Leibovitz, René
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. április 6-án felülvizsgált
verziótól ; az ellenőrzéshez
1 szerkesztés szükséges .
Rene Leibowitz ( fr. René Leibowitz , 1913. február 17. , Varsó – 1972. augusztus 29., Párizs ) - francia zeneszerző , karmester , tanár , zeneteoretikus , az avantgárd zene egyik ideológusa [1] .
Életrajz
Varsóban született zsidó családban, de 1926-tól főleg Franciaországban élt. Zeneszerzést és hangszerelést Anton Webernnél és Maurice Ravelnél , vezénylést Pierre Monteuxnál tanult .
1937 óta karmesterként lépett fel különböző zenekarokkal.
Karmesterként és zenetudósként Franciaországban elsőként népszerűsítette az Új Bécsi Iskola zenéjét .
Leibovitz kompozícióit a dodekafon technikával
tartják fenn .
A Schoenberg - Webern dodekafon rendszert az egzisztencializmus filozófiájának szellemében próbáltam értelmezni .
Kreatív eredmények
Leibovitz zenetudományi munkái:
- Schönberg és iskolája " ( 1947 )
- "Bevezetés a 12 hangos zenébe" ( 1949 )
- "A művész és lelkiismerete" (1950)
- „A zene fejlődése. Bachtól Schönbergig ( 1951 )
- "Az Opera története" ( 1957 )
- " Erich Itor Kahn – a modern zene egyik fő képviselője" ( 1958 ; K. Wolfdal együtt ).
A felvételek között szerepel Ludwig van Beethoven szimfóniáinak teljes ciklusa .
Leibovitz Pierre Boulez , Hans Werner Henze , Josep Sole és más híres zeneszerzőknél
tanult kompozíciókat .
Zenei művek
Lubovitz művei között három opera, négy szimfónia és több versenymű is szerepel.
- 1. op. zongoraszonáta (1939)
- 10 Canons for wind trio op.2 (1939)
- Vonósnégyes No.1 op.3 (1940)
- Symphony op.4 (1941)
- Kettős versenymű hegedűre, zongorára és 17 hangszerre op.5 (1942)
- 6 dal basszusgitárra és zongorára op.6 (1942)
- Tourist Death , koncertária szopránra és kamarazenekarra (T: Archibald MacLeish) op.7 (1943)
- 4 zongoradarab op.8 (1943)
- 3 dal szopránra és zongorára (T: Pablo Picasso) op.9 (1943)
- Kamaraverseny kilenc hangszerre op.10 (1944)
- Fúvósötös op.11 (1944)
- Szonáta hegedűre és zongorára op.12a (1944)
- Szonáta fuvolára és zongorára op.12b (1944)
- Empedokles vegyes a cappella kórusra (T: Friedrich Hölderlin) op.13 (1944/45)
- Variációk zenekarra op.14 (1945)
- L'explication des Metaphores/Explanation of Metafors (T: Raymond Queneau) op.15 (1947)
- Kamaraverseny 12 hangszerre, op.16 (1948)
- La Nuit Close , zenés dráma három felvonásban (T: Georges Limbour) op.17 (1947-50)
- 4 dal szopránra és zongorára (T: Michel Leiris) op.18 (1949)
- 3 zongoradarab op.19 (1949)
- Piano Trio op.20 (1950)
- L'Emprise du Donne op.21 (1950)
- Vonósnégyes No.2 op.22 (1950)
- Duó csellóra és zongorára op.23 (1951)
- Perpetuum Mobile: The City – Drámai szimfónia narrátornak és zenekarnak (T: William Carlos Williams) op.24 (1951)
- 5 dal szopránra és zongorára op.25 (1951)
- Vonósnégyes No.3 op.26 (1951)
- Fantasy zongorára op.27 (1952)
- 6 rövid zongoradarab op.28 (1952)
- 5 darab klarinétra és zongorára op.29 (1952)
- La Circulaire de Minuit , opera három felvonásban (T: Georges Limbour) op.30 (1953)
