Chargaff szabályok

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2017. május 25-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 14 szerkesztést igényelnek .

A Chargaff -szabályok  empirikusan azonosított szabályok rendszere, amelyek leírják a DNS -ben található különböző típusú nitrogénbázisok közötti mennyiségi összefüggéseket . Erwin Chargaff biokémikus csoport 1949-1951-ben végzett munkája eredményeként fogalmazták meg . [1] [2]

Chargaff csoportjának munkássága előtt az úgynevezett "tetranukleotid" elmélet dominált, amely szerint a DNS négy különböző nitrogénbázis ( adenin , timin , guanin és citozin ) ismétlődő blokkjaiból áll. Chargaff és munkatársai papírkromatográfiával el tudták választani a DNS-nukleotidokat, és meghatározták a különböző típusú nukleotidok pontos mennyiségi arányát. Ezek szignifikánsan különböztek az ekvimolárisaktól, amelyek akkor várhatóak, ha mind a négy bázist egyenlő arányban képviselnénk. A Chargaff által az adenin (A), a timin (T), a guanin (G) és a citozin (C) összefüggései a következők voltak:

  1. Az adenin mennyisége megegyezik a timin mennyiségével, a guanin pedig a citozin mennyiségével: A=T, G=C.
  2. A purinok száma megegyezik a pirimidinek számával : A + G \u003d T + C.
  3. A 6-os pozícióban aminocsoportokat tartalmazó bázisok száma megegyezik a 6-os pozícióban lévő ketocsoportokat tartalmazó bázisok számával : A+C=T+G.

Ugyanakkor az (A+T):(G+C) arány eltérő lehet a különböző fajok DNS-ében. Egyes esetekben az AT párok dominálnak, másokban a HC.

A Chargaff-szabályok a röntgendiffrakciós adatokkal együtt kritikus szerepet játszottak a DNS szerkezetének J. Watson és Francis Crick általi megfejtésében .

1968-ban Chargaff megállapította, hogy a DNS-szálak mindegyikében az adenin mennyisége megközelítőleg megegyezik a timin mennyiségével, a guanin pedig megközelítőleg megegyezik a citozin mennyiségével: A~T, G~C. Az 1990-es években, a DNS- szekvenálási technológia fejlődésével ez a szabály megerősítést nyert.

Jegyzetek

  1. ↑ Elson D., Chargaff E. A tengeri sün ivarsejtek dezoxiribonukleinsavtartalmáról  // Experientia  :  Journal. - 1952. - 1. évf. 8 , sz. 4 . - P. 143-145 . - doi : 10.1007/BF02170221 . — PMID 14945441 .
  2. ↑ Chargaff E., Lipshitz R., Green C. A tengeri sün négy nemzetségének dezoxipentóz nukleinsavainak összetétele  // J Biol Chem  : folyóirat  . - 1952. - 1. évf. 195 , sz. 1 . - 155-160 . o . — PMID 14938364 .

Irodalom

Linkek