| samguk yusa | |
|---|---|
| 三國遺事 | |
| A szerzők | Iryong |
| írás dátuma | a tizenharmadik század második fele |
| Eredeti nyelv | Hanmun , régi koreai |
| Ország | |
| Téma | Koreai folklór [d] ,buddhizmus Koreábanéshárom királysága |
| Műfaj | nem hivatalos történelem |
| samguk yusa | |
|---|---|
| hangul | 삼국유사 |
| Khancha | 三國遺事 |
| McCune – Reischauer | Samguk Yusa |
| Újrománosítás | Samguk Yusa |
A "Samguk yusa" ( kor. 삼국유사 ,三國遺事, Samguk yusa , vagy "A fennmaradó információ [a három államról" [1] ) a koreai buddhista Iryon szerzetes munkája , amely a " Samguk sagi " -val együtt egyike a két alapvető írásos forrásnak Korea korai történelméről, amelyet korunkig megőriztünk. Az emlékmű tematikusan felépített, különböző történelmi forrásokból származó információk gyűjteménye, amelynek jelentős része mára elveszett. A "Samguk Yusa" kronológiai kerete a legendás Tangun uralkodó trónra lépésétől a 13. század végéig tartó időszakot öleli fel. - Iryon életének ideje. Az ebben a munkában található információk nagy része a három állam ( Goguryeo , Baekche és Silla ) korszakához tartozik.
A Samguk Yusa összeállítója Irjon (1206–1289) buddhista szerzetes volt. Emléksztéléjének feliratában azonban ennek a műnek a neve nem szerepel, és csak egy megjegyzés az emlékmű utolsó, ötödik kötetének elején tanúskodik a „ Samguk yusa” szerzőségéről : Kajizan-hegy . a Chogye iskola, a kontempláció nagy tanítója, Wongyong Chungjotaesongsa [név szerint] Iryong” [2] .
Ezenkívül a „Samguk yusa” két bekezdésének végén van egy felirat: „[Ezt] Mugeuk írta”. Az első esetben ezek a szavak a 82. § második felére, a másodikban pedig a 108. §-ra vonatkoznak teljes egészében. Mugeuk azonosítása egy ideig vita tárgya volt (főleg azt hitték, hogy ez magának Iryongnak az egyik neve), de jelenleg a kutatók hajlamosak azt hinni, hogy ez Hongu szerzetes beceneve ( kor . 혼구) . ,混丘, Hongu ), Irena diák és utódja [3] .
A "Samguk yusa" létrehozásának pontos dátuma nem ismert, és vita tárgya [4] . Ez a munka mindenesetre legkorábban 1284-ben, az emlékmű szövegében említett legkésőbbi időpontban készült el [5] .
A Samguk Yusa legkorábbi teljes kiadványa, amely a modern tudósok rendelkezésére áll, Li Kebok, a Gyeongju előőrs vezetőjének fametszetű kiadása . Ez a kiadás 1513. január-február, 1513. január-február, a tél utolsó hónapja az uralkodó vízimajom évében a Ming-dinasztia Zhengde mottója mellett [6] . Ennek a kiadásnak a teljes példányát, az úgynevezett "Chengde [évek] példányát" ( Kor. 정덕본 ,正德本, Jeongdeokbon ) jelenleg a Gyujanoulak Egyetem Kyujanggak Könyvtárában ( Kor . 규장각 ,奎章閣) őrzik . Ennek a kiadásnak a fakszimile reprodukcióját koreai fordítással és kiterjedt kommentárral kiegészítve a Dél-Koreai Koreai Spirituális Kultúra Intézet ( Kor . [7] . Ezen kívül van egy másik (hiányos) nyomat fakszimile kiadványa, ugyanazon nyomdákról - az úgynevezett "másolat [a] Munson (Kim Wansop) könyvtárából" ( Kor ,문고본(김완섭)만송. ), modern koreai fordítás és kommentár [8] kíséretében , valamint a Samguk Yusa számos modern nyomtatott kiadása [9] [10] [11] .
Erről az emlékműről vannak európai nyelvű kiadványok, különösen angol nyelvű elbeszélés [12] és orosz fordítás [13] .
Iryong művei túlnyomórészt koreaiizált irodalmi kínai nyelven ( Hanmun ) íródnak. A szöveg tizennégy "helyi dalt" ( hyangga ) is tartalmaz, ókoreai nyelvű, kínai betűkkel írt rövid verseket.
A Samguk Yusa által idézett írott források köre rendkívül széles, és elsősorban bibliográfiai munkákat, szútrákat, buddhista szerzetesek írásait, a klasszikus kínai irodalom műveit és az ezekhez fűzött kommentárokat, különféle világi értekezéseket, hivatalos dinasztikus történeteket (elsősorban Samguk sagi) foglal magában. ") és egyéb történelmi írások, szerzetesek életrajzai és buddhista zarándokok feljegyzései, szerzetesi feljegyzések, buddhista epigráfia, háztartási dokumentumok és családi feljegyzések. A beazonosítható források mellett Iryong olyan műveket is idéz, amelyeket nemhogy azonosítani nem lehet, de még az sem világos, hogy ezek a nevek egy konkrét szövegre vagy szövegek egész csoportjára vonatkoznak-e [14] . A Samguk Yusa a történelmi forrásokból származó, értelmes terhet hordozó formalizált idézetek mellett a klasszikus kínai irodalomból is tartalmaz rövid, formázatlan kivonatokat, amelyek főként a szöveg díszítésére szolgálnak [15] .