- 6 Orchestral Pieces op.31 (1954)
- Koncert zongorára és zenekarra op.32 (1954)
- Träume vom Tod und vom Leben - Eine Symphonie für Soli, Sprecher, gemischten Chor und Orchester (T: Hans Arp) op.33 (1954-55)
- 4 dal szopránra és zongorára (T: James Joyce) op.34 (1954)
- Concertino brácsára és kamarazenekarra, op.35 (1954)
- Rhapsodie Concertante hegedűre és zongorára op.36 (1955)
- La Notte (T: Angelo Poliziano), Epigramma (T: Torquato Tasso) és A se stesso (T: Giacomo Leopardi) vegyes kórus op.37-re (1955)
- Szerenád baritonra és nyolc hangszerre (T: Friedrich Hölderlin, Clemens Brentano) op.38 (1955)
- Szimfonikus fantázia zenekarra op.39 (1956)
- The Renegade vegyes kórusra és hangszerekre (T: Lionel Abel) op.40 (1956)
- Capriccio magas szopránra és kilenc hangszerre (T: Friedrich Hölderlin) op.41 (1956)
- Vonóstrió op.42 (1956)
- Sonata quasi una Fantasia zongorára op.43 (1957)
- Humoreszk hat ütőhangszeresnek, op.44 (1957)
- Vonósnégyes No.4 op.45 (1958)
- Trois Poèmes de Georges Limbour szopránra és hat hangszerre (T: Georges Limbour) op.46 (1958)
- Concertino zongora duettre op.47 (1958)
- Nyitány zenekarra op.48 (1958)
- Damoklész , dalciklus szopránra és zongorára (T: Michel Leiris) op.49 (1958)
- Koncert hegedűre és zenekarra op.50 (1958)
- 3 bagatelle vonószenekarra, op.51 (1958)
- Art for Art's Sake – Fantasia for Jazz Orchestra op.52 (1959)
- Concertino harsonára és zenekarra op.53 (1960)
- Marihuána – Variations non serieuses op.54 (1960)
- Sinfonietta da Camera op.55 (1961)
- Fantasy hegedűszólóra, op.56 (1961)
- Bevezetés, temetési menet és fanfár op.57 (1961)
- Koncert csellóra és zenekarra op.58 (1962)
- Vonósnégyes No.5 op.59 (1963)
- Les Espagnols à Vénise – Opera buffa egy felvonásban (T: Georges Limbour op.60 (1964))
- Quatre bagatelles harsonára és zongorára op.61 (1963)
- Toccata pour piano op.62 (1964)
- Szimfonikus rapszódia zenekarra op.63 (1965)
- Trois Ètudes miniatúrák zongorára op.64 (1965)
- Vonósnégyes No.6 op.65 (1965)
- Szvit hegedűre és zongorára op.66 (1965)
- 2 dal szopránra és zongorára (T: Aimé Cesaire) op.67 (1965)
- A Prayer – Szimfonikus kantáta mezzoszopránra, férfikórusra és zenekarra (T: James Joyce) op.68 (1965)
- Szonatina fuvolára, brácsára és hárfára op.69 (1966)
- Trois Caprices op.70 vibrafonra (1966)
- Két beállítás William Blake után vegyes kórusra (T: William Blake) op.71 (1966)
- Vonósnégyes No.7 op.72 (1966)
- Trois Poèmes de Georges Bataille basszusgitárra és zongorára (T: [Georges Bataille) op.73 (1966)
- Motívumok hangszóróhoz és hangszerekhez (T: Georges Limbour) op.74 (1967)
- Petite szvit zongorára, op.75 (1966)
- Deux Poèmes szopránra és zongorára (T: Michel Leiris) op.76a (1966)
- Chanson Dada , három melodráma magas hangokra és hangszerekre (T: Tristan Tzara) op.76b (1966)
- Szonett szopránra és öt hangszerre (T: EE Cummings) op.77 (1967)
- Rondo capriccioso zongorára op.78 (1967)
- Capriccio fuvolára és vonósokra op.79 (1967)
- 4 dal basszusgitárra és zongorára (T: Carl Einstein) op.80 (1967)
- Szvit kilenc hangszerre, op.81 (1967)
