Sauramo, Matti Rufus

Sauramo, Matti Rufus [K 1] ( 1889 . február 17. Loimaa  - 1958 . június 7. Helsinki ) - finn geológus , aki jelentős mértékben hozzájárult a negyedidőszak geológiai kutatásaihoz (a geokronológia és a peleogeográfia területén ), elsősorban a finn varvokronológiai skálák megalkotójaként ismert [2] [3] .

Életrajz

Matti Sauramo 1889-ben született Loimaában . 1909 - ben a Helsinki Egyetemen kezdi meg tanulmányait . 1918 -ban Sauramo geológussegédként csatlakozott a Finn Geológiai Szolgálathoz . 1919 -ben szerzett Ph.D. fokozatot . 1924 - től a geológia docense, 1929- től professzor, 1939 - től pedig a Helsinki Egyetem Matematikai és Természettudományi Karának dékánja [4] .

Varvokronológiai kutatás

A finnországi varvokronológiai kutatások megkezdésének lendületét Gerhard de Geer 1914 -ben a Finn Földrajzi Társaságban felolvasott, a svédországi varvokronológiai kutatásoknak és azok eredményeinek szentelt jelentés adta . Az erőforrások hiánya megakadályozta, hogy ezt a munkát azonnal elkezdhessék. 1915 -ben Wilhelm Ramsay nem akart beletörődni a további késlekedésbe, saját kezdeményezésére kutatást szervez Dél-Finnországban. A terepmunka két részre oszlott, az egyiket Matti Sauramóra bízták. Ugyanebben az évben az előzetes eredményeket Ramsay ismertette a Finn Földrajzi Társaság ülésén, amelyen úgy döntöttek, hogy Matti Sauramóra bízzák a további munkát, és ösztöndíjat adományoznak neki.

Sauramo már független kutatóként 1916 és 1917 nyarán terepmunkát végzett a Finn -öböl partjától a belső Salpausselkä -hátságig [K 2] . Az eredményeket 1918-ban publikálták a "Geochronological studies of the late glacial period in southern Finland" [6] [7] című munkában . E kutatás során 1917-ben Sauramo felkereste de Geert azzal a javaslattal, hogy a svéd és a finn varvokronológiai skála között a "telekorrelációs" módszerrel állítsanak fel összefüggést egy szakaszsorozatra. A de Geer által javasolt megfelelések némelyike ​​jelentős hibákat tartalmazott [K 3] , ami Sauramót arra késztette, hogy tökéletesítse a barokronológiai kutatás módszereit.

Ezt követően Sauramo bírálta de Geer módszertanát, amely szerint a távoli szakaszok közötti megfelelést csak több egymást követő éves réteg relatív vastagságának hasonlósága alapján állapították meg. A de Geer-módszer kiegészítését javasolta a sávos agyagok fáciesének azonosításával a kőzettani összetétel közössége alapján, és a távoli metszetek közötti megfelelés megállapítását klasszikus rétegtani módszerekkel . Így az éves rétegek vastagságának összehasonlítása csak az azonos horizonthoz való tartozásuk megállapítása után volt megengedett. Egy ilyen technika egyrészt lehetővé tette, hogy független eszközt kapjunk a tényleges kronológiai összehasonlítások ellenőrzésére, az esetleges hiba nagyságának és a hamis összefüggés valószínűségének csökkentésére. Másrészt kizárta a technika alkalmazását azon a régión kívül, amelyhez a megfelelő litológiai egységeket azonosították, és ez annyira fontos magának de Geernek. A sávos agyagok litológiájának vizsgálata lehetővé tette, hogy következtetéseket vonjunk le az üledékképződés körülményeiről: a tározó sótartalmáról és mélységéről, a gleccserfronttól való távolságáról, a jégtakaró vastagságáról és aktivitásáról a tározó határán [5] [ 5] 9] . 1919 és 1921 között Sauramo hatalmas területen végzett kutatásokat Porvootól Jyväskyläig és Lohjától Poriig . A kutatás eredményeit a "Study of Quaternary banded clays in Southern Finland" című monográfiában tették közzé, amely 1923-ban jelent meg. Sauramo megkérdőjelezte a különböző régiók (Finnország, Svédország, Észak-Európa és Amerika) varvokronológiai sakáljai közötti megbízható összefüggés megállapításának lehetőségét metszetek összehasonlításával. A hamis korreláció veszélye mellett rámutatott a gleccserek visszahúzódási ütemének ingadozásainak szinkronizálására vonatkozó feltevés következetlenségére is, amelyet munkájában is kimutatott [10] .