Samguk Yusa-ban fontos helyet foglalnak el a szájhagyományból származó anyagok is. Ide tartoznak mind az ősi legendák feljegyzései, mind az iryoni korabeli eseményekről szóló történetek [15] .
A források idézésekor Iryon nem vetette alá az eredeti szövegeket semmilyen észrevehető feldolgozásnak (ami jól látható a Samguk Yusa szöveg stilisztikai heterogenitásából), de szükség esetén időnként lerövidíthette azokat [16] .
A Samguk Yusa szöveg öt nagyjából egyforma kötetre ( Kor. 권 ,卷, gwon ) oszlik, amelyek viszont kilenc tematikus részre oszlanak:
Hang 1
I. szakasz „Az uralkodók kronológiája” (részletes összehasonlító kronológiai táblázatok Kína , Silla, Goguryeo, Baekche és Karak történetéről a Kr.e. 1. századtól a Kr.u. 10. századig, rövid referenciaadatokkal a XIII. századig terjedő időszakra vonatkozóan)
szakasz (1) bekezdése. "Elképesztő [események] leírása" (olyan anyagok Korea történetéről, amelyeknek nincs közvetlen kapcsolata a buddhizmussal – a kezdet)
2. kötet
II. szakasz (2). "Elképesztő [események] leírása" (olyan anyagok Korea történetéről, amelyeknek nincs közvetlen kapcsolata a buddhizmussal – a vége)
3. kötet
szakasz III. "A törvény felmagasztalása" (elbeszélések a buddhizmus első prédikátorairól Koreában)
szakasz IV. „Pagodák [és] szobrok” (információ Korea szent buddhista helyeiről, valamint az ott található ereklyékről, szobrokról és egyéb istentiszteleti tárgyakról
4. kötet
V. rész "Az igazság tisztázói" (a buddhista filozófia tanulmányozásáról híres szerzetesek életrajza)
5. kötet
szakasz VI. "Csodálatos varázslatok" (Tantrikus szerzetesek élete)
szakasz VII. "Áldott erő" (történetek a Buddhák és a bódhiszattvák által végrehajtott csodákról)
VIII. „Remeték rejtőzködése a világ elől” (elbeszélések a buddhista aszkéták tevékenységéről)
szakasz IX. „Tiszteletteljes [és] kedves” (a „ gyermeki jámborság ” konfuciánus kategóriáját és a „jóság” buddhista kategóriáját illusztráló cselekmények )
A Samguk Yusa összes része (kivéve az elsőt, amely táblázatokból áll) ráadásul bekezdésekre van osztva, amelyekből összesen 138 van. Ezen kívül az emlékmű fametszetes publikációjának I. szakasza "Csodálatos [események] leírása" , a kiadó 1513-ban kelt utószava került be.
A szakaszok száma nem egységes, és 60-tól (bevezetővel együtt) az I. „Csodálatos [események] leírása” részben a VI. „Csodálatos varázslatok” szakaszban található 3-ig terjed. A bekezdések terjedelme is egyenetlen, néhány sortól a sok oldalnyi hieroglif szövegig terjed.
Minden bekezdés nem egy, hanem több, különböző forrásokból kölcsönzött független narratívát tartalmazhat. Ezeket a részeket összeerősítik Iryon szövegen belüli megjegyzései, érvelése, valamint a bekezdések végén található költői „értékelések” [17] .
Az Iryong által idézett írott szövegek többsége (a szájhagyományokról nem is beszélve) mára elveszett, ezért munkája egyedülálló információforrássá teszi Korea korai történelmét. Ez a munka nagymértékben kiegészíti a Samguk Sagi-t, beleértve sok olyan narratívát, amelyek nem találtak helyet Kim Pusik munkásságában, beleértve az ókori Joseon Tangun alapítójáról szóló híres legendát, információkat a középkori Buyeo , Karak, Bohai és mások államairól, valamint kiterjedt adathalmaz a korai koreai buddhizmus alakjairól és a koreai buddhista kultúra emlékműveiről.
Iryon munkája a legfontosabb anyagforrásként szolgál az ősi koreai mitológiai világkép rekonstrukciójához [18] [19] [20] [21] , valamint a korai koreai buddhizmus sajátosságainak tanulmányozásához [22] [ 23] és más vallások gyakorlása az ókori Koreában [24] .
A "Samguk yusa" szövege tisztán irodalmi szempontból is tekinthető a középkori szépirodalom emlékművének [25] [26] és a későbbi koreai irodalom cselekményeinek kimeríthetetlen forrásának [27] .
Végül a Samguk Yusa-ban található tizennégy hyang -költemény azon kevés ókoreai szöveg közé tartozik, amelyek a mai napig fennmaradtak, és ennek megfelelően a koreai nyelv történetét kutató nyelvészek fontos vizsgálati tárgyát képezik.