Népszavazás az elnöki ciklusról Üzbegisztánban (1995)

Üzbegisztán területén 1995. március 26-án országos népszavazást tartottak az Üzbég Köztársaság jelenlegi elnöke, Iszlám Karimov hivatali idejének 2000-ig történő meghosszabbításáról . Ez az egyike annak a három országos népszavazásnak (az 1991 -es és 2002 -es népszavazásokkal együtt) a független Üzbegisztán történetében.

Háttér

Iszlám Karimov 1989. június 23-a óta van hatalmon Üzbegisztánban, először az Üzbég SSR Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkáraként (az SZKP részeként ), majd 1990. március 24- én választották meg az Üzbég SSR Legfelsőbb Tanácsa az Üzbég SSR (a Szovjetunió részeként ) elnökeként, nem alternatív alapon. Üzbegisztán függetlenségének elnyerése után, 1991. december 29-én Üzbegisztán történetének első országos elnökválasztását tartották , amelyen a hivatalban lévő elnök, Iszlám Karimov hivatalos adatok szerint 87,1%-kal legyőzte ellenzéki ellenfelét, Muhammad Salihot . a szavazásról.

Iszlám Karimov elnöki mandátuma 1996 decemberében járt le, de az országban az autoriter rezsim fokozatos megalakulása, az igazi ellenzék , az üzbég Olij Majlis , gyakorlatilag az elnöktől függő üzbég elnyomása és kiűzése miatt "kérésre" úgy döntött, hogy országos népszavazást tartanak Iszlám Karimov mandátumának 2000-ig történő meghosszabbításáról, így a következő elnökválasztást 1996-ról 2000-re halasztották. Mire a népszavazást megtartották, Iszlám Karimov hat éve, 1989 óta állt Üzbegisztán élén. Ezt a döntést bírálta az üzbég ellenzék, egy részük kénytelen volt elhagyni Üzbegisztánt, a többieket pedig a rendvédelmi szervek üldözték – volt, aki börtönben, a többiek szigorú megfigyelés alatt álltak.

A népszavazás pozitív kimenetelét követően Iszlám Karimov elnök nyilvánosan kijelentette, hogy a népszavazást egyenértékűnek tartja önmaga második elnöki ciklusra történő újraválasztásával, és az Üzbég Köztársaság akkori alkotmányának megfelelően nem indul. a következő, 2000-es elnökválasztásra, mivel Üzbegisztán alkotmánya szerint az Üzbég Köztársaság ugyanazon állampolgára nem lehet több mint két egymást követő ciklusban Üzbegisztán elnöke. Ám a 2000-es elnökválasztás közeledtével Iszlám Karimov kijelentését „elfelejtette” mind maga Iszlám Karimov, mind az állami média és tisztviselők, és az Alkotmánnyal ellentétben az üzbég Olij Majlisz alkotmányellenes külön határozatot fogadott el, amelyet független szakértők és politikai elismertek. tudósok , lehetővé téve Iszlám Karimov számára, hogy megsértse az alkotmányt, hogy jelölt legyen a 2000-es választásokon. A következő (rendes) elnökválasztást 2000. január 9-én tartották, amelyen Iszlám Karimov hivatalosan megszerezte a szavazatok 91,09%-át, és megkezdte ténylegesen harmadik (az 1990 márciusától 1991 decemberéig tartó elnöki ciklust nem számítva) elnöki ciklusát.

Eredmények

A választásokon 11 millió 245 ezer 248 fő, a szavazók 99,3%-a vett részt. A népszavazás eredményeként a hivatalos adatok szerint a szavazók abszolút többsége (99,6%) a hivatalban lévő elnök megbízatásának 2000-ig történő meghosszabbítása mellett szavazott [1] .

Reakció és értékelés

• A nemzetközi megfigyelők a népszavazás során számos úgynevezett kollektív szavazás esetét észlelték, amikor egy személy, általában a családfő családtagjai útlevelével érkezett a szavazóhelyiségbe, és valójában az egész családjára szavazott, bár ez a törvény szerint elfogadhatatlan volt.
• A nemzetközi közösség , köztük az Európai Unió és az Egyesült Államok bírálta a népszavazást a népszavazás jogszerűségéről szóló nyilvános vita hiánya, az állami szervek közömbössége és hallgatása miatt, amelyek nem reagáltak kritikusan a nyilvánvalóan alkotmányellenes döntésre népszavazás. Ez valójában azt jelentette, hogy hallgatólagosan beleegyeztek Iszlám Karimov tekintélyelvű rezsimjének legitimációjába, és beleegyeztek abba, hogy kidolgozzák gyakorlatilag élethosszig tartó elnökségének első alapját. A nyugati országok független nemzetközi megfigyelői elismerték, hogy a népszavazás nem ingyenes, mivel nyilvánvaló volt a meghamisítása, de elismerték, hogy ekkora "rekordtámogatásra" még ők sem számítottak. Független politológusok és szakértők megjegyezték, hogy még maga egy ilyen népszavazás megtartása is a hatalom bitorlásának minősül.

Jegyzetek

1. ↑ Nohlen D., Grotz F., Hartmann C. Választások Ázsiában és a csendes-óceáni térségben: Adatok kézikönyve: 1. kötet: Közel-Kelet, Közép-Ázsia és Dél-Ázsia (Elections in Asia and the Pacific, 1. kötet) . - Oxford: Oxford University Press, 2001. - S.  490-492 . — 776 p. — ISBN 0-19-924958-X .