1924-ben Sauramo a balti országokba látogat , hogy geokronológiai kutatást végezzen [9] . 1925-ben Sauramo végezte el az első varvokronológiai kutatást az akkoriban Finnországhoz tartozó Karéliai földszoros területein [2] . Ugyanebben az évben felkeresi Leningrád külvárosát, és rámutat a varvokronológiai kutatások lehetőségére ezen a területen [9] .

A varvokronológiai kutatás eredménye egy 2800 éves időszakot felölelő geokronológiai skála létrehozása, valamint a jégtakaró visszahúzódásának kronológiájának leírása a Finn-öböl partjaitól a közép-finnországi Moraine Ridge-ig [11]. [2] . Megalkották a Salpausselkä terminális morénagerincek kialakulásának részletes kronológiáját, megállapították a Balti-glaciális tó első és második (végső) leereszkedésének relatív dátumát és amplitúdóját [7] .

A Balti-tenger ősföldrajza

Ramsay 1928- as halála után Sauramo folytatta azt a nagyszabású munkát, amelyet a finnországi megemelkedett tengerpartok tanulmányozására kezdett. 1934-1939-ben publikált egy sorozatot [K 4] , amelyben 26 tengerszint feletti partvonal méréseit, varvkronológiai, rétegtani, paleontológiai és palinológiai adatokat általánosítja, lehetővé téve ezek relatív vagy abszolút korának megállapítását [12]. [13] . Ez alapján építi fel Skandinávia glacioizosztatikus kiemelkedésének modelljét a jégkorszak utáni időszakban, amely Niels-Alex Mörner 1969-es és 1979 -es munkáinak megjelenése szempontjából is releváns maradt [13] .

Sauramo a boreális korszak üledékeiben brakk- és sósvízi kovamoszat maradványokat fedezett fel , amelyek alapján következtetéseket vont le az Echeneis-stádium [K 5] megkülönböztetésének szükségességéről a teljes Balti-tenger medencéjére a 9300-8600 közötti időszakban. évvel ezelőtt [K 6] . Így az édesvízi Ancylus -tó véleménye szerint csak 200-300 éve létezett 8600 és 8300 évvel ezelőtt [14] .

Tudományos pályafutása nagy részében Sauramo, tanárát, Ramsayt követve, tagadta a Balti-tenger és a Fehér-tenger összekapcsolásának lehetőségét a posztglaciális időszakban [15] . Az 1940-es évek végén Karl Mölder (1944), majd Ebba de Geer (1953) eredményei hatására meggondolta magát. Az 1947-es, 1954-es és 1958-as munkákban Sauramo a Balti-Fehér-tenger kapcsolatát egy rövid életű szűk szoros formájában feltételezi a Ladoga- és az Onega -tavakon keresztül Allerod elején [16] [17] [18] .

Egyéb munkák

1928-ban, Iivari Leiviskével vitázva, Sauramo kiadta „A pacsirták viszonyáról a magaslati strandokhoz” című munkáját , amelyben megvédi de Geer deltaikus elméletének érvényességét a pacsirták eredetéről , és genetikai kapcsolatokat is megállapít a csontok között. , marginális fluvioglaciális delták és ezek és mások függése a jégközeli tározó szintjétől [19] .

