| Ivan Kramskoy | |
| Sellők . 1871 | |
| Vászon , olaj . 88×132 cm | |
| Állami Tretyakov Galéria , Moszkva | |
| ( 647. szám ) |
A "Sableányok" Ivan Kramskoy (1837-1887) orosz művész 1871-ben festett festménye. A festmény az Állami Tretyakov Galéria gyűjteményének része ( l. 647). A festmény mérete 88 × 132 cm [1] [2] .
A festményre „Jelenet Gogol május éjszakájából” [3] és „Május éjszaka” [4] néven is találhatók utalások .
A Sellők című festményt Kramskoy írta Nyikolaj Gogol " Május éjszaka, vagy a vízbe fulladt nő " című története alapján, az " Esték egy farmon Dikanka mellett " ciklusból. Kramskoy 1871 nyarán fejezte be a festményt Khoten faluban, Harkov tartományban (ma városi jellegű település Ukrajnában , a Szumi régióban ), ahol a Pavel Szergejevics Sztroganovhoz és feleségéhez tartozó Khoten birtokon élt. Anna Dmitrijevna [1] [2] [5] .
A "Jelenet Gogol május éjszakájából" című festményt a Vándorló Művészeti Kiállítások Egyesülete ("Vándorok") I. kiállításán mutatták be, amely 1871 végén nyílt meg Szentpéterváron [3] . 1872-ben a művész néhány változtatást eszközölt a festményen [2] .
Kramskoy számára ezen a képen nem az volt a fő dolga, hogy Gogol narratíváját illusztrálja, hanem hogy átadja a holdfényes ukrán éjszaka rendkívüli, költői szépségét. Kramskoy ezt írta: „Jelenleg még próbálom elkapni a holdat... A hold nehéz dolog... Örülök, hogy egy ilyen cselekménynél végül nem törtem ki a nyakam, és ha mégis 's elkapni a holdat, akkor valami fantasztikus jött ki...” [6] .
A festmény egy folyópartot ábrázol, amelynek közelében vízbe fulladt sellők telepedtek le egy holdfényes éjszakán . A lányok figurái testetlenek és elszakadtak a külvilágtól, a belső koncentráció, a reménytelen vágy és a mély szomorúság állapotába merülnek. A kép költészete a lágy holdfény képének köszönhető [7] .
Erről a képről Vlagyimir Porudominszkij író és kultúrtörténész így írt Kramskojról szóló könyvében: „... ne álom, hanem együtt álom és valóság jelenjen meg a vásznon; lent a régi házzal a hegyen - helyette Gogol (és Kramskoy - ilyenben született, nőtt fel) nádfedeles kunyhói; nem egy hónap - csak a fénye és ez az ezüst köd, amit Gogol látott, a kunyhók falai és a fatörzsek, a sűrű nádszálak, az almavirágok, a sellőlányok szomorú, dallamos figurái által kibocsátott különös bódító ragyogás, amit nem csak ábrázolni kell, de hogyan hangzanak el a képen egy elgondolkodtató szomorú dallam mellett…” [8] .
| Ivan Kramskoy művei | |
|---|---|
| |