Megtakarítás

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. augusztus 2-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 3 szerkesztést igényelnek .

Megtakarítás - egy bizonyos időszak alatt befolyt jövedelem egy része, amelyet nem aktuális fogyasztásra költöttek , hanem megtakarítottak és befektetnek jövőbeli felhasználásra. A megtakarítás fogalma alkalmazható mind az egyes gazdasági szereplőkre (magánszemélyekre, háztartásokra , cégekre ), mind a gazdaság egészére.

Nincs egyetlen helyes mutató, amely a kívánt megtakarítási összeget jellemezné. A megtakarítások létrehozása azonban racionális stratégia , hiszen a megtakarítások anyagi biztonságot nyújtanak különféle előre nem látható események esetén. Gazdasági szempontból a megtakarítás halasztott fogyasztás. Kellően magas kamat mellett a fogyasztó hajlandó feláldozni a mai fogyasztás egy részét a jövőbeni fogyasztás érdekében. A megtakarítás optimális összege a jövedelem nagyságától, az egyéni preferenciáktól, a kamatszinttől és egyéb tényezőktől függ.

Definíció

Az ország egészében egy bizonyos időszakon keresztül megkötött megtakarítást nemzeti megtakarításnak nevezzük. Attól függően, hogy ki készítette, vannak magán- és állami megtakarítások. Magáncélú megtakarításokat a háztartások és a cégek egyaránt készíthetnek. A megtakarítások nagy része háztartási megtakarításokból származik, amelyeket személyes megtakarításoknak is neveznek . Ők jelentik a befektetések forrását a gazdaságban.

Zárt gazdaság

A zárt gazdaság GDP -je felírható a GDP egyenlőségeként a jövedelem és a kiadás tekintetében (makrogazdasági alapegyenlet) [1] :

Y=C+I+G

ahol – GDP; - magánfogyasztás; — beruházások; - kormányzati kiadások. $Y$ $C$ $én$ $G$

Ha figyelembe vesszük, hogy az állam összegű adót vet ki és költségvetési kiadások finanszírozására fordítja, akkor ezek csökkentik a bevételek összegét. Ekkor az egyenlet a következőképpen írható át: $T$

(YT)=C+I-(TG)

$(YT)$ — a fogyasztók rendelkezésre álló jövedelme; költségvetési többlet/hiány. ${\megjelenítési stílus (TG)}$

Többlet esetén az állam spórol, hiány esetén pedig magánszemélyektől vesz fel kölcsönt megtakarításaik terhére.

S=(YCT)+(TG)=I

A bal oldalon az első zárójelben a magánmegtakarítások, a másodikban az állami megtakarítások szerepelnek. A kétféle megtakarítás összege megegyezik a befektetéssel. A nemzeti számlák rendszerében ez az egyenlőség utólag valósul meg. A megtakarítások és beruházások összegének kiegyenlítése a kamatláb változása miatt következik be, amikor a gazdaság egyensúlyba kerül:

S(r)=I(r)

hol van a reálkamat. $r$

Nyitott gazdaság

Egy nyitott gazdaságban minden átalakulás után egy hasonló egyenlőség így fog kinézni [2] :

(YCT)+(TG)-I=NX

hol van a nettó export (az export és az import különbsége). Egyensúlyban a befektetés egyenlő a reálkamat és a reálárfolyam változása miatti megtakarítással . $NX$

S(r)-I(r)=NX(\varepsilon )

Ha az export nagyobb, mint az import, akkor a hazai áruk külföldre történő fogyasztását a külvilágnak nyújtott hitelekből finanszírozzák. A hiteleket az országon belüli megtakarításokból nyújtják. A megtakarításról kiderül, hogy több, mint befektetés, tőkekiáramlás van . Ha az import nagyobb, mint az export, akkor az ország kölcsönt vesz fel külföldi áruk fogyasztására. A megtakarítások kevesebbnek bizonyulnak, mint a befektetések, tőkebeáramlás van .

Személyes megtakarítás

A megtakarítás a személyes (családi) költségvetés egyik fontos tétele . A családi költségvetés elköltésének alapelveit és szabályait a személyes pénzügyek szakirodalma tárgyalja . A kapott jövedelem egy részének megtakarítása különféle indítékokkal függ össze: esős napra, időskorra, tartós fogyasztási cikkek vásárlására megtakarítás, megtakarítások gyermekekre utalása stb. A megtakarítások racionalitása az életciklus- , ill . állandó jövedelem . A megtakarítás mértéke (normatívája) az egyéni preferenciáktól, a jövedelemszinttől és egyéb tényezőktől függ. Keynes úgy vélte, hogy a megtakarítási ráta állandó, és egy alapvető pszichológiai törvény határozza meg : a megtakarítások nőnek a jövedelem növekedésével, de kisebb mértékben. A modern közgazdaságtanban a megtakarításokat az intertemporális választás különféle modelljei írják le , amelyekben a megtakarítási ráta a külső körülmények (jövedelem, kamatlábak és egyéb tényezők) függvényében változhat.

Állami megtakarítások

A megtakarítások az állam egészének szintjén jöhetnek szóba. Az országos (szubnacionális: regionális, helyi) költségvetés elköltésének alapelveit és szabályait az államháztartási szakirodalom tárgyalja .

A megtakarítások motívumai

A kapott jövedelem egy részének megtakarítása a következő motívumokhoz kapcsolódik:

átmeneti bevétel megtakarítása a kedvező világpiaci helyzetből a fő exportcikkek (leggyakrabban a természeti erőforrások) számára;
megtakarítások a jövőre nézve, ha az export tárgyát képező természeti erőforrások készletei kimerülnek;
megtakarítások gazdasági válság ( recesszió ) esetén, amikor az állam által vállalt szociális kiadások szintjének fenntartása szükséges;
mint az anticiklikus gazdaságpolitika végzésének eszköze.

A megtakarítások racionalitása abból adódik, hogy a költségvetési bevételeket és kiadásokat el kell simítani, többé-kevésbé stabil szinten tartani. A bevételek és kiadások növekedését elsősorban a hosszú távú gazdasági növekedéshez kell kötni, nem pedig az alkalmi egyszeri költségvetési bevételekhez, amelyekre a jövőben nem lehet számítani. Ezért sok országban alkalmaznak módszereket a strukturális költségvetési többlet/hiány felmérésére [3] .

A megtakarítások során az államot költségvetési szabályok vezérelhetik , amelyek korlátozzák a költségvetési paramétereket:

a hiány nagysága a jövedelem vagy a GDP százalékában ;
az államadósság összege a GDP százalékában;
bizonyos bevételfajták folyó kiadások finanszírozására fordított és az államalapba utalandó részesedése .

Ez utóbbira példa a természeti erőforrások (Oroszországban olaj és gáz) exportjából származó adóbevételek, amelyek egy része az alapba kerül.

Megtakarítás

A megtakarítás mértékét az egyes országok önállóan határozzák meg, és általában a fiskális szabály paraméterei határozzák meg.

Lásd még

Irodalom

Mankiw, Gregory. Makroökonómia. - M. : MGU Kiadó, 1994. - 736 p. - ISBN 5-211-03213-6 .
Alexa von Tobel. Pénzügyi félelem nélkül: A LearnVest program a pénze feletti irányítás átvételéhez . — M. : Crown Business Publications, 2013. — 336 p. — ISBN 978-0-385-34761-7 .
Hill N. Gondolkozz és gazdagodj. - M. : Potpurri, 2019. - 320 p. — ISBN 978-985-15-3550-3 .

Jegyzetek

↑ Mankiw, 1994 , p. 124-125.
↑ Mankiw, 1994 , p. 295.
↑ Turrini A., Larch M. A ciklikusan kiigazított költségvetési egyenleg az EU fiskális politikájában: A szerelem első látásra érett kapcsolattá vált // European Economy Economic Paper. - 2009. - 374. sz . Archiválva : 2020. március 28.