1929-ben Sauramo kiadta a "Finnországi kvarter geológia" című monográfiát, amely Finnország geológiai történetének megértését foglalja össze a deglaciáció kezdete óta [20] .

Sauramo részt vett az Állami Kelet-Karéliai Tudományos Bizottság munkájában . 1942 nyarán expedíciót szervezett a Szovjetunió megszállt területére, Petrozsény környékén , ahol geológiai kutatást végzett, melynek eredménye egy munka [21] volt, amelyet az Onéga-tó geológiai történetének szenteltek. Késő jégkorszak [22] .

1958- ban Sauramo kiadta a "History of the Baltic Sea" végső monográfiáját , több mint 500 oldalas kötettel.

Tudománytörténeti jelentősége

Jelenleg Sauramo leginkább a finn kronológiai skála létrehozásával kapcsolatos munkájáról ismert. A deglaciáció kronológiájáról, a Salpausselk-végi morénagerincek kialakulásáról és a Balti-glaciális tó leereszkedéséről szóló relatív becslések nem veszítették el relevanciájukat, és továbbra is használatosak a modern munkákban [23] [24] [K 7] .

A 20. század közepén Matti Sauramot a negyedidőszaki Balti-tenger geokronológiájának és paleogeográfiájának egyik legtekintélyesebb szakembereként tartották számon [26] . A mai napig Sauramo munkái a Balti-tenger paleogeográfiájáról elavultak, és számos téves állítást tartalmaznak.

Elismerés és díjak

Szervezeti tagság:

• A Finn Geológiai Társaság tagja 1916 óta [27]
• A Geológiai Társaság (Németország) tiszteletbeli tagja 1951 óta [28]
• "Leopoldina" Német Természettudományi Akadémia 1952 óta [29]