- Legenda szopránra, zongorára és zenekarra (T: Hart Crane) op.82 (1968)
- Vonósnégyes No.8 op.83 (1968)
- Saxophone Quartet op.84 (1969)
- Labirintus , zenés dráma egy felvonásban (T: René Leibowitz Charles Baudelaire után) op.85 (1969)
- 4 dal basszusgitárra és zongorára (T: Paul Celan) op.86 (1969)
- Tre Intermezzi per pianoforte op.87 (1970)
- Laboratoire Central - Rövid kantáta hangszóróra, női kórusra és hangszerekre (T: Max Jacob) op.88 (1970)
- Jelenet és ária szopránra és zenekarra (T: Georg Heym) op.89 (1970)
- Klarinét szextett op.90 (1970)
- Todos Caeràn , opera 2 felvonásban és 5 tablóban (T: René Leibowitz) op.91 (1971)
- Trois Poèmes de Pierre Reverdy énekkvartettre és zongorára (T: Pierre Reverdy) op.92 (1971)
- Vonósnégyes No.9 op.93 (1972)
Válogatott karmesteri diszkográfia
- Ludwig van Beethoven: Komplett szimfóniák. Királyi Filharmonikus Zenekar vez. R. Leibowitz. Chesky (LP/CD)
- Georges Bizet: Les Pêcheurs de perles . Párizsi Filharmóniai Kórus és Zenekar vez. R. Leibowitz. Előkészítő (CD)
- Edvard Grieg: Zongoraverseny. Earl Wild (zongora), Royal Philharmonic Orchestra vez. R. Leibowitz. Chesky (CD)
- Massenet és Puccini: Manon portréja – Anna Moffo, Giuseppe di Stefano, Flaviano Labo, Robert Kerns – RCA Italiana Opera kórusa és zenekara, vez. R. Leibowitz. Testamentum (CD)
- Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart: 2. szimfónia. 41 ( Jupiter ). Királyi Filharmonikus Zenekar vez. R. Leibowitz. Chesky (CD)
- Jacques Offenbach: La Belle Helene . Párizsi Filharmóniai Kórus és Zenekar vez. R. Leibowitz. Regis (CD)
- Offenbach: Orphee aux enfers . Párizsi Opera kórusa és zenekara vez. R. Leibowitz. Regis (CD), egyben Preiser (CD)
Lásd még
Irodalom
- Leibowitz, René. 1947 Schönberg et son école: l'étape contemporaine du langage musical . [Párizs]: JB Janin. (angol kiadás, mint Schoenberg and His School: The Contemporary Stage in the Language of Music . Fordította Dika Newlin. New York: Philosophocal Library, 1949).
- —. 1948. Quest-ce que la musique de douze sons? Le Concerto pour neuf hangszerek, op. 24, d'Anton Webern . Liege: Editions Dynamo.
- —. 1949. Introduction à la musique de douze sons: Les variations pour orchester op. 31, d'Arnold Schoenberg . Párizs: L'Arche.
- —. 1950a. L'artiste et sa conscience: esquisse d'une dialectique de la conscience artistique . Pref. de Jean-Paul Sartre. Párizs: L'Arche.
- —. 1950b. Scenes de la vie musicale americaine . Liege: Editions Dynamo.
- —. 1950c. Arnold Schoenberg, Sisyphe és a kortárs zene . Liege: Editions Dynamo.
- —. 1951. L'évolution de la musique, de Bach a Schönberg . Paris: Editions Corrêa.
- —. 1957. Histoire de l'opera . Párizs: Buchet Chastel.
- —. 1969. Schönberg . Párizs: Editions du Seuil.
- —. 1971. Le compositeur et son double: essais sur l'interprétation musicale . Párizs: Gallimard. (Szerk. augm., végleges változat. Paris: Gallimard, 1986.)
- —. 1972. Les fantômes de l'opera: essais sur le théâtre lyrique . Párizs: Gallimard.
Jegyzetek
- ↑ Zenei enciklopédikus szótár, 1990, 300. o