| Nizzáról | |
|---|---|
| Nizzai ajánlat | |
| Műfaj | dokumentumfilm |
| Termelő | Jean Vigo |
| forgatókönyvíró_ _ |
Jean Vigo Boris Kaufman Elizaveta Lozinskaya |
| Operátor | Boris Kaufman |
| Időtartam | 25 perc |
| Ország | Franciaország |
| Nyelv | némafilm |
| Év | 1930 |
| IMDb | ID 0021576 |
A Nizzáról ( franciául: À propos de Nice ) Jean Vigo francia rendező 1930 -ban készült néma dokumentumfilmje.
Vigo és felesége halálosan megbetegedett tuberkulózisban, ezért minden idejüket Nizzában töltötték, ahol Jean egy kis cégnél dolgozott segédoperátorként. Amikor az apósa 250 dollárt adott nekik, Vigo habozás nélkül elköltötte egy Derbie fényképezőgép megvásárlására . 1929 nyarán Párizsban Jean gyakran járt a mozi klubban, amely a Vieux Colombier -ben és az Ursulines Stúdióban találkozott, itt ismerkedett meg Boris Kaufmannal , aki ekkor már ismert operatőr volt. Kaufmannnak tetszett a Nizzáról szóló film ötlete, és 1929 őszén feleségével és a Vigo családdal elkezdtek dolgozni a forgatókönyvön, majd az év végén elkezdték a forgatást.
Kezdetben valami szimfóniát kellett volna alkotnia a három részből álló város (tenger, föld és ég) számára. Vigo azonban elutasította a tervet, és igyekezett elkerülni az utazási filmekhez való hasonlóságot. Sokkal jobban érdeklik a társadalmi vonatkozások. A film központi gondolata, hogy szembeállítsa a tenger partján élő gazdagok tétlenségét a város hátsó udvaraiban a szegények létéért vívott harcával.
De ahogy a forgatás előrehaladt, a forgatókönyv egyértelmű szándéka elveszett. A tervek egy részét technikai okok miatt nem lehetett leforgatni, a kaszinóban pedig egyszerűen nem engedélyezték. De az ötletet elsősorban az egyes felvételek ereje csillapította. A gyönyörű felvételek kergetésének izgalma akkora volt, hogy Kaufman és Vigo igazi vadászatot rendeztek: a kamerát elrejtve sétáltak végig a rakparton, festői természetet „lőve”. A szalag készítői hatalmas mennyiségű anyagot forgattak le, és rengeteg munkába került, hogy mindent egyetlen filmbe hozzon. Boris Kaufman írta, megjegyezve, hogy a filmet dokumentarista szemszögből forgatták: „Ma mindez naivnak tűnhet, de őszinték voltunk, szándékosan megtagadtunk mindent, ami színes, de értelmetlen, könnyed kontraszt. A történetnek érthetőnek kellett lennie kreditek és kommentárok nélkül. Forgattunk, a közönség megértésére számítva egyes egyesületek segítségével” [1] .
Vigo lapjai között megőriztek némi sajtóközlemény látszatát: „Jean Vigo és Boris Kaufman éppen most fejezték be a „Nizzáról” című filmet. Kék ég, fehér házak, káprázatos tenger, nap, mindenféle árnyalatú virágok, boldogsággal teli szív: ez első pillantásra Nizza hangulata. De ez csak az élvezetek városának látszata, a megjelenés mulandó, mulandó és halállal átitatott” [2] .
A kritikusok lelkesen üdvözölték a képet, és azonnal felfigyeltek Vigo tehetségére. De a kölcsönzés nem volt nagy, a némafilmek korszaka a feledés homályába merült.
Dudley Andrew. À propos de Nice // Filmek és filmesek nemzetközi szótára / szerk. Szerk.: Tom Pendergast, Sara Pendergast. - 4. USA: St. James Press, 2000. - 1. kötet - 7. o. - ISBN 1-55862-449-X .
| Jean Vigo | |
|---|---|
| Termelő | |
| Díj | |