Proceedings

• Sauramo, M. Über das Vorkommen von Sandstein in Karstula, Finnország  (német)  // Fennia: Journal. - Helsingfors, 1916. - 1. évf. 39.
• Sauramo, M. Geochronologische Studien über die spätglaziale Zeit in Südfinnland  (német) . - Helsingfors, 1918. - 44 p. – (Bulletin de la Commission géologique de Finlande, 50).
• Sauramo, M. Studies on the Quarternary Varve üledékek Dél-Finnországban  . - Helsinki-Helsingfors, 1923. - 149 p. – (Bulletin de la Commission géologique de Finlande, 60.).
• Sauramo, M. A glaciális sziklák nyomkövetése és alkalmazása a kutatásban  . - Helsinki-Helsingfors, 1924. - 37 p. – (Bulletin de la Commission géologique de Finlande, 67.).
• Sauramo, M. Geochronologische Studien in Russland  (német)  // Geol. foren. i Stockholm forh. : Magazin. - 1925. - 1. évf. 47.—P. 521–522.
• Sauramo, M. Uber die Bändertone in den ostbaltischen Ländern vom geochronologischen Standpunkt  (német)  // Fenia. - 1925. - 1. évf. 45.
• Sauramo, M. Den senglaciala kronologien i Sverige och Finland  (svéd)  // Geol. foren. i Stockholm forh. : Magazin. - 1926. - évf. 48. - P. 61-66.
• Sauramo, M. , Auer, V. A karéliai Höytiäinen-tó és ősi növényvilágának fejlődéséről, Communicationes ex Instituto Questionum, Forestalium Finlandiae editae  13 . - Helsinki, 1928. - 42 p. – (Bulletin de la Commission géologique de Finlande, 69.).
• Sauramo, M. Über die spätglazialen Niveauverschiebungen in Nord-karelien, Finnland  (német) . - Helsinki, 1928. - 41 p. – (Bulletin de la Commission géologique de Finlande, 80.).
• Sauramo, M. Über das Verhältnis der Ose zum höchsten Strand  (német) . - Helsinki, 1928. - 17 p. – (Bulletin de la Commission géologique de Finlande, 84.).
• Sauramo, M. Der Anteil der eustatischen Komponente an den Niveauverschiebungen in Fennoscandia  (német)  // Fennia: Journal. - Helsinki, 1928. - 1. évf. ötven.
• Sauramo, M. Finnország negyedidőszaki geológiája  (angol) . - Helsinki, 1929. - 143 p. – (Bulletin de la Commission géologique de Finlande, 86.).
• Sauramo, M. Zur spätquartären Geschichte der Ostsee  (német)  // CR Soc. geol. de Fini. : Magazin. - 1934. - 1. évf. 8. - P. 1-60. Az eredetiből archiválva: 2016. március 4.
• Sauramo, M. Das System der spätglazialen Strandlinien im südlichen Finnland  (német)  // Soc. Scient. Fennicae. megjegyzés. Fiz.-Matek. 9, 10: Folyóirat. – 1937.
• Sauramo, M. Ein harpunierter Seehund aus dem Litorinaton Nordfinnland  (német)  // Quartar: Journal. – 1937.
• Sauramo, M. Aus der Erforschungsgeschichte der Ostsee  (német)  // Schriften der phys.-Ökonom. Ges. zu Königsberg: Folyóirat. - 1939. - 1. évf. 71. - P. 11-36.
• Sauramo, M. The mode of the land upheaval in Fennoscandia during late-Quaternary time  (angol)  // Bulletin de la Commission géologique de Finlande : Journal. - 1939. - 1. évf. 125. - P. 1-26.
• Sauramo, M. Suomen luonnon kehitys jääkaudesta nykyaikaan  (fin.) . - Porvoo-Helsinki: WSOY, 1940. - 286 p.
• Sauramo, M. Fennoskandien im Quartär  (német)  // Regionale Geologie der Erde: Journal. — Lipcse: Akad. Verl.-Ges., 1941.
• Sauramo, M. Die Geschichte der Wälder Finnlands  (német)  // Geologische Rundschau: Journal. - Springer-Verlag, 1942. - 1. évf. 32. - P. 579-594. — ISSN 0016-7835 . - doi : 10.1007/BF01803126 .
• Sauramo, M. Kvartärgeologiska studier i östra Fennoskandia  (Fin.)  // Geol. Foren. Forh. : Magazin. - 1942. - 1. évf. 64. - P. 209-267.
• Sauramo, M. Der Mechanismus der Landhebung  (német)  // Sitz.-Ber. der Finn. Akad. der Wiss. - 1943. - P. 11-114.
• Sauramo, M. Äänisen myöhäisglasiaalisesta kehityksestä  (Fin.)  // Suomen Muinaismuistoyhdistys (toim.), Muinaista ja vanhaa Itä-Karjalaa. : Gyűjtemény. - 1944. - P. 5-27.
• Sauramo, M. Waldgeschichtliche Gliederung des Spätglacials  (német)  // Sitz.-Ber. der Finn. Akad. der Wiss. - 1946. - P. 231-235.
• Sauramo, M. Studier över de senglaciala nivaförändringarna i Fennoskandia  (finn)  // Geol. Foren. Forh.. - 1947. - Vol. 69. - P. 69-107.
• Sauramo, M. Das dritte Scharnier der fennoskandischen Landhebung  (német)  // Soc. Sei. Fennica, Arsbok-Vuosikirja. - 1949. - 1. évf. 27.
• Sauramo, M. Das Rätsel des Ancylussees  (német)  // Geologische Rundschau: Journal. - Springer-Verlag, 1954. - 20. évf. 42. - P. 197-233. — ISSN 0016-7835 .
• Sauramo, M. Földemelés zsanérvonalakkal Fennoskandiában . - Helsinki: Suomalainen Tiedeakatemia, 1955. - 25 p.
• Sauramo, M. Die Geschichte der Ostsee  (német) . - Helsinki: Suomalainen Tiedeakatemia, 1958. - 522 p. - (Annales Academiae Scientarum Fennicae, A III, Geologica - Gegraphica No. 51).

