] […] (93 éves) |
|||||||||||||||||||||
Születési név | ital. Oscar Luigi Scalfaro | |||||||||||||||||||||
Házastárs | Maria Intsitari | |||||||||||||||||||||
Gyermekek | lánya: Marianne | |||||||||||||||||||||
A szállítmány | ||||||||||||||||||||||
Oktatás | ||||||||||||||||||||||
A valláshoz való hozzáállás | katolikus | |||||||||||||||||||||
Autogram | ||||||||||||||||||||||
Díjak |
|
|||||||||||||||||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | ||||||||||||||||||||||
A Wikiforrásnál dolgozik |
Oscar Luigi Scalfaro ( olaszul: Oscar Luigi Scalfaro ; 1918. szeptember 9. , Novara - 2012. január 29. , Róma ) - olasz államférfi, 1992-1999 - ben Olaszország elnöke , majd életfogytiglani szenátor .
1942-ben a milánói Szent Szív Katolikus Egyetemen végezte jogi tanulmányait, és a magisztrátusban kezdett dolgozni. 1943 és 1945 között részt vett az ellenállásban , segítséget nyújtott a nyomozás alatt álló foglyoknak és antifasisztáknak, valamint családtagjaiknak [5] .
Miután 1944-ben elvesztette 20 éves feleségét, soha nem nősült meg újra. A második világháború befejezése után 1945-ben államügyész lett, Olaszországban utoljára, aki részt vett a halálbüntetés kiszabásában , amelyet töröltek.
1946-ban Torinóból beválasztották az Alkotmánygyűlésbe , 1948-ban pedig először a Kereszténydemokrata Párt képviselőházának tagja lett .
Gyakorló katolikusként a Catholic Action tagja volt . Többször szolgált a kormányban az egyik kisállamtitkár, 1964-1966-ban a CDA elnökhelyettese volt. 1966-1968-ban és 1972-ben - közlekedési és polgári repülési miniszter [6] .
Konzervatív antikommunista tisztségeket töltött be, 1972-1973-ban oktatási miniszter , 1983-1987 -ben belügyminiszter .
1992-ben a Képviselőház elnökévé választották, de egy hónappal később, a függetlenként működő Kereszténydemokrata Párt 1993-as felbomlása után ő lett az ország új elnöke. Elnökké választása kéthetes sikertelen szavazás után történt, aminek hatására Giovanni Falcone bírót a maffia meggyilkolta . 2006-ban Scalfaro ellenezte a Silvio Berlusconi kormánya által javasolt alkotmányos reformokat , amelyek nem kaptak támogatást a népszavazáson. A balközép Demokrata Párt tagja lett .
2009-ben az olasz szenátus második legidősebb tagja Rita Levi-Montalcini után , 2006-ban ő elnökölt a Szenátus első ülésén az ő elutasítása után, 2008-ban azonban nem volt hajlandó megtenni.
Olaszország elnökének rendeletével ítélték oda:
Külföldi díjak:
Oscar Luigi Scalfaro személyi címere, mint a katolikus Izabella spanyol rend láncának tulajdonosa
Oscar Luigi Scalfaro személyi címere, mint a Svéd Szerafirend Láncának lovagja
Olaszország elnökei | |||
---|---|---|---|
|
Tematikus oldalak | ||||
---|---|---|---|---|
Szótárak és enciklopédiák | ||||
Genealógia és nekropolisz | ||||
|