Zúgott a vihar (dal)

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt hozzászólók, és jelentősen eltérhet a 2014. június 17-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 36 szerkesztést igényelnek .
A vihar zúgott
Dal
Kiadási dátum 1821
Zeneszerző népzene
Lírikus Kondraty Ryleev
Wikiforrás logó Szöveg a Wikiforrásban

„A vihar zúgott” ( „Ermak” ) K. F. Ryleev „ Yermak halála” gondolatának népi adaptációja . A szavakat 1821 -ben írták, és Yermak kozák vezér halálát írják le az Irtis vizében .

A dal bekerült Fjodor Csaliapin [1] repertoárjába , a Pjatnyickij kórus előadásában . A dal töredékeit a „ Chapaev ” ( 1934 ), „A szibériai föld legendája ” ( 1947 ), „ Külvárosok ” ( 1998 ) című filmekben használták fel.

Szöveg

Zúgott a vihar, zúgott az eső,
Sötétben villámok szálltak,
S mennydörgés szüntelenül dörgött,
S a szelek tomboltak a vadonban...
Szenvedélyt lehelve a dicsőségért,
Egy zord és komor vidéken, Az Irtis Yermak
vad partján ült . , átölelte a gondolat.

Munkájának társai,
Győzelmek és harsány dicsőség, Felterített
sátrak között,
Hanyagul aludtak a tölgyes közelében.
„Ó, aludjatok, aludjatok!” – gondolta a hős –,
Barátaim, a zúgó vihar alatt;
Hajnalban megszólal hangom,
Dicsőségre vagy halálra hív!

Pihenned kell; édes álom
És nyugtassa meg a vitézt a viharban;
Álmában a dicsőségre fog emlékeztetni
És megkétszerezi a harcosok erejét.
Ki nem kímélte életét
Veszélyt a harcokban megvető,
Vajon gondol-e arra,
Hogy szent Oroszország elpusztuljon?


Az erőszakos élet minden bûnét a magunk és az ellenség vérével lemosva , Hazánk áldását a gyõzelmekért
kiérdemelve , - A halál nem lehet rettenetes számunkra .




De végzetes sorsa
Már a hős mellett ült
És sajnálkozva nézett
az áldozatra kíváncsi tekintettel.
Zúgott a vihar, zúgott az eső,
Villámok szálltak a sötétben,
S mennydörgés dörgött szüntelenül,
S a szelek tomboltak a vadonban.

Meredek partokban forrt az Irtys,
Szürke hullámok szálltak fel,
és zúgással porrá omlottak,
Biya a parton, Kozák csónakok. A vezérrel a bátor osztag
békét evett az álom karjaiban ; A Kuchum , csak egy vihar Halálukkor nem szunnyadt el!


Félve, hogy csatába szálljon a hőssel,
Kuchum a sátrakba ment, mint egy aljas tolvaj,
titkos ösvényen osont,
tatárok vettek körül tömeggel.
Kardok villantak a kezükben -
És a völgy véres lett,
és félelmetes esett a csatákban, Kardok kivonása
nélkül az osztag ...

Yermak felébredt álomból
S, a halál hiába tör a hullámokba,
A lélek csupa bátorság,
De a kenuk messze vannak a parttól!
Az irtisz izgatottabb -
Yermak minden erejét megfeszíti
, és erőteljes kezével
a szürke tengelyeket vágja ...

Lebeg... a komp már közel van -
De a sors ereje megadta magát,
És rettenetesebben forrva, a folyó
zajjal nyelte el a Hőst.

A hős erejét megfosztva
Harcolni a heves hullám ellen,
A nehéz kagyló - a király ajándéka
Halála lett a hibás.

Zúgott a vihar... hirtelen
ezüstös lett a holddal a forrásban lévő Irtis,
S a hullámtól hányt holttest,
A rézpáncélban világított.
Mozogtak a felhők, zúgott az eső,
S még szikráztak a villámok,
S távolban még dörgött a mennydörgés,
S a szelek tomboltak a vadonban.

Jegyzetek

  1. ↑ Fedor Chaliapin. A vihar zúgott . Hozzáférés dátuma: 2013. június 6. Az eredetiből archiválva : 2013. október 28.

Linkek