Megjegyzések

1. ↑ Egyes forrásokban szerepel Zauramo átírása [1]
2. ↑ Terepi vizsgálatokat végeztek a Porvoo - Hämeenlinna és Loviisa - Heinol útvonalakon [6]
3. ↑ Sauramo több szakaszt is kiválasztott, amelyek közötti kapcsolatokat saját kutatásai során megbízhatóan megállapította. De Geer csak azokat a szalagokat kapott, amelyekre a metszetprofilt másolták, forrásmegjelölés nélkül. 7 szelvényből 5-nél találtak összefüggést a svéd skálával, de a szelvények korának de Geer által a svéd skála alapján kapott arányai nem feleltek meg Sauramo saját adatainak [8].
4. ↑ "A Balti-tenger késői negyedidőszakának története" (1934), "A késő glaciális strandok rendszere Dél-Finnországban" (1937), "A Balti-tenger történetének tanulmányozásából" (1939) "A földemelkedés módja Fennoskandiában a késő negyedidőszakban" (1939)
5. ↑ Sauramo a "Rabdonema" nevet használta korai munkáiban.
6. ↑ Jelenleg ezt a koncepciót tarthatatlannak ismerik el, a Saramo által felfedezett kovamoszatok a többi hasonló lelethez hasonlóan az interglaciális Ems-tenger újratelepített üledékei [14]
7. ↑ Jouko Nimela [24] [25] 1971-ben javasolta a Sauramo adatok felülvizsgálatát, 240 évvel növelve a Salpausselk I életkorát.

