Szintetikus színezékek

Szintetikus színezékek  - szerves vegyületek , szerves szintézissel nyert színezékek , amelyek különféle anyagokon adszorbeálhatók , és ez utóbbinak stabil színt adnak. A legtöbb szintetikus színezék ember számára látható színnel rendelkezik, azonban a színtelen anyagokat, amelyek csak speciális feldolgozás után adnak színt az anyagoknak, szintetikus festékeknek is nevezik. A szakirodalomban és a mindennapi életben a szintetikus színezékeket a szintetikus szerves pigmentek és optikai fehérítők közé is sorolják [1] .

A kémia történetében úgy tartják, hogy a szintetikus színezékek, valamint az anilinipar megjelenése 1856-ban kezdődött, amikor a mályvaszínűt William Perkin angol kémikus szerezte meg , bár néhány szintetikus festékkel rokon vegyületet jóval ez előtt szereztek. pillanat. Ez annak köszönhető, hogy Perkin erőfeszítéseinek köszönhetően a movein lett az első szintetikus festék, amelyet iparilag nagy mennyiségben gyártottak [2] [1] .

Történelem

Történelmileg úgy tűnik, hogy a legrégebbi szintetikus festék a pikrinsav , amelyet 1771-ben, Peter Wolfe ír kémikus állított elő salétromsav indigón történő hatására.. Woolf azt is kimutatta, hogy ez a vegyület selyemsárgára festette. Az indigóból való kinyerés meglehetősen költségesnek bizonyult, de 1843-ban Auguste Laurent egy módszert javasolt ennek a vegyületnek a fenolból történő előállítására , amely lehetővé tette 1849-ben a pikrinsav selyemfestékként való ipari előállításának elsajátítását [3] [2] .

1834-ben az aurint Friedlieb Runge szerezte meg , de ipari gyártása csak 1861-ben kezdődött el. Ugyancsak 1855-ben Jacob Natanson kapott egy vörös festéket, amelyet később Vergen fedezett fel 1859-ben, és az utolsó bíbornak nevezték [ 4] [2] .

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Karpov .
  2. ↑ 1 2 3 Sztyepanov, 1990 .
  3. ↑ Venkataraman, 1956 , p. 17.
  4. ↑ Venkataraman, 1956 , p. 18-19.

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák