Serb Lusatian Linguistic Linguistic Atlas , a név másik változata a Szerb-Lauzat nyelv atlasza (ASLYA) [1] ( V.-Lug. Serbski rěčny atlas (SRA) ; N.-Lug. Serbski rěčny atlas (SRA) ; A német Sorbischer Sprachatlas (SSA ) ) a lusati dialektológia szorabisztikai tanulmányainak egyik legfontosabb tudományos munkája . A felső- és alsólausi nyelvjárás történeti fejlődésének és jelenlegi helyzetének fontos forrása. A szótárban bemutatott, tudományos megjegyzésekkel ellátott dialektológiai anyagot nyelvföldrajzi térképek illusztrálják, amelyek tükrözik a szerb lusat nyelvjárások hangzásbeli, morfológiai, szintaktikai és lexikai differenciálódását.
A szótári munka célja a lusat nyelvek hídként való bemutatásáról szóló tudományos munka volt, amely „összekapcsolja egyrészt a cseh-szlovák, másrészt a lengyel-lechita ágat. nyugati szláv" [1] .
A szótár kidolgozását 1960-ban kezdte meg a Szerboluszai Népesedési Intézet . Egy speciális kérdőív készült, amely mintegy 2800 fonetikai, morfológiai és szókincsbeli kérdést tartalmazott. 1960-ban indult a Szovjetunióból, Lengyelországból és Csehszlovákiából a dialektológusok első expedíciója, amely Felső- és Alsó-Lausitsia 21 települését tárta fel. Általában 1966 tavaszáig 138 információs pontot (települést) vizsgáltak.
Az 1968-as terepexpedíciók összegyűjtött anyagának kartotéka mintegy 350 ezer kártyát tartalmazott, amelyek mindegyikéből két-két példány (összesen mintegy 700 ezer kártya) volt. Ugyanakkor az első példány a kérdőívben feltett kérdésekre adott válaszokat, a második pedig azokat a településeket, ahol dialektológiai vizsgálatokat végeztek [2] . Ezt követően a lousi filológusok, a Serboluzhitsky Intézet munkatársai, Helmut Faska, Helmut Jench és Frido Michalk dolgoztak ezen az anyagon .
Az atlasz 15 kötetből áll, amelyek közül az első 1965-ben, az utolsó pedig 1996-ban jelent meg. A szótárat a budišini Domovyna kiadó adta ki . Az első tíz kötet dialektológiai szókincset mutat be. Ebben az első tíz kötetben 1200 térkép látható a szavak földrajzi elterjedéséről. A tizenegyedik és tizenkettedik kötet a nyelvjárások morfológiájával foglalkozik (11. kötet – a főnév nyelvtani kategóriái és paradigmái, valamint 12. kötet – a melléknevek, névmások és igék nyelvtani formái és paradigmái). A tizenharmadik kötet a hangtannak, a tizennegyedik a történeti hangtannak szól, a tizenötödik kötet pedig a lusatai szerb dialektusok szintaxisát mutatja be.
Kötet besorolás