Jegyzetek

1. ↑ Edelstein Ya.S. A geomorfológia alapjai . - M. - L .: Gosgeolizdat, 1947. 2017. január 6-i archivált példány a Wayback Machine -nél Archív példány (elérhetetlen link) . Hozzáférés dátuma: 2016. január 31. Az eredetiből archiválva : 2017. január 6. (határozatlan) 
2. ↑ 1 2 3 Hang T. , Subetto D.A. , Krasznov I.I. Új varvokronológiai adatok Oroszország északnyugati részére  // Az Orosz Földrajzi Társaság hírei. - 2000. - T. 132 , sz. 6 . - S. 37-42 . Az eredetiből archiválva: 2016. március 4.
3. ↑ Gerasimov I.P. , Markov K.K. Negyedidőszaki geológia (A negyedidőszak paleogeográfiája). - M. , 1939.
4. ↑ Sauramo, 1942 .
5. ↑ 1923. Sauramo 12 .
6. ↑ 1918, Sauramo 12 .
7. ↑ 1 2 Niemelä, J. Die quartäre Stratigraphie von Tonablagerungen und der Rückzug des Inlandeises zwischen Helsinki und Hämeelinna in Südfinnland  (német) . - Otaniemi, 1972. - 79 p. — (Finnországi Földtani Szolgálat, Bulletin 253).
8. ↑ Sauramo, 1918 , S. 33-35.
9. ↑ 1 2 3 Markov K. K. A sávos agyagok tanulmányozása geokronológiai szempontból  // Priroda. - 1927. - 9. sz . - S. 679-696 . Archiválva az eredetiből 2019. július 11-én.
10. ↑ Sauramo, 1923 , p. 168.
11. ↑ Sauramo, 1929 , p. 52.
12. ↑ Sauramo, 1934 , S. 29-30.
13. ↑ 1 2 Emery, KO , Aubrey, DG gleccservisszapattanás és relatív tengerszint Európában az árapály-mérő rekordok alapján.  (angol)  // Tectonophysics: Journal. - Elsiver, 1985. - 1. évf. 120.
14. ↑ 1 2 Kessel H. , Raukas A. Az Echeneis-i lelőhelyek rétegtani rangja és korhatárai  // Proceedings of the Academy of Sciences of the Estonian SSR. Geológia. : magazin. - Tallinn: Periodika, 1988. - T. 37 , 1. sz. 1 . - S. 26-35 . — ISSN 0201-8136 .
15. ↑ Biske G.S. Karélia negyedidőszaki lelőhelyei és geomorfológiája . - Petrozavodsk, 1959. Archiválva : 2016. március 5. a Wayback Machine -nél
16. ↑ Segerstråle SG Észak-Európa glaciális emlékeinek bevándorlásáról, megjegyzésekkel az őstörténetükhöz. - Helsinki, 1957. - P. 25. - 117 p.
17. ↑ Apukhtin N.I. , Ekman I.M. , Yakovleva S.V. Új bizonyíték a késő glaciális Fehér-tenger-Balti-tengeri-szoros létezésére az Onega-Ladoga-szoroson  // Baltica. - Vilnos, 1965. - P. 94 - 114. Archiválva : 2016. március 4.
18. ↑ Lavrova M.A. , Ladyshkina T.E. A késő glaciális Balti-Fehér-tenger kapcsolat kérdéséről  // Baltica. - Vilnius, 1965. - P. 71-97. Az eredetiből archiválva: 2016. március 4.
19. ↑ Sauramo, 1928 .
20. ↑ Sauramo, 1929 .
21. ↑ Sauramo, 1944 .
22. ↑ Helama, S. Professori Matti Sauramo Äänislinnassa  (fin.)  // Geologi : Journal. - 2012. - Kt. 64. (2) bekezdése alapján. - P. 28-38. — ISSN 0046-5720 . Az eredetiből archiválva: 2016. március 4.
23. ↑ Rinterknecht, VR , Clark, PU , ​​Raisbeck, GM , Yiou, F. , Brook, EG , Tschudi, S. , Lunkka, JP Cosmogenic 10 Be dateing of the Salpausselka I Moraine in Southwestern Finland  //  Quaternary Science Reviews . - 2004. - P. 2283-2289. Az eredetiből archiválva : 2015. szeptember 24.
24. ↑ 1 2 Donner, J. The Younger Dryas age of the Salpausselka moraines in Finnország  //  Bulletin of the Geological Society of Finland : collection. - Quaternary Research, 2010. - P. 69 - 80. Az eredetiből archiválva : 2015. április 2..
25. ↑ Rainio, H. A Salpausselka-végmorénák Finnországban . - Espoo: Finnországi Geológiai Szolgálat, 1998. - P. 6. - 11 p. Archiválva : 2015. február 9. a Wayback Machine -nél
26. ↑ Finnország // Uljanovszk - Frankfurt. - M .  : Szovjet Enciklopédia, 1977. - ( Great Soviet Encyclopedia  : [30 kötetben]  / főszerkesztő A. M. Prohorov  ; 1969-1978, 27. köt.).
27. ↑ Virkkala, 1986 .
28. ↑ Ehrenmitgliedschaft 1951 és Matti Sauramo  (német)  (a hivatkozás nem elérhető) . http://www.gv.de/ . Letöltve: 2015. december 12. Az eredetiből archiválva : 2016. július 8..
29. ↑ Leopoldina: tagok listája  (eng.) . http://www.leopoldina.org . Leopoldina . Letöltve: 2015. november 14. Az eredetiből archiválva : 2016. március 5..

Irodalom

• Virkkala, K. Suomen Geologisen Seuran historiikki 1886-1986  (fin.)  // Suomen Geologisen Seuran historiikki 1886-1986. - 1986. - 1. évf. 58. - P. 3-28. Archiválva az eredetiből 2018. június 2-án.
• Andrén, T , Björck, S , Andrén, E , Conley, D , Zillén, L , Anjar, J. The Development of the Baltic Sea Basin during the Last 130 ka // The Baltic Sea Basin  (angol) / editors Harff, J , Björck, S , Hoth, P . - Berlin Heidelberg: Springer-Verlag , 2011. - P. 83. - S. 75-97. - ISBN 978-3-642-17220-5 .